Manier – Németh Anikó rendhagyó bemutatója Király Tamás rendezésében (április 19.)

A hagyományoktól eltérő, széles szakmai összefogással született egyfelvonásos színházi produkciónak az Iparművészeti Múzeum adott otthont.

Love, Passion, Fashion Show – Szerelem, Szenvedély, Divat

A hagyományoktól eltérő, széles szakmai összefogással született egyfelvonásos színházi produkciónak az Iparművészeti Múzeum adott otthont. A düsseldorfi IGEDO-n az Év felfedezettjeként ünnepelt Németh Anikó ezúttal az üvegtetős, csipkés árkádokkal határolt intézmény medencéjében állította fel a Manier bájbazárját, hogy s(z)erelem-ittas „babamodelljei” a fülledt, törökfürdőre emlékeztető „díszletek” között induljanak sétára a kifutón. Urambocsá a divatpápa, Király Tamás parancsára a nézőközönség soraiból levadászott kísérőikkel swingbe kezdjenek, Harcsa Veronika frenetikus, Pataki Ági által is méltán nagyra becsült szólójára. S ez csupán néhány finomság, a ránk leselkedő tucatnyiból. Lévén szuperprodukció, a backstageben szorgoskodó sminkesekről, fodrászokról sem feledkezhetünk meg. Míg a méretes vattacukor frizurákat és Prada hatású, szöszös kontyokat a híres Hajas-tanítvány, Koczka és tehetséges kolleganője, Sári Kata készítette, a modellek varázsos make-upjáért Titkos Bernadett felelt. Az impozáns ezüstékszerek újfent Varga Miklós keze közül kerültek ki, a lábbelik többek közt Vágó Réka és Illés Kati műhelyéből, a kiegészítőket, a Manier költemények formavilágához frappánsan igazodó táskákat pedig, Balák Tímea készítette.

Intro

A Lechner Ödön tervei alapján épült, a szecesszió egyik gyöngyszemének kikiáltott Iparművészeti, már a maga Zsolnay kerámiával borított, színes hagymakupolájával meseszerűen hívogató hatást gyakorol a Ferenc körút felől érkezőkre. Hát még hófehér belterével, melyre most, a divatbemutató erejéig a fehér kárpittal borított székek és az ugyancsak fehérbe burkolt, hosszú kifutó is ráerősít. Az árkádok reflektorfényben úsznak, az alsó megvilágításnak köszönhetően, ha lehetséges, a tartópillérek légiesebbnél is légiesebbnek tűnnek.

A Manier cizellált logójával díszített paraván, a színpad végében afféle homlokzatszerűséget képez, mintha a modellek egyenesen az elvarázsolt kastélyból indulnának átváltozásokkal teli körútjukra, hogy aztán az egész körülöttük hemzsegő mindenség a nyitány vakító világosságával karöltve, Albert Györgyistől, Kánya Katástól és stílszerűen Ungár Anikóstól, egy futurisztikusan éjsötét végjelenetbe kanyarodva oldódjon fel…

Harsona-zászló

HazaiDivat.hu: A szerelem és szenvedély mindvégig ott pulzált a színen és a ruhákban is, mégis nagyon sokrétű divatbemutatóban volt részünk. Mi inspirálta ezeket a lényegileg egy, egymástól mégis eltérő kollekciókat?
Németh Anikó: Különböző munkaneveket adtam ezeknek a sokrétű és lehet, hogy egymástól eltérő ruháknak, melyekben a kedvenc témaköreimet írtam újra és újra. Ezek között van a barbár, aztán a férfi-női, vagyis a férfiruhák női átiratai. Persze mindig csinálok teátrális estélyi ruhákat is, amikben igazán mindenki primadonnának érezheti magát, a világ közepének, és voltak a divatbemutatóban olyan játszadozások, amiket népi hagyományok ihlettek, félre ne értsd, nem konkrét népviseletek, nem konkrét népi ruhák. Aztán azt gondoltam, amikor a feketéhez nyúltam, olyan hangulatot szeretnék teremteni, ami számomra inkább futurisztikus, mert kicsit unom ezt a hétköznapian mindennapi fekete munkaruhás dolgot, tehát ebből egy kicsit ki szerettem volna törni. Aztán nagyon szeretem, amikor lágyan, lazán, alig megvarrtan vannak egymásra rétegezve a ruhák, nálam ezt a keleti ruhaszerkesztés inspirálja, és még sorolhatnám.

