Divatszínház a madeinhungary-n (március 8.)

A 11. Lakástrend és Design kiállítás „madeinhungary” tárlatára, ezúttal rendhagyó módon az erzsébet téri Gödör Klubban került sor.

Nőnapi 11-es: AIAIÉ, Balllon, Blue Paprika, Kamchatka, Kemenesi Tünde, Márton-Végső, NATI 100% PUREIDEA, Szabó Gergely, Sziráczky Brigitta, vasseva, TrüffELLE!

A 11. Lakástrend és Design kiállítás „madeinhungary” tárlatára, ezúttal rendhagyó módon az erzsébet téri Gödör Klubban került sor. Ahogy Szigeti Szilvia textiltervező, az esemény szervezője elmondta: „egyszerűen kinőttük a Műcsarnokot.”. A helyszín változása, persze nem rúgta fel teljesen a hagyományokat, sőt! A rendezvény tizenegyedik születésnapját méltó módon ünnepelte, mindjárt tizenegy ismertebb és teljesen pályakezdő iparművész tervezőt küldött a Divatszínház kifutójára, hogy talán a nemzetközi nőnap alkalmából, a szebbik nemnek egy kicsit külön is kedvezzen. „Az alkotókban az a közös” – hallottuk továbbá Szigeti Szilviát a lassan körénk ereszkedő, reflektorokkal tompított sötétségben – „hogy mindannyian borzasztó tehetségesek.”.

Intro

Az ember lánya előre általában nem gyanakszik, megcélozva a hétórakor kezdődő divatszínházat, hatkor még komótosan andalog a belvárosban. Elvégre az esemény honlapján előzetesen regisztrálta magát, automatikusan telerótta a felugró dobozka minden egyes rovatát, megjelölte a médiumot, ahonnét érkezni igyekszik, meghagyta nevét, telefonszámát, miért is aggódjon? Hogy valamilyen csoda folytán, mégsem szerepel a sajtólistán? – rendszerint csak a helyszínen derül ki. Pánikba esni persze nem kell, ilyenkor jöhet a sajtóigazolvány, csak előkapom a táskám mélyéről (ha…), és már benn is vagyok, hiányában, ahogy ezúttal is történt, megteszi a névjegykártya és egy széles mosoly is.

Persze egyedül a biztonságaik jóindulatán múlott, hogy mindenféle-fajta kötözködés nélkül bebocsátást nyertem, amiért utólag is köszönet illeti őket. Így már azon sem kellett felhúzzam magam, hogy az ominózus, több oldalas listáról lehagyták a nevem. Pufogás helyett, jobban is tettem a Gödör hátsó traktusa felé venni az irányt, gyorsan helyet foglalni a kifutó széksoraiban. Még a második sorért sem panaszkodtam. Aki később jött, kénytelen volt végigállni az eseményt, a tizenegy tervező munkája iránt érdeklődő közönség ugyanis hamarost zsúfolásig, levegőtlenségig töltötte a rendelkezésre álló teret.

Beköszöntő

Bár az esemény neve „madeinhungary”, a reflektorok felgyulladása előtt a "New York, New York" taktusai csigázzák a nagyérdeműt, egészen addig, míg Szigeti Szilvia textiltervező, nem mellesleg az esemény szervezője, színpadra nem lép. Rövid beharangozójából megtudjuk, hogy a „madeinhungary” tárlat két éve funkcionál, jövőjét illetően pedig, hogy a következő esztendőben valóban közép-kelet európai fesztivál lesz, mely fontosnak tekinti a szakmák közötti átjárhatóságot, a forma- és divattervezés mellett, a zenét és a táncot is repertoárjába illeszti.

AIAIÉ

MZ: Az őszi International Fashion Show versenyének győzteseként részt vettél a prágai Fashion Weeken. Milyen volt az AIAIÉ kinti fogadtatása?
Hegedűs Zsanett: Prágába eredetileg kiállítani mentem, nem bemutatózni, hirtelen jött a lehetőség, s leginkább azzal voltam elfoglalva, minden rendben menjen. Az ottani Fashion Week inkább kulturális eseménynek számít, nem az üzleti vonal dominál. A stáb nagyon profi volt, a bemutató-terem viszont elég kicsi, így mindenki telt ház előtt mutatkozott be. Nem tudom, mi a siker fokmérője, de jólesett, hogy nagyon sokan végigfotózták a telefonjukkal a bemutatómat.

