Divatbeszélgetés BÃró Eszter, szÃnész-énekesnÅ‘vel
A 16 évesen Miss Saigonként elhÃresült, mosolygós szépség nem csak a nemrég állami kitüntetést kapott divattervezÅ‘t, S. Hegyi Luciát ihlette meg
„Boldoggá tesz, amit csinálok!�
Â
A 16 évesen Miss Saigonként elhÃresült, mosolygós szépség nem csak a nemrég állami kitüntetést kapott divattervezÅ‘t, S. Hegyi Luciát ihlette meg, készülÅ‘ modern világzenei lemeze mögé az Artista Stúdió állt, hogy a hangzáson túl, az image is rendben legyen. Bár Eszter a hétköznapokon nem sminkel, lófarokba kötött hajjal, melegÃtÅ‘ben érzi jól magát, mert szerinte fÅ‘ a természetesség, fellépéseire azonban úgy indul, mint más az esküvÅ‘jére. De kÃvánhatnánk-e tÅ‘le, hogy ne a szÃnpadon élje ki magát, pláne, amikor épp élete legfontosabb „szerepéreâ€�, az anyaságra készül?!
Intro
Eszterrel már nagyon régóta készültem interjúzni. Egész pontosan tavaly megjelent lemeze, a 'Zenéim 2000-2006' sajtótájékoztatója óta. Nemcsak mert az ajándékba kapott korongot otthon aztán sehogy sem akarta kidobni a CD lejátszó, de mert ez az örökké mosolygós, barna lány – Mária Magdolna, Éva, Nannerl, Kim? – Å‘szinte lényével már a médiaeseményen megfogott. Néhány rövid telefonbeszélgetés után mégis elnapoltuk a dolgot, vagy Eszter énekelt, vagy én szaladtam tudósítani egy-egy divatbemutatóról…
Néhány hete levél landolt az internetes postafiókomban. Bíró Eszter új lemezt készít – tudtam, éreztem, az elmúlt idÅ‘ óta, erre az alkalomra vártam. Bár a találkozó hajszál híján ismét dugába dÅ‘lt, végül a Budagyöngye Bevásárlóközpont egyik falatozóhelyén csak sikerült sort kerítenünk a beszélgetésre. Nem csalódtam. Eszter mosolya, nevetése még mindig a régi, ahogy magával ragadó kisugárzását sem tudták megkoptatni a pörgÅ‘s hétköznapok…
Remekbe szabott romantika és/vagy vadság
MZ: Tavalyi szólólemezed borítóján S. Hegyi Lucia selyemkollekciójának egyik darabját viseled. Hogy ismerkedtetek meg?
Bíró Eszter: Luciával úgy ismerkedtünk meg, hogy egyszer beléptem a szalonjába és megmutattam neki a zenéimet. Úgy érezte, tud vele mit kezdeni. Persze már a történtek elÅ‘tt is tudtunk egymásról, miután Lucia színházi ember is, jelmezeket is tervez, Å‘ is ismerte már a munkásságomat, én is ismertem az övét. Nagyon nagy tisztelÅ‘je vagyok és úgy érzem, sokat adott az image-emhez, az elsÅ‘ szólólemezemhez, nagyon-nagyon szeretem azokat a selyemruhákat. Sajnos nem tarthattam meg Å‘ket – nevet, de meg vannak örökítve fotón. Szerintem tényleg nagyon illettek ahhoz a stílushoz. Az egy picit, valamilyen szinten romantikus volt, de ez bennem abszolút megfér azzal a vadsággal, ami a mostani lemezemet jellemezi majd.