HazaiDivat.hu: Ha már hellyel-közzel szóba kerültek a technikák, meséljen kicsit az anyagokról, melyeket szeretettel rétegez egymásra!
NA: Mindig szeretek hozzányúlni a textilekhez, vagy továbbépítem a kész anyagokat, vagy szétroncsolom és újraépítem, vagy egyszerűen csak találok valamit. Amikor egy talált dolog ihlet meg, akkor abból egyetlenegy ruhát készítek, de nagyon szeretem azokat a nemes anyagokat is, amik csakúgy vannak, fantasztikusan szép színűek és nagyon jó a minőségűk. De imádom a férfiszövetet is, szóval sok mindent.

A középkorinak ható nyitány főszereplője két gólyalábon magasodó köpenyruhás szépség, akik még mielőtt hatalmas, pliszírozott legyezőik lebocsátásával kalandos útjára indíthatnák a szerelemszálon legalábbis a szentivánéjivel rokon színjátékot, várakozásra vannak ítélve. Egészen addig, míg a catwalkra hurcolt aranyszegélyes táblára hószín krétával rá nem vésetik az akár darabcímként is értelmezhető: „I love Manier” felírat.

A színpadot betöltő, szívdobogásra emlékeztető hangeffektek már újabb csodákat előjeleznek, a legyezők takarásából szürke kisegérnek tűnő, tréningbe burkolt lányka dugja ki a fejét, méretes pakkba kapaszkodva. A menyegzői ruhát rejtő papírzacskón, mondanom sem kell, rózsaszínbe hajló Manier logó táncol. Míg My Fair Ladynk örömittas vetkőzésbe fog, a fények kialszanak, csupán egy szikrázó fénygömb, értsd reflektor, pásztázza az átlényegülés alanyát. Az egyik szegletben az egymásra dobált szürke holmik magasodnak, a másikban az üres papírzacskó búslakodik, a harmadikban bájos tündér néz farkasszemet közönségével, diadalittas, gyermeki mosolyába sűrítve minden földöntúli örömet és boldogságot.

Lebegés

Az előjáték a következő tourba vezet át, a színpadot lábujjhegyen egyensúlyozó, szinte már a levegőben sikló, éteri lények uralják. Aki már volt szerelmes, kapizsgálhatja, miről beszélek. A fél lábbal a levegőben érzés, mégsem hurráoptimizmus. A modellek arcán, mintha már az elmúlás balsejtelme, fájdalma is ott kísértene. Rezignált vonásaik merevek, viaszfehér orcájukat faleveleket formázó, méretes ezüstékszerek keretezik. Angyalaink hófehér abroncsos ruháikban, kapucnis csuklyájukban, köpenyeikben, vagy épp kapucniként fejükre boruló fátylaikban súlytalanul súlyosak, ráadásul a kontyukba tűzött fehér luftballonok is úgy hullámoznak, mintha a következő pillanatban a Földet kényszerülnének maguk mögött hagyni.

Vagy mégse? A körgalléros zakót és hozzá dukáló, elől nyitott, aszimmetrikus szoknyát bordó combfix-el, kivillanó élénk fehérneművel s nyakában lógázó, impozáns ezüstszívvel viselő renitens, csábítóbb ajánlattal rukkol elő. Igaza is van. Az eddig a nézőközönség soraiban megbúvó, virágos költeményekbe bújt kokottok - tavasztündérek, ha úgy jobban tetszik -, csak egy zengzetes sípszóra várnak vezérüktől, a tar kopaszra borotvált, hátán tetovált Titániától, hogy ellepve a kifutót, még mindig Shakespeare-nél maradva, ha kell, akár szamárfejet tetézzenek a nagyérdemű bámész Zubolyaira.

Míg a remekbeszabott, rózsaszín tüllel, vagy zöld pliszírozott anyaggal alábélelt nyári ruhácskákon burjánzó virágmező Csipkerózsika kertjénél is pinkebb és bujább, a hosszú, fehér tüllaljhoz rózsafolyondáros míder csatlakozik. Az egymással flörtölni is kész modellek lábán feszülő narancsos, pinkes, arany szandálok és a nyakukban egyensúlyozó tűzpiros tollmedálok, szintúgy szemkápráztatóan üde színfoltjai a varázsos toaletteknek.