A szabatos és lényegre törő összegzés után, elsőként az International Fashion Show fiatal tehetségének kijáró díjjal kitüntetett, Hegedűs Zsanett sorjáztatja kifutóra ízig-vérig nőies, meglepő formákkal operáló, a prágai Fashion Weeket is megjárt kollekcióját. A nyitott hátú fekete estélyik hátán finom tollak egyensúlyoznak, az aranyszínű felsőhöz, vajszínű nadrágnak induló, uszályban végződő alj társul. A látvány lenyűgöző, a formabontó, nem várt lyukakkal kísérletező ruhadarabok az előttünk egyensúlyozó, szemüveget viselő modelleknek éteri külsőt kölcsönöznek, félelmetesen magasodnak fölénk, a gólyalábakon egyensúlyozó mutatványosoktól kezdve a vízből épp csak kiemelkedő hableányokig, rengeteg mindent eszünkbe idézve.

MZ: De azért az igaz, hogy számos külföldi megrendelőre tettél szert? Mely országokban lehet kapni, hol forgalmazzák Hegedűs Zsanett ruháit?
HZS: A valódi üzleti sikerről mindig utólag beszélhetünk, ilyen helyzetekben könnyen jönnek az ígéretek. Mivel szalon-munkára "szakosodtam", egy külföldi pret a porter vonalat kivitelezni, leszervezni, összehangolni a több fajta munkámmal nagy energiákat igényel. Volt és van rá most is felkérés, eljön annak is az ideje. Egyelőre a szalonomban lehet méretes ruhát rendelni, akár tailor-made, akár az eddigi kollekciók inspirálta úgynevezett designer ruhákat.

Ugyanezt kapjuk a felül atlétaszerű, fekete ruha esetén, melyet rövid, fekete pelerin tesz teljessé. A magas derekú szoknyának viszont már felsőrésze meglepő, fél ujjához, egyáltalán nem tolakodó módon, cipzárral rögzített, alul szegecsekkel keményített, vadított bőrkabátujj kapcsolódik, maszkulin energiáival cseppet sem veszélyeztetve Hegedűs Zsanett kollekciójának áradó nőiességét. Épp ellenkezőleg, erős, energikus, vampos lendületet kölcsönöz a kreációknak.

MZ: Ha jól vettem észre, most is ebből a kollekcióból válogattál darabokat, mi inspirálta őket?
HZS: A most látott kollekció 2008/9 őszi-téli - tavaly ősszel túl korainak bizonyult - viszont a költözés miatt talán szerencsésebb is így, most nagyon szaladok magam után. Eredeti munkacíme a: The Calamary and the Holes, ami a tintahal formájára és a szokatlan helyeken létrehozott lyukakra utal. A kiegészítőkkel összenövesztett ruhák, a nőies formákra ráerősítő kimerevített domborulatok kicsit az 50-es évek francia divatjára hajazott, s nagyszerű játék volt, sőt tanulásnak sem utolsó, amit szabászatilag elvárt ez a feladat tőlem. Bár még nem vagyok túl ezen a kollekción, s foglalkoztat a téma, de nem nevezném a védjegyemnek. Biztos van egy stílus, ami minden munkámon meglátszik, de ezt inkább mások mondják, megfogalmazni sem tudnám. Most a szokatlanabb formájú ruhadarabok érdekelnek, de biztos jön valami inspiráció, probléma felvetés, ami hatására egy teljesen más, új kollekció jön létre. A valódi feladat nem az, hogy kitaláljak egy új konceptet, hanem, hogy ki tudjak lépni a régiből.

A középen vágott ujjmegoldással dolgozó szövetkabáthoz, finom bőrkesztyű, vékony övecske és csizma társul, az oldalt vágott, fekete selyemruha hátát egy mintha nyakkendő adja, habnak a tortán pedig ott az egyberuhácska, az ujjak és a szoknyarész aljának összedolgozásával látványos, kerekded forma születik.

MZ: Ízig-vérig nőies darabokat láttunk, ilyennek szeretnéd látni a pesti nőket?
HZS: Szeretem a nőiesebb ruhákat - másokon, és jó lenne, ha ismét egy egészségesebb női ideál jönne. Kicsit erre is utalt ez a kollekció, hiszen sok helyen kellett kimerevíteni a formákat, ahol a modellek nem töltötték volna ki.