MZ: Ami mögé most az Artista Stúdió állt…
BE: Igen, az Artistásokkal a stylistom, Horváth Eszter révén jöttem össze, mindketten olyan divattervezÅ‘kre gondoltunk, akik ezt a vadabb image-et tudják erÅ‘síteni. Az új modern világzenei lemezemen, az EZTER-en a világ számos tájáról gyűjtöttem zsidó dallamokat, amiket ezúttal XXI. századi hangszerelésben adunk elÅ‘. Ehhez egy olyan image-et szerettem volna, ami mindenképp elválasztja azt a Bíró Esztert, aki a Budapest Klezmer Bandben énekel, vagy azt a Bíró Esztert, aki a musicalekben énekel attól, aki ezt az újszerű világzenei dolgot csinálja. Ez most fiataloknak szól, vagyis sokkal fiatalabb korosztályhoz szeretnék szólni, mint eddig, konkrétan a saját korosztályomhoz végre, elÅ‘ször – mosolyog. Szerettem volna, ha ehhez egy olyan külsÅ‘ párosul, ami elég vad, de mégis megmaradhatok benne magamnak, egy másik énemet tudom benne megmutatni. Így esett a választás az Artista Stúdiósok tervezÅ‘ire, akikkel aztán egy pillanat alatt megtaláltuk a közös hangot.
MZ: Apropó stylist! A hétköznapok során is hasznát veszed a szakértÅ‘ segítségének?
BE: Nem, dehogy, nem, nem. Magyarországon vagyunk, úgyhogy ezt úgy kell elképzelni, hogy ha van valamilyen action, akkor felhívom Å‘t és segít nekem. De az, hogy én miben megyek ki az utcára, vagy miben jelenek meg egy interjún, teljesen az én döntésem. Természetesen, amikor egy projektet csinálunk, amiben napi szinte létezem, akkor már van egy elképzelésem arról, nagyjából mit szeretnék. Soha nem voltam és soha nem is leszek az a közszereplÅ‘, akinek meg kell mondani, hogy figyelj, nem veszed észre, mennyire elÅ‘nytelenül áll ez a farmer és mennyire nem illik hozzád! Ismerem az alkatomat, tudom, hogy miben érzem jól magam. Valahol nagyon fontos, hogy olyan ruhában legyek, amire ez áll, ugyanakkor, ha valaki rám néz, azt az embert lássa, akinek mutatni akarom magam abban a pillanatban.
No smink, no ékszer?!
MZ: Mi a helyzet a kiegészítÅ‘kkel? Most is nagyon nÅ‘ies, impozáns fülbevalót viselsz!
BE: Igen, hát mondjuk ezt a fülbevalót Londonban vettem. De vicces, hogy mennyire hasonló az ízlésünk Horváth Eszterrel, a stylistommal! Amikor Londonban járt, Å‘ is hozott nekem fülbevalókat. Majdnem ugyanazokat a darabokat vettük meg, ugyanabban a boltban, tehát ilyen szempontból kicsi London is – nevet. Szeretem a kiegészítÅ‘ket, de nem szoktam eltúlozni. Ha próbára megyek, akkor rajtam se fülbevalót, se gyűrűt, se karkötÅ‘t, se nyakláncot nem látsz, egyszerűen zavar. Stúdióban sem, egyszerűen megfulladok az ékszerektÅ‘l. Most egy tévé interjún voltam és csak azért van rajtam, egyébként sminkelni se nagyon szoktam magam életben, sÅ‘t, egyáltalán nem.
MZ: Ezzel szemben a színpadon mindig egy tökéletes, bájos, sugárzó Bíró Esztert látunk!
BE: Természetes, hogy az ember jobban akar kinézni, amikor kimegy a színpadra. Azt nem szeretné, ha ránéznének és azt mondanák, úúúú, na, ez most kelt fel az ágyból, hogy néz ki a haja, stb… Bennem is megvan az a nÅ‘i hiúság, hogy akkor most tessék. Nekem a színpad a tündöklés helye, olyan mint másnak az esküvÅ‘je, az a nap, akkor besminkel, felöltözik és életében tényleg akkor néz ki a tÅ‘le telhetÅ‘ legjobban. Én ezt a színpadon élem ki. De amikor nem szerepelek, akkor totál nem akarok jól kinézni. Felveszek egy melegítÅ‘gatyát, egy vastag zoknit, pólót, kapucnis pulcsit, semmi smink. Egy ilyen interjúra sem szoktam különösebben kiöltözni, mert azt gondolom, általában arra kíváncsiak, amit mondok. Csak ha tévé interjúról van szó, akkor engedek, akkor az ember megpróbál azért adni magára valamennyire.
