Az Operabál 2008-on, azaz a Mesebeli Operabál-on jártunk (február 2.)

A Magyar Állami Operaház az álmok palotájává változott február első szombatjának estéjére.

Mese, mese, mátka

A Magyar Állami Operaház az álmok palotájává változott február első szombatjának estéjére. Az egyébként is mesés Andrássy út patinás épülete nem csupán az év egyik legrangosabb – ha nem a legrangosabb – báljának adott otthont február 2-án, nem csupán tánc és önfeledt mulatság várta a vendégek seregét ezen az éjjelen, de az elsőbálózók és a különféle, neves művészek, sztárvendégek előadása mellett ebben az évben egy divatesemény is színesítette a programot, méghozzá nem is akármilyen! Idén első alkalommal változott a táncterem egy hivatalos divatbemutató kifutójává, ahol az Első Magyar Divattervezők Szövetségének (EMDSZ) tagjai sorakoztatták fel az Operabál közönsége előtt alkalomhoz illő, nagyestélyi toalettjeiket.

Mese-színtér

Fél nyolcra egész kis tömeg gyűlt össze az Operaház főbejáratánál. Közvetítőkocsik, riporterek, kamerával pásztázó emberek és kíváncsi járókelők egyként lesték mohón, hogy a begördülő VIP limuzinból - és egyéb autócsodákból - kik teszik lábukat az egyébként szürke, ma viszont vörös szőnyeggel borított aszfaltra. A rivaldafényben nem csak a köz életének hírességei, de mindenki fontosnak érezhette magát néhány percig, aki a jégből faragott kastély mellett, a kandi tekintetektől kísérve lépett a rendezvény színhelyére.

Jómagam, kihagyva a néhány perces hírnév okozta izgalmakat, a művészbejárót választottam, ahol azonban csak második nekifutásra sikerült átjutnom a fémdetektoros kapu szigorú ellenőrzésén. Legyőzve a prózai próbákat megszabadultam a kabátomtól és Tóth Boritól kölcsönzött empire szabású, fekete mellrészes, csuklóban öblös és áttetsző ujjú, sárga-zöld-fekete mintás, apró kövekkel díszített és hihetetlenül könnyed szoknyájú estélyi ruhámban a táncterem felé indultam. Az Operaház valóban mesés színhelyet biztosított erre az estére. Az aranyszínben ragyogó páholyok, hatalmas csillárok, a fényáradat, a parkett szélén sorakozó kétszemélyes, puha, bordó kanapék, a mennyezetről csüngő, apró fehér csokrok tucatjaiból összeállított hatalmas „hó”gömbök, a zöldellő girlandok különleges hangulatot varázsoltak minden belépő lelkébe – az enyémbe biztosan, bár mint később kiderült, nem csak engem ejtett ámulatba, amit láttam.

Álomból valóság

Ezen az estén öt lány gyermekkori álma teljesülhetett be, öt lány változhatott igazi királylánnyá. Ez bizony nem mese: három cipellő kereste gazdáját már jó ideje a Bál szervezésében, s azon lányok közül, kik lábára pontosan illett valamelyik topánka, sorsolták ki a 2008-as Operabál Hamupipőkéit. A szerencsés „nyertesek” alkalmi toalettjeiről Benes Anitával, a Daalarna tervezőjével beszélgettem.

Ekhó: A Te ruháidat viselik a Hamupipőkék. Minden lányon ugyanazt a modellt láthatjuk majd?
Benes Anita: Nem. Mivel a Hamupipőkék mind korban, mind az egyéniségük tekintetében nagyon eltérőek, így a ruhák is különbözőek. Minél inkább próbáltam személyiségre szabottan kialakítani a lányok öltözékét.