MZ: Milyennek találtad a „madeinhungary”-n fellépő többi tervező ruháját? Miért tartod fontosnak ezt az eseményt?
HZS: A „madeinhungary” egy fontos eseménye a hazai design-életnek, s jó lenne, ha több hazai tervezői csapat, cég kapcsolódhatna hozzá a jövőben, hisz ez arról szól, hogy megmutassuk a "civil" embereknek, s a szakmának is az aktuális munkáinkat. Az ide meghívott - régies szóval- iparművész tervezők munkáiban közös az a cél, hogy egyedi darabokat, megoldásokat hozzanak létre, nem feltétlenül trendi, inkább "kézműves" ruhákat.

MZ: Készül már a tavaszi kollekciód?
HZS: Valószínűleg őszre tervezek újabb kollekciót, ami a jövő nyári trendhez fog kicsit kapcsolódni,- bármennyire nem elterjedt itthon tartani a nemzetközi divat-szokásokat, nekem ez fontos. Szeretem kitalálni, s amúgy is benne van az előző szezonokban az a mainstream, ami mentén kialakul a következő. Ezt ötvözöm azzal a koncepttel, ami épp foglalkoztat. Lehet, hogy ez is a formákra épül majd, de az biztos, hogy abszolút nőies lesz.

TrüffELLE!

A Csehországot, Tokiót, Prágát, szinte vég nélkül sorolhatnánk az országokat és városokat, megjárt tervezőpáros, Körtvély Adrienne és Kolyvek Antónia, ahogy azt a felcsendülő zeneszám „Shock me” is sugallta, ezúttal ismét csak a Flow, áramlás filozófiájába simuló, nőies ruhadarabokkal sokkolva kényeztetett minket. A rózsaszín tüllszoknyához, lilában úszó, aranycsigavonalakkal ékített kabátka társul, az extramini lila szoknyácska eleganciájáról a tündöklő aranycipellő, a felsőrészre csatlakoztatott, sötét szőrmekepp gondoskodik.

MZ: Félreértésre ad okot, ezért tisztázzuk egyszer s mindenkorra, hogy a TrüffELLE! a Nő Négyszer új neve, vagy ez most már kettőtök közös „vállalkozása”?
Körtvély Adrienne: Ez most már másfél éve kettőnké, így maradtunk. A Nő Négyszer már történelem, ugyanúgy, mint a Beatles. Utána lett a Paul Mccartney külön, igaz, mi nem külön lettünk, hanem TrüffELLE!-ként együtt. Van Antónia, meg van Adrienne, és vagyunk mi, a TrüffELLE!. Tehát így hárman vagyunk ketten.

De természetesen mesteri fűzőkből is kijut, a lilát a hátán billegő, mértes rózsaszín masni, a rózsaszínt, hátul rövidebb szabásvonala teszi egyedivé. A lebegő tüllaljakon, keleties szabású szoknyákon túl, ezúttal szép számmal kapunk bőszárú, szellős bermudát is, mely pici, rózsaszín betéttel ékített, szellős muszlin felsővel mutat igazán. Különlegessége még, hogy hátul, a derekat szabadon hagyja.

Testhez simuló formák, mozgalmas részletek, frappáns dekoltázsmegoldások – a TrüffELLE! tényleg minden tudását a nőies minőség szolgálatába állítja, hogy többé sorsdöntő jelenésre készülve, egyetlen hölgynek, asszonynak se kelljen azt mondania: „nincs egy rongyom, amit felvegyek.”.