MZ: Akár a Budapest Klezmer Band turnéinak révén, akár a New York-i Színiakadémia miatt, ahol három évet töltöttél, alkalmad nyílt más kultúrákkal is megismerkedni. Mit tapasztaltál, van különbség a külföldiek és a magyarok trendkövetése között?
BE: Nagyon is. Amilyen ruhákban az emberek New Yorkban járnak, azokat itthon általában úgy két év késéssel kezdik felfedezni, hordani. Miután már régen voltam New Yorkban, 2000-ben jöttem haza, csak feltételezem, hogy most, mikor nálunk nagy trend a macskanadrág, valószínűleg ott már lefutott, Å‘k már két évvel ezelÅ‘tt abban jártak. Tehát, hiába globalizálódunk, hiába jutnak el ide is elÅ‘bb a dolgok, mozifilmek például, mégis, ha kimész New Yorkba, ott az emberek más ruhát vagy kabátokat viselnek. Persze az is más, hogy mit viselnek New Yorkban és mit Londonban. De megint más New Yorkban és Texasban. New York egy sétáló város, ott mindenki megy, például sokan irodai cuccban, és ha mondjuk gyalogolniuk kell ötven háztömböt, akkor valószínűleg a szép, fekete, magas sarkú cipÅ‘jük a munkahelyen van, simán sportcipÅ‘ben és kiskosztümben sétálnak az utcán. Ez egyébként egy tipikus, nagyon New York-i dolog. Itthon ezek a dolgok is most kezdenek kialakulni. Ha kimész az utcára, nem biztos, hogy a ruházat alapján rájössz, kinek mi a foglalkozása. Kint vannak követelmények, ha bróker vagy, úgy kell kinézned, mint egy brókernek, ha ügyvéd, ügyvédnek, ha orvos, orvosnak. Ha ránézel egy emberre, nagyjából tudod, milyen foglalkozást űzhet. Egy kicsit olyan, mint régebben a kék iskolaköpeny – nevet – iskolás.
MZ: Hogy öltözködik egy színésznÅ‘ odakint?
BE: Mindenképpen feltűnÅ‘en. FÅ‘leg azok, akik azt akarják, hogy észrevegyék Å‘ket. De az igazán nagy világsztárok, azok egyáltalán nem öltöznek ki. Közel laktam a Szex és New York fÅ‘szereplÅ‘jéhez és produceréhez, Sarah Jessica Parkerhez, többször futott el mellettem a kisgyerekével, Å‘t például soha nem láttam kiöltözve. Folyamatosan tréningruhában, napszemüvegben, kibontott hajjal, tornacipÅ‘ben. Szóval úgy él, mint egy New York-i, de attól még fel lehetett ismerni, és senki sem zaklatta.
Csoda Krakkóban
MZ: Játszottál filmekben is. Egy jó ruha segíthet a szerep megformálásában?
BE: New Yorkban csak darabokban játszottam, filmekben hazatérésem után kezdtem el forgatni. Ha ruhákra vagy kíváncsi, akkor az elsÅ‘ben, a Csoda Krakkóban című játékfilmben nagyon nagy szerencsém volt. A rendezÅ‘nÅ‘, Groó Diana, ugyan elÅ‘re kiválasztotta a ruhákat, még azelÅ‘tt, hogy engem kiválasztott volna a fÅ‘szerepre, mivel én csupán öt nappal a forgatás elÅ‘tt csöppentem bele a filmbe, de teljesen megegyezett az ízlésünk. Iszonyú jó cuccaim voltak, amiket abszolút simán az életben is el tudtam volna képzelni magamon. Nagyon kényelmes dolgok voltak, azt hiszem, ez egyébként le is jön a filmben. Kicsit trendi darabok, de ugyanakkor, ha öt év múlva vennéd fel Å‘ket, még akkor is jól működne, az a fajta ruha, ami nem megy ki a divatból.