HazaiDivat.hu: Kedvenc ruhája?
NA: Igazából mindig az a kedvencem, amin éppen dolgozom. Nem is tudom, talán most a lebegés a kedvencem, az első tour, amit igazából nem a mennyasszonyos hangulat ihletett, inkább az általános hangulatom, és a vásznak, amiket úgy próbáltam földolgozni, hogy ne lealacsonyítsam őket, inkább felemeljem. Alkalmi ruhákat csináltam a közönséges nyomott pamutvászonból.

Hazaidivat.hu: Sztárkuncsaftok?
NA: Azt szoktam mondani, az én szalonomban mindenki sztár. De például készítettem ruhákat Eszenyi Enikő CD-jéhez, dolgoztam együtt Peter Greenaway-el is, és nyugodtan mondhatom, hogy táncosok majdnem mindig akadnak, akiket öltöztetni kell, tehát azért sok minden van.

HazaiDivat.hu: A meghívott sztárvendégektől kezdve, most is mindenkit lenyűgözött. Ha nem vagyok indiszkrét, mi a titka a sikerének?
NA: Szeretem, amit csinálok, ennyi. – nevet.

Candy women, avagy a romlás bomlott virágai

És a színrobbanásnak még mindig nincs vége. Pasztell lila, türkiz, zöld, napsárga és mályvarózsaszín uralja a színpadot, legyen szó akár, egy tüllel alábélelt kisestélyikről, akár egy fűzős, hagymafazonú aljjal kombinált királykisasszonyos költeményről, akár egy falatnyi, lenge nyári ruháról, melyet szabása tesz különlegessé. De említhetnénk a virágékes fuksziafűzőt is, melyhez pliszírozott szoknya csatlakozik, a truváj ezúttal a modell vattacukor parókájában leledzik, melyben, hiába a rizsporhintés, izgága pókok szaladgálnak.

HazaiDivat.hu: Hogy készültek ezek a rendkívül látványos, tüllökkel kombinált kontyok, vattacukor frizurák?
Koczka: Úgy készültek, hogy Anikóval a bemutató előtt két, három héttel korábban leültünk és ő elmondta nekem, mit szeretne touronként bemutatni. Annyit kértem tőle, hogy mondjon egy-egy szót az érzésekről, amiket szeretne viszontlátni és akkor abból gyúrtam össze azt a hangulatot, ami nagyjából mindegyikhez illik. Nem akartam nagyon eklektikus dolgokba belemenni, ezért inkább egységes hajban gondolkodtunk.

HazaiDivat.hu: A rózsaszín, pókos paróka elképesztően ütős volt! Neked melyik frizura nőtt a szívedhez?
Koczka: Én mindegyiket nagyon szerettem. Ami nem látszott itt, hogy a vázba beleillesztettünk egy oázist, hogy abba mindenfélét bele tudjunk szurkálni, és könnyű váz legyen. Egyébként az volt a cél, hogy ilyen kis szöszös, modern, ilyen mai, mostani, szállós hangulatú hajak szülessenek.

A virágminta mellett a finom selymeken megjelennek a „ledér” pillangók is, a romlás bomlott teremtései aranyszelencéből szívják az ópiátokat, vagy magukba feledkezett táncba kezdenek a színen, kecses karmozdulataik közben ránk villantva ingerlően csupasz hátukat.

HazaiDivat.hu: Nehéz viselni egy ilyen felcicomázott „építményt”?
Koczka: Viselni szerintem könnyű, mármint a modellcsajoknak biztosan, ők azért hozzá vannak szokva. Persze azért ment a rinyálás, hogy, hogy fogom én ezt kifésülni, satöbbi. Na most ez nem annyira erős tupír, nagyon laza, finom, attól tud ilyen szállós maradni, amit aztán egy laza szőrkefével ki lehet fésülni, tehát abszolút viselhető forma.

HazaiDivat.hu: A másik vonal, ezek az egyszerűbb, szállós, laza kontyok egyébként is divatosak...
Koczka: Szerintem igen. Igazándiból, egy kicsit a Prada-vonal az, ami most ilyen szállós, szerintem ez most nagyon bejött a divatba, hétköznap is abszolút be lehet vinni őket az esti, bulizós éjszakákba.

