Orlando Collection 2007 Nyár divatbemutató a Hotel Sofitelben (június 7.)

Keresd a nőt! Nő van a dologban! - tartja a mondás. Bizony, ez lehetett volna az Orlando Collection divatbemutatójának mottója is.

Cherchez la femme!

Keresd a nőt! Nő van a dologban! - tartja a mondás. Bizony, ez lehetett volna az Orlando Collection divatbemutatójának mottója is. Hiszen minden, ami felvonult az egykori Atrium Hyatt ideiglenesen kifutóvá avanzsált folyosóin – állíthatom -, nő volt minden ízében: kifinomult, elegáns, visszafogott, mégis csábító. Tehát csak olyan, amilyet már megszokhattak mindazok, akik jól ismerik Halász Éva és Nagy Ágota divattervezők esküvőkre és egyéb jeles alkalmakra készített, kecsességükkel magával ragadó ruhakölteményeit.

A bennfentesek

A bemutató előkészületeihez biztosított két légterű, egymásba nyíló helyiségbe lépve azonnal a vállfákra aggatott ruhákba botlottam. De kárpótolt, hogy pár perc múlva már mosolyogva nyújtotta felém kezét Nagy Ágota, akinek neve – Halász Éva mellett - szorosan egybefonódott az Orlando Collection márkával.

Ekhó: Mit láthatunk ma a lányokon?
Nagy Ágota: Esküvői és alkalmi ruhákat tervezünk. Amit ma hoztunk, az voltaképpen nem is egy kerek kollekció, hanem egyfajta válogatás. Persze próbáltuk úgy összeállítani, hogy mindenből ízelítőt adjunk, de azért itt figyelembe kellett venni bizonyos korlátozó tényezőket is. Például a lányok a folyosón, a lépcsőn vonulnak fel, tehát nem egy klasszikus kifutón, így inkább rövid ruhákat választottunk, hogy ne söpörjék végig velük az egész hotelt. A kosztümök főleg a polgári ceremóniákra készülnek, ezekből láthattok majd jó pár modellt. Azért lesznek hosszú darabok is, elvégre alkalmi ruhákról van szó...

E: Jobban kedveled a hosszabb fazonokat?
NÁ: Ezt is, azt is szeretem, de azért egy földig omló ruha olyan kifinomult, nőies tud lenni. A rövidebbek egészen másképp elegánsak. Szükség van mindkettőre. Bár az úgynevezett trendi vonal mostanság a rövidebb fazon, a legtöbb vendégünk is hosszú ruhát szeretne.

Színek, anyagok

A bemutatót rövid, de azért a térdet takaró összeállítások nyitották. A lányok egytől egyig alakot hangsúlyozó, mégis visszafogottan elegáns darabokban vonultak el a vendégek mellett, át a folyosókon, le a lépcsőkön. Az együttesek közt akadtak konzervatívabb egyenes vonalú kiskosztümök, de láthattunk csípőben legyezőszerűen szétnyíló kiskabátot, amelynek szoknyája térdnél megismételte ezt a hetyke bravúrt.

A lényeg természetesen most is a részletekben rejlett. Az anyagok lágyságában, a kacskaringós indákra emlékeztető mintákban, amelyek csak apró árnyalattal tértek el a ruha alapszínétől. A kis masnik a csípővonalnál és a kabátkák szálén, valamint a reflektorfényben megcsillanó, ékszernek is beillő gombok játékossággal, egyediséggel ruháztak fel minden egyes darabot.

Ekhó: Látom, a legtöbb ruha fehér, ez a legkeresettebb szín?
NÁ: Igen, a menyasszonyok még mindig ezt kérik leginkább, habár mi általában nem is a klasszikusan hófehér árnyalattal, inkább tojáshéj, tört fehér színekkel dolgozunk. Persze, ha valaki határozott elképzelésekkel érkezik, és angyali fehéret szeretne, természetesen az is megoldható.

E: Milyen alternatívát kínáltok a menyasszonyoknak színben és anyagban?
NÁ: Hoztunk a bemutatóra bordót illetve pirosat, cikláment, élénk rózsaszínt, kék és zöld kombinációt valamint feketét, ami a koktélruhák színe. Az anyagok közt az örök klasszikus a selyem és a csipke, de valójában mindenkinek más a kedvence.