MZ: Miért fontos számotokra a „madeinhungary”?
Adrienne: Ez a rendezvény végre kezdi visszaadni a hitet abban, hogy Magyarországon újra lesz valami design- és divatjellegű megjelenés, amire kifejezetten lehet készülni évről-évre. A Divatnapok és más kezdeményezések, mint például az Offline sajnos meghaltak, úgyhogy ez nagyon kell. Én azt szoktam gondolni, hogy nagyon jó lenne már itt az a világ, amikor mi, itt ez a tizenegy tervező, konkurenciái vagyunk egymásnak. Jelen pillanatban, nem vagyunk azok, nekünk a gagyi a konkurenciánk, a beáramló, rossz minőségű, a várost és az embereket elárasztó rossz tárgykultúra, ami a ruhákra is igaz. Amikor majd az a világ elkövetkezik, hogyha nem a TrüffELLE!-től vásárolnak, akkor Sziráczky Brigittától, hogyha nem Sziráczky Brigittától, akkor a Márton-Végső tervezőpárostól, akkor leszünk mi egymásnak konkurenciái. Jelenleg szerintem, mi magyar tervezők a piac öt százalékát sem fedjük le. Ezen változtatni kell, mert a magyar nő szép és jó alakú, sokkal többet érdemel annál, mint ami jelen pillanatban ruhákban kapható, elérhető a kereskedelemben. Ez nekünk itt most egy nagyon jó terepet ad, ezért nagyon örülünk ennek a kezdeményezésnek.

MZ: Ha már szóba jöttek, mi a véleményetek a többi tervező munkájáról?
Kolyvek Antónia: Itt nem az volt az elsődleges cél, hogy a bemutató egységes legyen, mindenki a tervezői vénáján keresztül hozza az egyéniségét, és szerintem éppen attól szép és attól jó ez az egész, hogy mindenki beleadja az egyéniségét a kollekciójába, és ettől mindegyik más is egy kicsit. De közben, amiért összefogunk, és együtt vagyunk, az az, amit Adrienne is mondott, hogy lázadunk a gagyizódás és az eljelentéktelenedés ellen. Inkább együttműködünk, mert az energia, amitől például a kultúra is létezik. Ha külön kis szigetek maradnánk, akkor hosszútávon senki nem működhetne. Itt az a lényeg, hogy a vevő lásson, és később megkeressen minket, valakit az itt fellépő tervezők közül.

Szabó Gergely

A mindössze 25 esztendős, győri születésű fiatalember az Iparművészeti Egyetem Textil Tanszékének hallgatója, akinek nemcsak egyedi tervezésű öltözékei, kiegészítői, lakástextíliái figyelemre méltóak, de a sminkkészítéstől a papírmaséból, gipszből készült álarcokon, maszkokon át a kötetillusztrációkig számtalan területen bizonyította már tehetségét. 2005-ben Párizsban folytatta tanulmányait, a magyar származású designer, Paul Hargittai stúdiójában, melyet 2006 őszén egy manchesteri tanulmányút követett, ahol a magát textil és divattervezőként aposztrofáló alkotó, a franciától eltérő, angol öltözködési szokásokat, és a hagyományosan elegáns angol férfidivatot is megismerhette.

A „madeinhungary” kifutóján felvonuló, zömében férfimodellek is kifinomult eleganciájukról tettek tanúbizonyságot, míg a hajszálcsíkos pantallóhoz anyagmanipulációs technikával előállított, lila felöltők társultak, vagy lila-ezüst talár, pettyes nyakkendővel, az urakra álmodott fekete skót szoknyát fekete kiszokni és aprólékosan kimunkált lila-fekete zakó tette már-már meghökkentően előkelővé.

A jóból persze a hölgyek sem maradhattak ki, övvel karcsúsított lila kimonóban, vagy gézszerű míderrel párosított lila szoknyában, netán-tán puffos ujjú, arany nyakú kabátkában és elől sliccelt aranyszoknyában sorjáztak elénk, frizurájukban tornyosuló tollszerű kontydíszeikkel. A közönség, a tapsból ítélve, minden bizonnyal mégis a finálét élvezte a legjobban, a ciklámen, lila masnikkal telehintett, áttetsző organza ruha és a 80-as éveket idéző, krinolinnal csatlakoztatott, gyöngyökkel ékített, pántnélküli fekete selyem, valóban megérett a tetszésnyilvánításra.

Blue Paprika

Blue Paprika Pálffy Szilvia és Szűcs Teréz, vagyis a Blue Paprika, már a tavalyi „madeinhungary” -n is bizonyította, hogy a magyar népművészet forma-, és hímzésvilágát kitűnően lehet ötvözni mindannyiunk legszeretettebb, elnyűhetetlen darabjával, a farmerral.