MZ: Fontosak számodra a trendek?
BE: Soha nem volt számomra fontos, általában azt veszem fel, ami megtetszik. Néha persze találkozik az ízlésem az éppen aktuális divattal. Most például pont jól jönnek ezek a macskanadrággal párosított tunikák, miután babát várok – nevet. Ezek kényelmes dolgok. Meg sose szerettem annyira a szűk cuccokat, tehát amikor az a divat, hogy bÅ‘ a gatya, annak szoktam örülni. Nem azért, mert takargatni akarom magam, csak, mert szeretem éppen a derekamat kiemelni, vagy azokat a tagjaimat, amiket érdemes. Úgyhogy ilyen szempontból nem követem a divatot, ha éppen olyan trend van, hogy mindennek szűknek kell lennie, akkor valószínűleg nem fogom követni.
MZ: Fiút vagy lányt vársz? Mi lesz, ha Å‘ is a nyomdokaidba szeretne lépni?
BE: Nem tudom, fiú lesz-e vagy lány. Még nem gondoltam erre, meg mondom Å‘szintén, de mindenképpen körül szeretném venni mindenféle dologgal, szeretném, hogy eljusson hozzá a zene szeretete, meg nagyon sok minden másé, ami a világban megtalálható, és majd meglátjuk, merre fordul az érdeklÅ‘dése. Szerintem az a természetes, hogy egyszer csak kialakul valami érdeklÅ‘dési köre, mint nekem is. Gyerekkoromban sokat énekeltek a szüleim, attól függetlenül, hogy nem zenei pályán mozogtak. Nekem pedig sosem volt kérdés, hogy zenével szeretnék foglalkozni. Ez természetesen alakult ki, már öt éves koromra tudtam, hogy ezt szeretném csinálni. Ha neki is így alakul, nem fogom ellenezni, de persze semmiképp sem fogom ösztönözni erre a pályára, mert szerintem ennél keményebb hivatást, nagyon nehéz találni. Lelkileg és fizikailag is nagyon megterhelÅ‘, tényleg csak akkor érdemes csinálni, ha egyszerűen nem tudod elképzelni, hogy mással is foglalkozhatnál mellette. Csak úgy érdemes, ha abban amit csinálsz, te tudsz a legjobb lenni. Nem érdemes középszerűnek lenni, hiszen ez megalázó is tud lenni, és lelkileg nagyon fájdalmas. Ha egyszer majd úgy érzem, hogy valamit középszerűen csinálok, azt a részét a szakmámnak biztosan nem fogom erÅ‘ltetni.
Aki a zenét szereti…
MZ: Szakma vagy hivatás?
BE: ElÅ‘ször is a szakma szó ebben az értelemben nem csak negatív jelentéssel bír, hiszen ez az, ami az alaptudást jelenti, ha ezt nem birtokolod, sosem lehetsz profi, erre szükség van. De az a jó, ha az embernek nem munkája van, hanem hivatása, amit szeret. Egyszerűen nagyon sok minden visz abba az irányba, hogy megutáld azt amivel foglalkozol, egyszerűen rá akarnak kényszeríteni téged az emberek, meg a körülmények is, csomó csalódás ér az úton és szerintem abban a pillanatban, amikor ez átfordul munkává, abba kell hagyni. Akkor kell csinálni valamit, ami munka és lehet vele pénzt keresni. Mert ebbe a dologba rengeteg befektetés van, folyamatosan befektetsz és szerintem soha nem térül vissza, valahol lelkileg esetleg. Sokan azt gondolják, hogy mi hű de jól élünk, pedig nagyon sok mindent nem engedhetek meg magamnak, amit szeretnék. Amikor halálra dolgoztam magam, akkor megengedhettem magamnak, hogy minden héten egy másfél órás masszázsra járjak, de nem is bírtam sokáig a nagy iramot, lebetegedtem. Most hogy nem hajtom magam annyira, nem is keresek annyi pénzt. Egy dolgot csinálok, a saját projektemet, így már nem fér bele, hogy minden héten elmenjek masszázsra. De miután azt csinálom, amit tényleg szeretek és senki nem kényszerít rá, nem mellesleg boldoggá tesz, ezért nem bánom. Ez a hivatás, azt hiszem.
