A Sociéta 200607 ŐszTéli divatbemutatója a színfalak mögött (október 13.)

Nemcsak a kifutón követik egymást, a magánéletben is összetartanak.


Sociéta 2006Modellek tortaevés közben

Nemcsak a kifutón követik egymást, a magánéletben is összetartanak. Lépteik összehangolásán túl, a szülinapi tortamajszolásban is megegyeznek. Odafent a megközelíthetetlenségig magabiztosak, földi halandóként bájosak, már-már messzemenőkig nyíltak és közvetlenek. Modellek és barátnők, barátnők és modellek, csak ahogy az élet hozza... Az első hely, ahová rutinosan benézek, a női mosdó. Úgy látszik, ez tényleg az a terület, az egyetlen fix pont, ahol tuti biztosra mehet az ember lánya, még abban a frivol esetben is, ha nem csupán folyóügyeit szeretné elintézni, de egyúttal történetesen riportalanyra is vadászik.



Valóban. Sorban állás közben bele is botlok az első modellbe, a derűs, csupamosoly Pataky Tímeába, aki farmerban, hétköznapi, barna felsőben, ugyanakkor immáron tökéletes frizurával, kész sminkben várja, hogy - egyelőre csak a színfalak mögött - rá kerüljön a sor. Az utolsó simítások a divatbemutató előtt. Gyors cuppantás a tükörbe, a tükörnek, ajkán a melegtónusú, terrakotta rúzs teljesen rendben van, ahogy arccsontján az ugyancsak szelíden barnába hajló pirosító is, a füstös szemek - kár aggódnia, nem mászott el, nem kenődött szét semmi. Feleslegesen óvja a mesteri ecsetvonásokat, a matt smink mintha már egyébként is kiment volna a divatból, a maskara finoman csillog, kiemelve a dércsípte arcbőr természetes ragyogását. ’Most nem érek rá’ – szabadkozik Timi – ’majd a show végén ejtünk néhány szót.’ - ígéri.

A show végén a modellek csapatostul rohamozzák meg a Sociéta parányi üzletét, a bemutatott ruhák már regálon függenek, mire bejutok az aprócska butikba. Gratulálok, egyenként mindenkinek. Az olasz tulajdonos épp csak meglapogatja a vállam – le sem tagadhatná, hogy talján vér csörgedezik az ereiben, fess, fekete fiatalember – még bemutatkozni sem jut időnk, annyira rohan tovább. Helyette Epres Panni modellt faggatom, zavarom meg néhány rövid kérdés erejéig. Előttem épp Liluval, az egykori zenetévés, Danubius-os műsorvezetővel volt lázas társalgásban. Panninak személy szerint nagyon tetszettek az este bemutatott ruhák, olyannyira, hogy bár most már szeretné lebeszélni magát, lehet, hogy ezúttal sem sikerül ellenállnia, elcsábul ismét. Választ valami csinos darabot, ahogy azt több ízben tette, talán egy prémes kabátot, egy testhezálló farmert a Sociéta 2006/07 Ősz/Téli kínálatából – vallotta be. A kifutón még dívaként csodálhattuk, de az egyszerű farmer és a fehér póló (saját ruha) szintén remekül áll neki. ’Ha nem telik divatos öltözékre, válaszd a fehér atlétát, kiemeli az arcod, a szépséged!’ – ha jól emlékszem Sipos Zita szájából hangzott el a frappáns, pénztárcakímélő ötlet, a Topmodell nemrégiben vetített adásában tanácsolta az egyik, nem épp ízlésesen felöltözött lánynak a kiszavazás során. Epres Pannira tökéletesen áll, viselhet bármit, kisugárzása van. Nemcsak a szája, a szeme is mosolyra húzódik, közvetlen, bájos, minden porcikájában egyedi, az az ’ezer közül is ráismernék’- típus. Legközelebb novemberben láthatjuk őt újra a kifutón, ’a Royalban, azt hiszem az lesz a következő divatbemutatónk’ – ajánlotta Panni.

Ha rajtam múlik, még hosszasan elnézelődtem volna a lassan megürülő butikban, a bemutatón viselt ruhákon túl, lélegzetelállító kiegészítőkre bukkantam a széles polcokon. Akadt minden, ami divatra éhes szemnek ingere lehet. Ékszer, Dolce&Gabbana öv, cipő, és persze az elmaradhatatlan szütyők - Fendi, Prada, Chanel táskák - kínálták magukat, az egyik különleges darab, ha jól vettem ki a leírásból, példának  okáért lósörényből készült. Kis híján végszóra hagytam el a terepet, jó, hogy a kulcs még nem csikordult meg a zárban, különben ott alszom...

A Bécsi Kávéházban ekkor még javában zajlott az este. A pincérek asztaltól-asztalig jártak az ajándék üdítőkkel, ásványvizekkel. Az egyik társaságnál éppen szülinapot ünnepeltek. ’Nem ülsz le?’ - kérdezte Tímea, az ünnepelt, miután végzett a gyertyákkal - ’most már van egy kis időm.’ Leültem közéjük. A lányok legtöbbje az imént még a kifutón pózolt, most pedig jó étvággyal, nem minden falatra vigyázva, kanalazták, falatozták a krémes-habos feketeerdő tortát. ’Modelleknek szabad ezt?’ – kérdeztem döbbenten, egyetértő mosoly volt válaszuk.

Egyszer egy évben biztos szabad. Pláne, ha olyan jeles évfordulók kedvéért tesz kivételt az ember, mint egy születésnap, avagy egy vastapssal, éljenzéssel zárult divatbemutató. Ha nem is Bracci ékszerekkel, a sikert illik megkoronázni. Kívánhatnék-e mást, nekik, magunknak, még legalább tucatnyi ilyen s ehhez hasonló feledhetetlen estét. Legyen. Legyen!


Írta: MZ , Dátum: 2006-10-16






ALMAF