A 21. század dévaj menyecskéi

A népi hagyományok ihlette tour egyszerre lesz autentikussá és moderné a maga zsenialitásában. Az aláfestő zenét Andrew J., háromszoros DMC bajnok (országos DJ bajnokság) biztosítja, melyre Harcsa Veronika ismét meglehetősen helyénvalóan „recitál”. Aláfestésként kakaskukorékolás, tehénbőgés színezi a kifutó hangjait, mígnem a dalzápor kellős közepén a hosszú varkocsát fonogató, lenszőke ifiasszony is megérkezik a színre, mintha csak a hortobágyi puszta legkellős közepére. Lelki szemeink előtt a bölcselkedő fali szőttesek is új életre kapnak búzakalásszal, kikericcsel ékített, piros szalagos, rojtos ruhájába oltva. Míg Juliskánk ireg-forog, tejescsuporba kapaszkodó társnője fodros, kézelős fehérblúzát magas derekú, virágékes pantallójába tűrve villantja, szikráztatja ránk káprázó mosolyát. Kész vadromantika!

HazaiDivat.hu: Hogy kerültetek kapcsolatba Németh Anikóval?
Király Tamás: Anikóval mindketten tagjai vagyunk a Magyar Divattervezők Szövetségének, így mikor Anikó felhívott, hogy nem vállalnám-e el a rendezést, én őrült, egyszer csak arra gondoltam, miért ne. Soha nem csináltam még ilyet, ki kellett próbálni. Mikor meglett a divatbemutató címe, Passion, valahogy el kellett nevezni a ruhákat is, lebegés, barbár vagy népi - ezek mind munkacímként maradtak meg. Aztán kezdtünk el gondolkozni, hogy mi is az a lebegés, mi az, hogy népi, hogy, hogy mész fel egy pici kis tejesköcsöggel a színpadra, vagy hogy fest az a kis alkoholistakacsintás a csikóbőrös kulaccsal. A kolompos jelenetnél mondtam a lányoknak, tegyenek úgy, mintha a saját kivégzésükre mennének a középkorban, szóval így a tour fantázia-, munkacíméhez kezdtem keresni a zenét, vagy csörgést, a hangeffektusokat, például a tehénbőgést.

HazaiDivat.hu: Kinek a fejéből pattantak ki ezek a fantáziacímek?
KT: A címeket inkább Anikó adta, én már ezekre kezdetem el dolgozni, hangeffekteket vágni, mozgást konstruálni, aztán elhoztam a háromszáz műanyagpipacsomat is… Majd visszaviszem.

HazaiDivat.hu: Ismét rengeteg kis utalással élt a koreográfia, hogy jutottak eszedbe ezek az ötletek?
KT: Sikerült elintézi, hogy a hosszú copf fonását a modell fejezze be a színpadon, ne pedig a fodrász, hátul a backstageben, ennek a hajhoz van köze, vagy ott a tej, erő, egészség, vagy a kacsintás. Nem szeretem, ha isznak az emberek, de kell egy feles, hogy felszabaduljanak. Ez a pici feles képletesen a színpadon a kacsintás, ami humornak van szánva. Aztán ott a tehénbőgés, ami esetleg felhallatszik, amikor a modell tejet önt a korsóba. Közben Veronika zseniális hangjától sem tudok szabadulni, vele most találkoztam, így jött a swing, magam előtt láttam a diszkógömböt is, a harmincas éveket. Amerika, báltermek, pálmafák és az ének. Remélem, jó volt.

Ha a tejtől nem is, a szenvedélytől s a csikóbőrös kulacsban rejtező zugalkoholtól be lehet ám csiccsenteni! A Csokonai tollára kívánkozó, rafinált hímzésekkel, tűzésekkel díszített, fehér ruhákban egyensúlyozó, esetenként pipacsokba kapaszkodó honleányok, hatására még egy-két kurjongatós tánclépésre is kaphatóak, hála az OFF társulatot is megalakító Hód Adrienn helyre koreográfiájának, ha nem épp egymást kell, letámogassák a színről.

Barbárok

Darab a darabban, halál a szerelemben – aposztrofálhatnánk a barbárok tourját, ha mindenképp ragaszkodnánk az avoni hattyú dramaturgiájához. A ruhákra erősített kolompoktól zengő jelenet a maga középkori kivégzéshangulatával olyasfajta visszatekintés, mely a reneszánsz életöröm, a parasztos, népi pajkosság árnyékából még megrendítőbben hat. Hosszú, bő, barna vagy fekete hagymafazonú bőrruhák és megszaggatottnak, gyűrtnek tűnő aljak, bő ülepű pantallók, a kézben ostor, a nyakban, a fülben kőlabdáknak ható ékszerek – ezek mind a földre szállt durvaság letéteményesei. A korábbi vigasságot, mintha vihar fújta volna el, gyilkos elszántság s nyomában talán egy pici fölényesség tükröződik a modellek arcán.