MZ: Van valami mottód, ami átsegít a nehézségeken?
BE: Ha mottóm nincs is, azért ha jön egy hullámvölgy az életemben, akkor mindig megpróbálok arra gondolni, na ennél rosszabb már úgysem lesz, utána csakis valami jobb történhet. Ez általában így is van. Amikor minden jól megy, akkor azt egy idÅ‘ után az ember természetesnek érzi, persze, minden úgy megy, ahogy mennie kell. De aztán amikor rosszra fordulnak a dolgok, tényleg nem szabad elkeseredni, arra kell gondolni, hogy ezután már jó dolgok jönnek. Miután az élet így váltakozik, jing-jang, sötétség-világosság, fehér-fekete, ezért ez mindig bekövetkezik. Jóra fordul a helyzet, csak ki kell várni!
MZ: Járatsz valamilyen divatlapot?
BE: Semmi sem jár nekem, nem volna idÅ‘m elolvasni. De ritkán azért veszek egy-egy divatlapot, mondjuk, ami engem tényleg érdekel a divat részérÅ‘l, azok olyan dolgok, amiket például az Artista Stúdió csinál. Tehát azok a divattervezÅ‘k foglalkoztatnak, akik tényleg valami újat tudnak létrehozni, ami kreatív és érdekes. Az már annyira nem érdekel, hogy most az aktuális üzletekben éppen milyen ruhák kaphatóak. Amit a divatlapok közül szeretek, de csak nagyon ritkán jutok hozzá, az az orosz Vogue. Az már művészet, nem aktuális trendajánló.
Zoób Kattitól Bettsy Johnsonig
MZ: Kedvenc divattervező?
BE: Mondanám, hogy Dolce&Gabbana, de igazából nincs annyi pénzem, hogy ilyesmit vegyek, szóval nem – nevet. Nagyon szeretnék egyszer egy Louis Vuitton táskát, tehát az mondjuk álom egyelÅ‘re. New York-i kedvenc tervezÅ‘mnek talán Bettsy Johnsont mondanám, mert anyagilag azt még meg lehet engedni, tÅ‘le van egy jó pár ruhám. Itthon S. Hegyi Luciát szeretem, természetesen az Artistásokat, Makány Mártát, Katti Zoóbot is nagyon, bár tÅ‘le nincs semmim, és Náray-t. MindenkitÅ‘l valamit, nem mondom, hogy mindent. Zoób Katti fiatalos estélyiruháit, a kiskosztümöket nagyon kedvelem, Náraytól szintén azt, amikor valami extravagánsabb dolgot tervez. Makánytól sok mindent, például a lebegÅ‘s, színes muszlin ruháit, Luciától a selyemruháit, meg amikor valami nagyon különleges egybe ruhát tervez, az Artistásoknál nagyon sok dolgot, abszolút hordható dolgaik vannak. Esetükben azt mondom, a ruháiknak a hatvan százalékát akármikor elviselném magamon - nevet.
MZ: Legutóbb az Elite Model Look modellfelfedezÅ‘ versenyén láttunk, hallottunk szerepelni, látogatóként is szívesen veszel részt divatbemutatókon?