Legyen az hölgy, vagy férfiú, egyszerűen nem maradhatott ki a kézi készítésű hímzésekkel ékített kékfestők világából, melyek az aktuális trendek útvesztőjében bolyongó divatfanoknak és a valami hétköznapitól eltérőre vágyakozóknak egyként szeretnének új stílust teremteni. Nem pusztán praktikus, hordható darabokról van tehát szó, a kényelmen túl az exkluzivitás is garantált, akár az oldalt rakásokkal ékített farmerszoknyát, akár a fodrokkal dúsított, fekete hímzésmotívumokkal ékített farmerfűzőre irányozzuk pillantásunk, vagy a bemutató egy másik impozáns darabjára, a 70-es éveket idéző, földet seprő, övvel empire fazonúvá varázsolt farmerruhára.

Urak esetében kitűnő választás lehet a sötét farmer egy szép fehér, belebújós inggel társítva, melyet gombok helyett, a nyakvonalon futó, szolid hímzés tesz elegánssá. Hölgyek a piros, fehér tűzéssel ékített pantallókon túl, az ezüstös hatású farmerzakót, fekete rakásokkal, fodrokkal ékített hosszú szoknyával is variálhatják, a farmerszoknyához pedig kitűnő választás lehet a fekete, rózsaszín nyomatos póló, vagy egy a fehérek közül, melyeket finom, fekete tüllrátétek tesznek kontrasztossá, gondolatnyit még az art deco stílusjegyeit is felidézve.

Balllon

Az öt designer, Horváth Anikó cipő-, Karattur Katalin táska-, Korényi Mariann kötött öltözék-, Marosi Krisztina ruha-, és Sánta Eszter ugyancsak ruhatervező 2007. őszén nyitotta meg a Balllon Bemutatótermet és Galériát, ahová az egyéniségüknek megfelelő, különleges ruhadarabokra és kiegészítőkre vágyó közönséget várják. Hogy mind forma, szín és szabás tekintetében az egyedi megoldásokra helyezik a hangsúlyt, arról már most, az est során is sikerült meggyőzni látogatóikat.

A szőrglóriákkal ékített csizmától a szőrmepapucsig, találkoztunk kézen egyensúlyozott hófehér állatkával is, mely a bő szabású ezüstruhácska tartozékaként - egy kicsit Leonardo Hermelines hölgyének mintájára - élő, lélegző karpereccé avanzsált. A modellek különleges, bőrből készült gömbtáskákat, vagy hegedűtokra emlékeztető pakkokat egyensúlyoztak hátukon, ahogy kijutott a földig érő, hurkos kézelőkből, csúcsos holdkapucniból is.

Az ezüstszürke kötött poncsó a fülhallgatóra hajazó ezüst hajpánttal egyetemben egy érdekes karmegoldású szürke ruhát emelt el a földtől, a burjánzó virágmotívumokkal, vitézgombolással díszített kabátkát, szőrős nyaka, műanyaggal dekorált ujjai tették különlegessé, hozzá hófehér, húzott, tüllszoknya és ugyancsak virágmotívumos, finom bőrcsizma társult. Végül egy meghökkentően csinos kötött mennyasszonyi alkotás zárta a sort, a szőke ara kobakjára a ruhácska fátyolként funkcionáló kapucnija borult.

NATI 100% PUREIDEA

Gyulai Natália a 100% tiszta érzés jegyében, fehérben úszó, finom, nyárias darabokkal nyitott. Hol egy félpántos megoldás, hol a ruha alján táncoló rojtok irányították figyelmünket a kézben lóbált miniatűr, vagy nagyobbacska táskákkal, babacipőkkel passzított szellős alkotásokra. A strasszokból építkező, elől kapcsos míderek már csillogásukkal vonták magukra a figyelmet, végződjenek akár lehelet finom, rózsalevélbe boruló, több rétegű organza aljban, akár hosszú, ezüstcsíkos, fehér szoknyában, vagy tülltéglalapocskákból építkező feketében.

Az ezüst ujjatlannal passzított, több rétegű, félkört és háromszöget házasító türkiz szoknyához finom bőrlábbeli csatlakozott, a csíkokból építkező, szellős ezüstpapucs ékszerként simult az őt viselő modell lábára, bokájára. A fináléban felvonuló fekete ruha, tollas pántjaival, mellig strasszos betétjével, hasnál áttetsző anyagával, alul tülltéglalapokból építkező szoknyarészével, mintegy az addig felsorakoztatott technikák szintéziseként állt elénk, a különböző fajú részek egésszé fokozódó teljességében.