E: Egy már meglévő kollekcióból választottatok vagy a találkozás után kezdted el a tervezést?
BA: Mivel egy héttel ezelőtt találkoztam először a leendő Hamupipőkékkel, nem lett volna rá lehetőség, hogy ilyen rövid időn belül mindenkinek új ruhát tervezzünk, és el is készítsük őket, ezért a már meglévőkből választottunk. Természetesen, így is maradt munka bőven, annak érdekében, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Minden modellen akadt változtatnivaló: egyiknek a szoknyáját, másiknak a felső részét kellett átalakítani, hogy valóban úgy fessenek bennük a lányok, mintha a meséből léptek volna ki.

E: Eszerint nem te választottad ki a lányokat?
BA: Én sem tudtam, kik lesznek a Hamupipőkék. A szervezők indultak a keresésükre 3 különböző méretű és stílusú cipővel, s azok közül sorsolták ki az öt lányt, akiknek illett a lábára valamelyik. Ezután ismerkedtem meg velük személyesen is, és találtuk ki közösen, mit viseljenek.

E: Van valamilyen közös motívuma a ruháknak?
BA: Az összes ruhámban közös vonás, mondhatni alapmotívum, a nőiesség. Ezen kívül, talán leginkább a kristályok használata jellemző rám. Egyszerűen imádom a Swarovski köveket, amelyek igazán alkalmivá varázsolják a ruhákat, ugyanakkor megfizethetőek. Szerintem, egy báli öltözék legyen csillogó, amit nagyon jól elérhetünk a különféle kövek díszítő hatásával. Persze használhatnék gyémántot vagy egyéb drágaköveket is, de nem szeretném, ha a modelljeim csak egy nagyon szűk réteg számára lennének elérhetőek emiatt. Az általam használt kristályok még megfizethetőek és ez, akárcsak az általuk biztosított különleges csillogás, nagyon fontos a számomra.

E: A Hamupipőkéken kívül kik viselik még a ruháidat a mai estén, akiket a nagyközönség is ismer?
BA: Nagyon sokan kerestek fel a Bál előtt, de az ismert hölgyek közül például Rubint Réka, Bóna Ildikó, Laky Zsuzsi és Keleti Andrea is Daalarna modellt visel.

E: Kiegészítőkkel is foglalkozol, mondjuk cipőkkel?
BA: Igen, mert ez így praktikus és kényelmes. Ha ugyanis valaki kér egy lila ruhát, nem biztos, hogy pont ugyan olyan lila cipőt is sikerül beszereznie hozzá, mi viszont tudjuk, milyen anyagból, milyen színű, díszítésű lábbeli illik az adott ruhához. Ugyanígy igaz ez a stólákra, kiskabátokra is.

E: Beszélnél kicsit a saját báli öltözékedről?
BA: Magamnak egy ezüstszürke ruhát választottam az idei Bálra, amelyen szintén láthatsz kristályokat. Ehhez egy ugyanolyan anyagból készült stólát és cipőt viselek. Tavaly jóval színesebb ruha mellett döntöttem, de idén kicsit visszafogottabb darabhoz volt kedvem, jövőre pedig ki tudja…

Kezdődjék a műsor

Nyolc órára már zsúfolásig telt emberekkel a díszes táncterem. Eperrel ékes pezsgőspoharakat egyensúlyozva beszélgettek, nevetgéltek a szmokingba vagy frakkba öltözött urak és különféle alkalmi ruharemekekben pompázó hölgyeik. Körültekintve, úgy éreztem magam a sok harangszoknyás, kontyos dáma között, mint aki visszautazott az időben, s egy múlt századi bál kellős közepébe csöppent, még akkor is, ha az abroncsos csodák mellett bőven láttam egyéb modelleket is a vendégsereget szemlélve.

A kilenc órakor kezdődő műsornak barokkos öltözetű, fehér, bongyorított parókás lakájok „törtek utat”, amint egy vastag vörös szalagot húzva maguk után a terem szélei felé terelték a mozdulni nem igazán akaró seregletet. Az így kialakított - vörös szalagos kordonnal és fehér-arany egyenruhás ifjakkal keretezett - „színtérre” lépve Korcsmáros Nóra és Szellő István ismertette az esti műsort, majd megérkeztek az elsőbálozók. Őket aprócska kislányok vidám tánca követte, majd jóval komolyabb operaelőadások.