E: Ha valaki hozzátok fordul, hogy menyasszonyi ruhát szeretne, megpróbáljátok rávezetni, hogy mi állna neki jól, illetve mi az, ami mostanság divatos?
NÁ: Vannak olyan hölgyek, akik semmilyen ötlettel nem rendelkeznek arról, mit is látnának magukon szívesen. Igaz, ez a ritkább, mert a nők többsége nagy hangsúlyt fektet a külsejére, az esküvő napján pedig különösen szépek szeretnének lenni. Arról nem is beszélve, hogy általában már kislánykorunkban megálmodjuk magunknak a Nagy Napot, s vele a királylányos toalettet, ami az évek során ugyan változik, de történjék bármi, agyunk egy direkt erre a célra elkülönített zugában azért megvan a nagyjából kész vázlat. Ha azonban mégsem, akkor beszélgetünk egy kicsit, majd jön a próba, ahol voltaképp kiderül melyik modell áll legközelebb a menyasszony szívéhez, egyéniségéhez. Rábeszélés? Nem igazán. Azt elmondhatjuk, mi az éppen aktuális irányzat, de erőltetni semmit sem szabad, hiszen mindenki másban érzi magát jól, s fontos, hogy azon a napon semmiképp se feszengjen a menyasszony azért, mert egy olyan ruhát visel, ami ugyan megfelel a legutóbbi divatnak, de tőle teljesen idegen.

Színesen szép a világ

A főképp rövid – a laikus szemével fehér, de valójában annak különféle árnyalatait felvonultató - kosztümöket, amelyek közt azért akadt egy hosszú szoknyás, rendkívül elegáns darab is, a színesebb és mind anyagukban, mind szabásvonalukban lengébb modellek követték.

Ciklámen, élénk rózsaszín és klasszikus piros menyecske- és koktélruhák libbentek lefelé a lépcsőkön. A combközépig érő testhez simuló szoknyácskához, V kivágású, húzott mellrészű, szűk derekú felső párosult, míg a hordót formázó hosszított, rózsás árnyalatban pompázó ruhácskát, derekat átfogó és masniba kötött áttetsző öv ékítette.

A kiegészítők és díszek között nagy hangsúlyt kaptak az anyagból készített tenyérnyi virágok, amelyek hol a ruhák derekát hangsúlyozták, hol a modellek nyakát körbefogó vékony pántokon kapta helyet.

Majd következtek a halványzöld és kékes összeállítások. Virágos szoknyák és hátul fűzős, mellényforma felsőrészek.

A férfiak is megtudhatták, hogy az ezüstös és hollószín öltönyökhöz nem csupán klasszikus fekete valamint fehér mellény és nyakkendő dukál, hanem bátran felvehetnek ezeknél merészebb összeállításokat is, mondjuk némi ciklámennel bolondítva meg a jeles napok öltözékeit.

S ha arra gondoltunk volna, hogy csupán a polgári ceremóniára tervezett, visszafogottabb menyasszonyi ruhákat szemlélhetjük meg ezen az estén, hát tévedtünk, mert már következett egy újabb fehér blokk, amelyben az első darab alján ringó hópihéket imitáló díszítés hívta fel magára a figyelmet.

Egy másikon érdekesen szép derékmegoldást láthattunk, amelyben három vékony szalag futott körbe a mellrész és a csípő közt, elől aprócska masnikkal záródva, s mindezt a buggyos szoknya tette még hangsúlyosabbá. A következő lány egy balerina kecsességével lejtett végig a lépcsősoron, de nem csupán mozdulatai, hanem viselete is a balett-táncosok habos ruhájára emlékeztetett. Aki pedig a templomi ceremóniák alkalmával nem akar csupasz vállakkal mutatkozni, viseljen nyugodtan áttetsző csipkebolerót, vagy kanyarintson leheletfinom stólát a hátára.

Az utolsó blokkban megcsodálhattuk az egyszerű, mégis meseszép fekete koktélruhákat, amelyek minden nő ruhatárának elengedhetetlen darabjai, hiszen nem csak partykra, de számos alkalomra kifogástalan viseletet biztosítanak. Akadt köztük kacéran libbenő szoknyájú, mélyen dekoltált, és jóval komolyabb, konzervatívabb darab is, nem is szólva a végső „megrázkódtatásról”. A hosszú lépcsősoron lassan ereszkedett alá az utolsó modell majdnem köldökig dekoltált, ujjatlan felsőrészben, amelyen szalagok futottak körbe szabályos X alakban, egészen a harangszoknyáig. Tökéletes végszónak bizonyult ez a kreáció, hisz a lassú, ringó léptekkel suhanó lány úgy vonult el mellettem a „fekete menyasszonyi ruhában”, akár egy gyönyörű, éjszín látomás.