HazaiDivat.hu: Lesz folytatása a divatbemutató rendezésnek?
KT: Lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem. Bármi lehet.

HazaiDivat.hu: Mi a helyzet a februárra ígért Royal Radical Fashion Academyvel?
KT: Ez csúszik, még jobban csúszik. Így hozta a sors, de nem adom fel, még erősebben fogom csinálni. És közben ez is egy másik kezdeményezés, hogy el kezdjek rendezni. Nyilván az én ötleteim is át vannak írva, tehát ilyenformán ezeket átadom. Ha netán más is felkérne, annak biztos mást kell majd csinálnom.

Hímnő- (X)S

A férfiruhák női átirataival Németh Anikó túlmutat a nemcserés támadásokon, a dandy bőrbe varrt, mélyen dekoltált szürke kezeslábasban, szmokingszerű felsőrész takarta tüll köntösben feszítő bombázók inkább a Platón által emlegetett gömbökre hasonlítanak, már abban a filozofikus értelemben, mely szerint a teljesség azon pillanatát ragadják meg, amikor még ki-ki kedvesével összeforrva, egyetlen geometrikus alakzatban létezett.

Természetesen a „hímnős” ruhák is magukon hordják a Manier kifinomult formakészletét, a pantallók oldala nyitott, pliszírozott betétnek szorítva helyet, a kezeslábason hatalmas, kívülre varrt, kockák borította zseb tátong, és így tovább és tovább. Szabad a nyakkendő és a kockás ingujj is, ahogy a denevér külsőt kölcsönző, óriás állógallér az ék alakú, sötét szütyőkkel egyetemben.

Mesevilág

A meghökkentő kompozíciókat fantáziadús, teátrális estélyik és báliruhák követik, melyeket tüllös fejdíszek avatnak fejedelmivé. Az oldalt sliccelt, kimerevített fodrokból táplálkozó türkiz remek méltó párja a hátul hosszú uszályban végződő, darázsos húzásokkal díszített lilának, de a sorból a klasszikust újragondoló feketék sem maradhatnak ki, légyen az egy míderrel kombinált éjsötét tütü, pettyes, fehér masnis combfix-el kombinálva, avagy egy mélyen dekoltált, arcköré csavart tüllfátyollal passzított hosszú feketeség.

Ahogy a szentivánéji szerint is történnie kell, végül minden dáma párra lel. Míg az aranytorkú Veronika énekel „Give me a reason to live you”, ki-ki udvarlója karján járja pihegve a varázslatos swinget.

Futurisztikus feketék

De a csodáknak ezzel még mindig nem szakad vége. Futurisztikus lakkbőr költeményekkel zárul a Manier bájbazárjának kapuja. Az arc köré csavart sötét tüllfátyol még mindig játszik, igaz, ezúttal a zebrabéléses lakkbőrkabát ékeként szolgál, avagy egy fémcipzáras bőrkétrészest avat kísértetiesen sejtelmessé.

A taps az artdeco stílusjegyeit felidéző, puccos-dongós, fekete-fehér, elől kapcsos, hátul uszályos költeménynek is kijár, nemkülönben a színpadra sereglő divattervezőnek és fantasztikus csapatának, akik segítségével, ahogy mondani szokták, nem jöhetett volna létre az, ami. Az egész éjszakát s a nyomában járó hajnalt betöltő, szerelmes, szenvedélyes, divatos varázslat.

Fotók:

Fotók a Manier divatbemutatójáról - Iparművészeti Múzeum, 2008-04-19

Fotók a Manier divatbemutató Backstage-éről - Iparművészeti Múzeum, 2008-04-19

Fotók a Manier divatbemutatóról, sajtófotók - Iparművészeti Múzeum, 2008-04-19

További cikkek a témában:

Portréinterjú Király Tamás, divattervezővel

Portréinterjú Vágó Réka, cipőtervezővel

Mindent a Manierról a HazaiDivat.hu portálon

Írta: MZ , Dátum: 2008-05-06