Végigpillantva a műsorba feledkezett nézőtér tagjain, megállapíthattam, hogy ruhák tekintetében színek és fazonok egész kavalkádja vonult fel a báli forgatagban. A fehér, krinolinos toalettet viselő elsőbálózók mutattak némi egységességet, a vendégek azonban szűket, bővet, hatalmas szoknyájút, rojtosat, fodrosat is bártan magukra öltöttek, de akadt, aki – meglepetésemre – egészen rövidke modellben vagy nadrágkosztümben érkezett.

S ha már úgy is a ruháké az egyik főszerepet az ilyen rendezvényeken, belibbentek a hivatalos divat képviselői is, azaz megcsodálhattuk az EMDSZ tagjainak nagyestélyis bemutatóját. A maroknyi csapat felvonultatott mindent, mi báli ruha címszó alatt megtalálható lehetne egy képes szótárban: ezüstben pompázó, habos hatású, kristályokkal kirakott valódi királylányos ruhát Benes Anitától és pirosas-korall, tépett hatású estélyit Sziráczky Brigittától. Két vadabb, fekete modellt a Sentiments tervezőitől, amelyek közül az egyik áttetsző mellrésze csak vakmerő hölgyeknek ajánlatos és egy sokkal visszafogottabb kék, gyöngyös estélyit a Maniertől. Halász Éva fantáziája egy magenta színű álommal gazdagította a bemutatót, de Konsánszky Dóra igazán nőies, mellben és csípőben szűk, de térdtől lefelé A vonalban bővülő ruhakölteménye sem hagyhatott senkit hidegen. Nem sokkal a bemutató után S. Hegyi Luciát - aki egy testhez simuló fehér mellrészes, fekete aljú modellt hozott a rendezvényre - kérdeztem, milyen közös motívum alapján választották ki a tervezők az itt felvonultatott darabokat…
S. Hegyi Lucia: Nem egyeztünk meg semmilyen vezérfonálban. Az egyetlen kikötés az volt, hogy nagyestélyiket hozzunk, de ezen belül semmi más. Mindegyikünket más ihlet meg – az én múzsám a spiritualitás – éppen ezért, másképp fejezzük ki a gondolatainkat, más-más ruhákat tervezünk. Nehéz lenne egy univerzális motívumot találnunk.
S valóban, ahány tervező, annyi stílus vonult fel előttünk ezen a minibemutatón, de épp a ruhák sokszínűsége és változatossága, már-már eklektikája tette ezt a divateseményt kerek egésszé.

Ki és mit…?

Azt hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy az Operabál kifejezetten olyan esemény, ahol a „ki mit visel”, kérdésköre központi szerepet játszik. A megkérdezettek többsége valamilyen ismert divattervező alkotásában pompázott az est folyamán. Keleti Andrea például egy ezüstszín, kristálypántos, hatalmas szoknyájú Daalarna kreációban lejtett el mellettem, de Bóna Ildikó, a 2007-es Miss Universe Hungary is Benes Anita kéklő alkalmi ruhájában mulatott ezen az estén. Frizurájáról érdeklődve nevetett, s elárulta, mivel csak nem rég érkezett haza külföldi útjáról, nem volt ideje felkérnie egyetlen neves fodrászt sem hajkoronája elkészítésére, így az egyik barátnője keresett neki az utolsó pillanatban egy szabad hajszobrászt. Csősz Boglárka igencsak merész modellben sétált édesanyja oldalán. A horgolt felsőrészt igazgyöngyökkel díszítette Jakab Ibolya, erdélyi tervezőnő, akinek ruháit Bogi előszeretettel viseli. Amikor hajáról és sminkjéről kérdeztem csak annyit mondott, by Bogi… Dammak Jázmin, a Miss Balaton 2007 első udvarhölgyének színjátszó kék toalettje Stumpf Imre keze munkáját dicsérte. Mint kiderült, Jázmin álmodta meg a saját báli ruháját, a neves divattervező pedig segített formába önteni azt. Koós Réka édesapja, Koós János oldalán érkezett az idei Operabálra. Beszélgetésünk során elárulta, hogy öltözékét ő maga válogatta össze, méghozzá azokból az elemekből, amelyeket szekrénye rejtett. A fekete toalettet nagyban színesítette a Tóth Boritól kapott, hatalmas virággal díszített nyakpánt, amely igazán bohókássá varázsolta Réka külsejét. A művésznő haja és sminkje szintén saját alkotás volt, úgy tűnik, ezen a bálon hajszobrászat és ajakfestés terén sokan bízták magukat…magukra.