Vasseva

A mozifilmek jelmeztervezőjeként is ismert, római és firenzei ösztöndíjas designer, Vass Éva színes ruhaneműinek tervezése közben egyaránt gondol a hölgyekre és az urakra. Jól tudja, hogy a piszkosfehér nadrág és zakó elegáns párosát, tökéletesen és játékosan egészítheti ki egy kék csíkos tengerészpulcsi, no meg egy hányavetin nyakba hurkolt ezüstcsíkos nyakkendő.

De a rétegesség jegyében az egymásra húzott, gyűrt hatású ingektől sem idegenkedik, melyet, ahogy azt a felvonuló férfi modelleken is láttuk, gyűrthatású, lezser nadrágok tesznek teljessé. A farmer és a selyem aranying, csíkos, napsárga nyakkendővel, Converse tornacipővel az elegáns és a sportos vonal keverésével lesz stílusossá, vagánnyá és fiatalossá, a hosszú farmer elé boruló szoknyahatású köpenyréteg viszont a tengerparton korzózó olasz amorozzókra emlékeztet, a hozzá passzintott tengerészcsíkos felsővel, strandpapuccsal egyetemben.

A szebbik nem áttetsző, szellős muszlin remekek közül válogathat vasseva-nál, a rövid ujjú lilát mell alatt vékony övecske karcsúsítja, a fehér alatt hosszú, gyűrt hajtású blúz bújik meg, rejtve, amit rejteni kell. Utóbbinak létezik átlapolós változata is, ez esetben az ingecskéhez fejedelmi tüllalj és hószín saru dukál. Jöhet a görögösen húzott ujjatlan, a mélyen dekoltált, hátat kivillantó tűzpiros muszlinruha is, piros saruval természetesen, ahogy a ciklámen és a zöld is. Utóbbihoz nem árt a kifogástalan alak és a tűsarkú, már ha az őt viselő modellhez hasonlóan, egy-egy nyáresti party alkalmával, mi is gazellaként szeretnénk feszíteni.

Kamchatka

Az Iparművészeti Egyetemen végzett Schulteisz Márta ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. A Kamschatkára oly jellemző keleties irányvonal, a franciás báj mellett, most is rányomta bélyegét a bemutatásra került kollekcióra. Példának okáért elég csak a kapucnis, kimonószerű, vajszínű kabátkát említeni, avagy fekete mását, vajszínű kézelővel és béléssel borítva, netán a zöldes-türkizes állónyakú pelerinkabátkát, melyhez hosszú, puffos aljú, világos szoknya csatlakozott. Az összeállítás ötletes kiegészítőjéül szolgált a kézben hordott, váll alá szorított, csíkos „imapárna”.

Ami a fennebb említett francia sikket illeti, a gyűrt hatású, fekete empire ruha fölé boruló, vajszínű ballont sorolnánk ide, felállított nyakával, a hozzá társított, fekete svájci sapkával egyetemben. Vagy a pettyes muszlinblúzt vajszínű mellénykével, hasonló cintányérsapkával, melyből a bemutató folyamán kaptunk trendi, állatmintásat is.

Márton-Végső

Márton-Végső Hegedűs Zsanetthez hasonlóan, a Márton Rózsa, Végső Gizella tervezőpáros is az őszi International Fashion Shown bemutatott, pliszírozott költeményeiből és cyber hatású, sztreccses ezüstruhákból hozott egy kisebb csokorra valót. Vagy is, ahogy korábban ígérték: maradtak a metáljátékok és a szívüknek oly kedves, úttörős, kisdobos emlékeket idéző pliszírt is csavargatták még.

A nyitóképben megelevenedő „Rózsaszínke” kerekded pelerinkabátja, valójában egy rózsaszín, pántnélküli, bő szabású pliszírozott ruhácskát rejt, a rövid esésű darab hátát, ötletesen, a modell arcát sem kímélve, visszahajtották, ám a turpisság csak az első forgás során derült ki. Csábos, köves fehérneműben, szép csupasz hátban gyönyörködhettek az egybegyűltek, majd Vénusz születésének is tanúi lehettünk. A kabátból, kecsesen burkolózó hölgyemény látványa, Botticelli méltán híres festményét, a tengeri fésűkagylóból kiemelkedő istennőt is megidézte.