BE: Igen, amikor van idÅ‘m, el szoktam menni. Nem vagyok egy nagy party-járó, most sem tudtam pont a Zoób bemutatóra elmenni, miután annyira nem volt kedvem kimozdulni otthonról. Nem érzem azt, hogy nekem annyira ott kellene lennem mindenhol, nem vagyok az a fajta ember, de tényleg imádom a divatot, imádom megnézni a divatbemutatókat, fÅ‘leg, hogyha valami különleges van, nemcsak az, hogy jönnek, vonulnak elÅ‘re a manökenek, mert az önmagában annyira nem tud lázba hozni.
MZ: Térjünk vissza egy picit a szerepeidhez! Mennyire azonosulsz velük?
BE: Mindegyikhez meg kell találni a hozzávezetÅ‘ utat. Amikor rám osztanak egy szerepet, szeretem megtudni a rendezÅ‘tÅ‘l, miért rám gondolt. Általában persze az derül ki, hogy azért, mert van bennem valami amitÅ‘l... Végeredményben mindig, mindenképpen magamból kell elÅ‘ásni. Van, hogy nagyon kis részem egyezik a szereppel, és van úgy, hogy azt érzem, a kisujjamat sem kell megmozdítani, mert pontosan érzem, mirÅ‘l van szó. A Lucifer showban Éva azért volt egy nagyon jó feladat, mert Verebes István számomra írta, rám alakította a szerepet, amit se elÅ‘ttem, se utánam nem játszott senki. Megírta az elsÅ‘ részt az olvasópróbára, aztán megvárta, hogyan kezdjük el próbálni, és annak függvényében született a folytatás. Ahogy megismert, egyre több zene került a szerepembe, végül a nyolc különbözÅ‘ nÅ‘i alakhoz körülbelül nyolc vagy még annál is több műfajú zene párosult, izgalmas volt, mert imádok különbözÅ‘ műfajokban énekelni. Nyolc különbözÅ‘ nÅ‘t játszhattam el, a XX. század Magyarországának meghatározó történelmi idÅ‘szakainak nÅ‘ideáljait testesíthettem meg. Azt már önmagában megtisztelÅ‘nek éreztem, hogy Pista rám gondolt, de a feladat is nagyon érdekes volt. A ruhák, a jelmez persze tudnak segíteni, ahogy a rendezÅ‘i instrukciók és a zene is, de mégis magamból kell fölépítenem a szerepet.
Miss Saigon énekel
MZ: Kedvenc szereped?
BE: A Miss Saigon. Ilyenkor illene egy picit elgondolkodnom, hogy hát nem is tudom, de tényleg a Miss Saigon volt az a szerep, amiben a legtöbb mindent meg tudtam fogalmazni, attól függetlenül, hogy csak 16 éves voltam akkor. Elég összetett szerep, színészileg, zeneileg, mindenféle szempontból, szinte le sem jöttem a színpadról 3 órán keresztül… És persze az sem mindegy, hogy ez volt életem elsÅ‘ szerepe. De ha Kim a tizedik szerepem lett volna, akkor is ezt mondanám.
MZ: Most pedig új lemezzel készülsz!