Ekhó: Visszatérő bálozó vagy?
Koós Réka: Igen, bár idén bizonytalan volt, hogy jövök-e. Először úgy terveztem, hogy a párommal érkezem, utána, hogy nem is jövök…aztán édesapám is bekerült a képbe, de ezzel is akadt némi kavarodás. Végül a jönni-nem jönni dilemma két nappal ezelőtt dőlt el. Ez az oka annak is, hogy a ruhám a szekrényemben megtalálható darabokból állt össze. Egyébként nagyon szeretem korábbi sógornőm, Tóth Bori alkotásait. Fel is hívtam őt, de mivel ilyen kevéssel a Bál előtt szóltam, sajnos már nem tudott segíteni. A rózsa a nyakamon viszont tőle való.

E: Milyen stílust részesítesz előnyben a divat terén?
KR: Szeretem, ha valami bolondos egy kissé. Eszembe is jutott, hogy jövőre terveztetek egy farmerból készült estélyit, de megszületett már egy apró autókkal díszített toalett ötlete is a fejemben. Nekem sajnos már nem akkora élmény felvenni azokat a klasszikus, báli öltözékeket, amelyeket a hölgyek többsége úgy szeret. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem érdekel – szó sincs róla! Csak a munkámból adódóan nagyon sokszor viseltem már hatalmas szoknyás kosztümöket, csodás ruhákat, így valahogy számomra már elvesztette a varázsát. De ennek ellenére ez egy különleges este, különlegesen szép toalettekkel, s én nagyon élvezem.

E: Mi tetszik leginkább a Bálon?
KR: Az emberek. Egész este tudnám szemlélni a többi nő ruháját. A legtöbben olyan gyönyörűek. Az egyetlen baj az, ha valaki nem az egyéniségének megfelelő öltözéket választja. Ilyenkor lehet egy nő bármilyen szép, és lehet egy ruha is bármilyen különleges…Külön-külön tökéletesek, de együtt – érezni -, hogy valami nincs rendben. Az ilyen ruhát nem elég felvenni, az a jó, ha együtt él azzal, aki hordja, így tudják kölcsönösen kiemelni egymás pozitív tulajdonságait: a ruha a nő szépségét, a nő a ruháét.
S mit gondolnak minderről a férfiak? Glatz Gábor, az Art’z Modell és a Monarchia ügyvezető igazgatója szerint a lényeg nem más, mint a harmónia… illetve az arányok. Mindig mindenben ezt figyeli, legyen az egy hölgy vagy egy ruha, állandóan ezt az egyensúlyt keresi…

Tetszési index

S vajon mi tetszett leginkább a Bál résztvevőinek? Valószínűleg nem jutnánk közös nevezőre, ha egyetlen dolgot kellene kiemelnünk, mert ahány bálozóval, annyi véleménnyel találkoztam ezen az estén. S. Hegyi Luciának az emberek felszabadultsága és a nők szépsége nyerte el leginkább a tetszését, Csősz Boglárkának a kislányok előadása a műsor elején, Dammak Jázmin a párjával lejtett táncot élvezte a legjobban, Bóna Ildikó az Operaház különleges hangulatát. Számomra minden újnak és izgalmasnak tűnt – valószínűleg azért, mert jómagam is az elsőbálozók közé tartoztam -, így csak annyit mondanék: Egyszer volt, hol nem volt…- s ez talán mindent elárul.