Ráadásként következhetett az aranyszínű, kis strasszal ékített empire-fazonú pliszírremek, a mell alatt csillogó strassz pánttal ékített rövid barna darab és ugyanennek, hetvenes éveket idéző, földig érő párja, majd a fekete, oldalt virágalakú strasszal hátratűzve.

Aztán ezüstben úszó cicanadrágot kaptunk, pliszírozott ezüst poncsóval passzítva, mintegy a hosszú, testhez simuló, sztreccses ezüstruhákat megelőzve, melyeknek hol fehérköves pántjuk, hol háton futó, ezüstös-türkizes láncocskájuk vakított bele a kifutón túli sötétségbe. Végezetül elől rövid, hátul hosszított fazonú, pántnélküli, fekete taftruhában gyönyörködhettünk.

Kemenesi Tünde

Az elegáns férfidivatot ki más képviselhetné hitelesebben, mint a direkt erre szakosodott tervezőhölgy, akinek tehetsége mellett szól az is, hogy legutóbb Luu Anh Tuannal közösen a 2007-es tavaszi, prágai Fashion Weeken is bemutatkozhatott.

Mellkasig kigombolt, feltűrt ujjú ing, szigorúan a feszes, fekete pantallóba tűrve, vagy hajszálcsíkos pantalló, csíkos selyeminggel, ezüst strasszos övvel variálva – csakugyan ez lehet minden, valamit magára is adó férfi álma, még akkor is, ha az összhatás egy cseppet feminin. A külföldi divatlapokat szemezgető olvasó ezen már egyáltalán nem botránkozik meg, és persze miért is tenné?

A teremtés koronái ezüstingben és fekete csíkokkal hangszerelt, szürke naciban is tetterősek, még akkor is, ha ezüstszínű zakójuk ujján, finomveretes, fekete csipkevirágok díszelegnek. Egytől-egyig szépen kimunkált, minőségi darabokról van szó, így aztán mi sem mondhatunk mást: Éljen a Kemenesi design, az unisex és a metroszexualitás!

Sziráczky Brigitta

Bár Sziráczky Brigitta kollekciójában ezúttal az ezüstös összeállítások domináltak, azért a Van Gogh inspirálta, impresszionista alkotásokból is kaptunk egy csepp ízelítőt, legalábbis, ami a férfiaknak álmodott narancsos bőrnadrágot és a hozzá társított narancsos, mintha festékspricces kabátot illeti, azok tagadhatatlanul a holland festőzseni lángoló napraforgóit idézték. Még mindig a természetnél maradva, az urak számára készült földszínű, ezüstcsíkos pantalló és zakó is, finom, zsabós fehéringgel kombinálva, vagányabbaknak pedig szexi bőrnadrág, mezítlábas viselésre, szigorúan ezüst zakóval.

A klasszikus eleganciára vágyó hölgyek ezüst ujjatlant, hozzá hosszú, zöld, gyűrt hatású aljat kaptak, földszínű kiskabáttal, a decens szerelést ezüstben úszó, fényes derékfűző és szikrázó aranycipellő tette teljessé. De a nadrág szerelmesei sem maradtak választási lehetőség nélkül, a törtfehér, zsebekkel ékített pantallóhoz, finom, anyagmanipulációs technikával előállított, pókháló szövésű blúzocska és rövid esésű, ezüstbőr kabátka társult, melynek aszimmetrikus, tépett ujjai külön is magukra irányították a figyelmet. Ami a kiegészítőket illeti, a karcsú derekat varázsoló, látványos fűzőkön túl, a rövid szoknyához passzított, pici masnival ékített csipke combfix is hozzájárult a kollekció finomságához, sikeréhez.

A finálét betetőző, sajátosan sziráczkys, merevítésekkel dolgozó, aszimmetrikus mennyasszonyi költemény és az anyagrátétes, hátat szabadon hagyó, áttetsző, tűzpiros, akár menyecske ruha láttán, már senki nem érezhette úgy, hogy ezen az estén ne adózott volna eleget a szem s a jól megkomponált kísérőzenének hála, a fül gyönyöreinek. Ha valaki mégsem érezte volna tökéletesen telítve érzékeit, az a kilenc órakor kezdődő bemutatókon még repetázhatott…