BE: Igen, most készül az új világzenei lemezem, amely az elsÅ‘ szólólemezemet egy évvel késÅ‘bb, elég gyorsan követi. De ez egy projektlemez, csapatmunka, a legfÅ‘bb zenei alkotótársam Fodo, aki hihetetlen érzékkel álmodta meg a zsidó dallamok alá a hangszerelést és alakította Å‘ket egyedivé. Ilyen formában ezek a dalok még nem hangoztak el, a különlegessé ennek a produkciónak, hogy nyolc különbözÅ‘ nyelven énekelek, köztük egy néhány olyanon, amelyet ma a világon már csak nagyon kevesen beszélnek. Például judeo-spanyol, judeo-tat, arámi vagy malayalam nyelven, ami Indiában a huszonhárom hivatalos nyelv közül az egyik. A lemez és a hozzá kapcsolódó koncert egy idÅ‘beli és térbeli utazás is egyben, hiszen van, hogy több ezer évet utazunk vissza az idÅ‘ben, és van, hogy több ezer kilométert kell utaznunk a következÅ‘ dalig. A lemezborítóban benne lesznek majd a szövegek és a fordításaik, a koncerten pedig egy olyan vizuális hátteret kreálunk magunk köré a KiégÅ‘ Izzók vizuális csapat által, ami a dalok mondanivalójának mélységét erÅ‘síti. Nagyon erÅ‘s effekteket tudtunk létrehozni. Két hetet már próbáltunk a zenekarral, és úgy érzem, hogy ennyire igényes és merész dolgot, saját produkcióban én még nem csináltam. Talán most értem meg arra, hogy ki merjek állni egy csomó olyan dologgal, amit a világról gondolok és nagyon remélem, hogy ez eljut az emberekhez is. Miután nagyon modern eszközökkel dolgozunk, elsÅ‘sorban a fiatalokat fogja megérinteni, és talán tudunk valami fontosat adni ezzel a zenével, ami elgondolkodtat a hétköznapokban.
MZ: Mikor hallhatja a nagyközönség?
BE: A lemezbemutató koncert 2007. december 4-én lesz az A38 hajón.
Haircut a természetesség jegyében
MZ: Szóba került már a smink, de a frizurádról még nem beszéltünk!
BE: Szabó Ádámhoz járok, de mivel hosszú hajjal nem sok mindent lehet csinálni, félévente egyszer szépen levágja. Sokat nem foglalkozom a hajammal. Régebben voltak benne melírcsíkok, most ez a saját, természetes hajszínem, ezt szeretem.
MZ: Most épp lófarokba kötötted…
BE: Ez a tipikus, mindig összefogom, mert persze zavar mindenben. Nem nagyon használom ki, hogy hosszú hajam van. Persze, hogyha jól akarok kinézni, akkor kibontom. De egyébként az a legkényelmesebb viselet, amikor összefogom.
MZ: Kedvenc illat?
BE: Nincs, merthogy nem nagyon hordok parfümöt, nem bírom magamon elviselni az illatát – nevet.
MZ: Vagyis fÅ‘ a természetesség!
BE: Ilyen szempontból igen, szeretem a természetes dolgokat mindenben. Persze szeretek nÅ‘ lenni, ennek minden együtthatójával, imádok öltözködni, imádom sminkelni magam, amikor színpadra megyek – nevet, imádom, amikor kényeztetve vagyok, tehát, ha van arra lehetÅ‘ségem, hogy egy wellness helyre elmehessek, ott akkor halálra kényeztetem magam és ha tudok, elmegyek masszázsra is, van egy fantasztikus masszÅ‘röm. Örülök annak, ha az a fajta kényeztetés megadatik az élettÅ‘l, amirÅ‘l úgy érzem, hogy manapság egyáltalán nem luxus. Akkor egy kicsit úgy érzem magam, mintha reinkarnálódtam volna, például Kleopátra korából. A kényeztetés, test és arcápolás, a masszázs természetes dolgok voltak akkoriban. Mostanában újra elkezdtem jógázni, az is jót tesz, a meditáció, relaxáció, fÅ‘leg a mai rohanásban. Egyszerűen létfontosságú, hogy az ember le tudjon csillapodni egy órára, másfélre. Majdnem többet ér, mint nyolc óra alvás!
�rta: , Dátum: 2007-11-06
- Divatbemutató
- Divatház, - márka
- Divattervező
- Mesterfodrász
- Star style
- ExkluzÃv
- Interjú
- Artista
- BÃró Eszter
- Dolce&Gabbana
- Katti Zoób
- Makány Márta
- Náray Tamás
- S. Hegyi Lucia
- Szabó �dám







