Ágoston Stefánia, azaz Ticci 2008 TavaszNyár bemutató a Symbolban (március 30.)

Reneszánszát éli a retro, s ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy lépten-nyomon a múlt darabkáiba botlunk, legyen szó zenéről, bútorról vagy akár a divatról.

Vissza a múltba

Reneszánszát éli a retro, s ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy lépten-nyomon a múlt darabkáiba botlunk, legyen szó zenéről, bútorról vagy akár a divatról. Megidézhetjük a '70-es, '80-as évek frizuráit, ruháit, de mehetünk még ennél is tovább, s előszedhetjük a legendás 50-es, 60-as évek Amerikáját, a pörgős szoknyák, lófarkak, beállított sérójú ifjak fénykorát, ahogy azt Ágoston Stefánia, a Ticci tervezője is teszi már régóta, s tette most is a 2008. március 30-án, a Symbolban megrendezett divatbemutató alkalmával. Ám nem csak ennyiből állt az este: ruhamustra előtt a Jumpers tánctörténeti csoport hozta hangulatba a közönséget, míg utána a The Prison Band zenekar lemezbemutató koncertje tüzelte tovább a kedélyeket. Tüll alsószoknyák, lakkcipők, vadító vörösre festett ajkú lányok, s persze az elengedhetetlen rock&roll este héttől kifulladásig.

Symbol-izmus

Járom az utam, macskaköves úton…- jutott eszembe a nóta, de miért is ne, ha már retroestre készülök, s ráadásként valóban macskakő kopog a talpam alatt, azaz macskakövön bukdácsolok Budapest egyik legújabb és legtrendibb szórakozóhelye felé tartva. Megérkezvén a kijelölt címre még nem látok semmi különöset, a homlokzat mit sem árul el a benti dizájnból, tán el is sétálnék mellette, ha nem tűnne fel mégis valami: az utcán parkoló 50-es éveket idéző három kocsicsoda, s persze az elengedhetetlenül morc külsejű, de valójába udvarias és szívélyes ajtónállók sorfala. Az első, amin megakad a szemem egy hatalmas villa, amelyet nem egy tál saláta bekebelezésére használok jelen pillanatban, sokkal inkább a bejutásra, ugyanis nem egy tányér mellett, hanem a bejárat üvegajtaján csillog ez a gigantikus evőeszköz, itt és most épp kilincsként funkcionálva. Az ötletes megoldás mosolyt csal az arcomra, s állíthatom, további ötletekből bent sem szenved hiányt ez a multifunkcionális gasztronómiai-szórakoztató-kulturális központ, azaz a Symbol.

Az előtérben az '50-es éveket idéző megjelenésű lánykák kérik el a belépőmet, majd karszalagot ragasztva a csuklóm köré utamra engednek. Beljebb lépve és körbekémlelve magamban elismeréssel adózom a dizájnernek, majd mivel kifutót nem látok, viszont egy nagyobbacska üresen hagyott placcot igen, így az annak szélén álldigáló üvegasztalok egyike mellé telepedem le. Mint később kiderült, ennek a döntésnek akadtak jó és kevésbé jó oldalai is. Várakozás közben megcsodálhattam a karnyújtásnyira lévő, háttérként kiállított két Harley-t, amelyek hangulatkeltésnek, de műtárgynak sem voltak utolsók. A hostessek mellett, a konferansz is az est miliőjéhez öltözött: farmerja, laza inge, gondosan befésült frizurája is tökéletesen passzolt a rendezvény stílushoz. Rövid beharangozó után az ideiglenes színpadra – azaz az általam is saccolt placcra – perdültek a Jumpers táncosai, vidám, ugrálós-dobálós, lábemelgetős, akrobatikus előadással hozva hangulatba a közönséget.

Bad and good

A bemutatót a kollekció férfiszekciója nyitotta, s bár a fiúk haja és a lezser ingek - amelyeken hawaii mintákat és apró halálfejeket egyaránt felfedezhettünk -, valóban az 50-es éveket juttatták az eszembe, öltözékük többi része, azaz a felhajtott szárú indigókék farmerek és tornacipők mégis valahogy a mai kort idézték bennem. Őket követék a lányok, kiken láthattunk szűk, térd alá érő fehér lenruhát, elöl végig gombokkal, hosszanti, kézzel rávarrt fodorcsíkozással, habos tüllszoknyás, váll nélküli lila ruhácskát és igazán dögös fekete összeállítást, amelynek felsejét egy testre simuló fűző alkotta, piros zsinórozással a dekoltázstól a köldökig, hozzá pedig egy 7/8-os, második bőrként a lábakra feszülő nadrág dukált.

HazaiDivat.hu: Miért pont a rock&roll, és egyáltalán hogy jön ez össze a divattervezéssel?
Ágoston Stefánia: Ezek mondhatni hozott dolgok. Az anyukám modellező-szabász, tőle tanultam mindent, miatta is választottam azokat az iskolákat, ahová jártam, a rock&roll pedig a lételemem, ebben nőttem fel és ma is eszerint élek. A kettőt összekombinálva pedig létrejött az a stílus, amelyet képviselek, amelyet most is láthattatok a színpadon.

HazaiDivat.hu: Miről szólt a ma este látott kollekciód?
ÁS: Az alapmotívumot a jó és a rossz lányok adták, illetve a Cry-Baby című film, ami már több mint tíz éve foglalkoztat. A ruhákkal és a zenei váltásokkal is a trendi jó lányok és a rossz rockerlányok ellentétét akartam szemléltetni. Ez utóbbiakon tetoválásokat láthattunk, sötét haj és ruha jellemezte őket, míg a trendi lányok általában szőkék voltak és visszafogottak az öltözéküket, frizurájukat tekintve is.

HazaiDivat.hu: Ezeket a ruhákat erre a bemutatóra tervezted az imént említett koncepció alapján, vagy a már meglévőkből válogattál, s csak maga az ötlet volt új?
ÁS: Kifejezetten ezen ihletés alapján terveztem a most látott modelleket, és egyetlen hónap alatt készültem el velük. Mindegyikből egy konfekciósort csináltam, tehát a 34-től a 42-ig mindből egyetlen darabot – ez általánosságban igaz a ruháimra -, de ha valaki bejön hozzám, elmeséli, hogy látta valamelyiket és szeretne magának egyet, akkor természetesen megcsinálom, bár általában némi változtatásra azért rá szoktam beszélni a megrendelőt.

HazaiDivat.hu: Kiknek szánod a kollekciót?
ÁS: A divatvilág elég szűk szegmensét választottam, mert lássuk be, Magyarországon elég kevesen hordanak ilyen ruhákat, ezért ezek többnyire fellépésekre készülnek. Persze akadnak szép számmal olyan darabok is, amelyek felvehetők a hétköznapokban, csak tudni kell őket viselni.

Ilyennek láttam a fehér alapon meggymintás minisortot kis zöld, nyakba akasztós toppal, meggydíszítéssel az egyik vállon vagy az extravagánsabb ocelotmintás rövid ujjú ruhácskát piros karszegéssel és ugyanilyen színű pántos övvel. A bordó, mellben húzott, derékban szűk, csípőtől térdig viszont öblös szoknyájú modellt pedig nyugodt szívvel tudnám ajánlani bárkinek egy koktélpartyhoz vagy ünnepi eseményhez.

HazaiDivat.hu: A hétköznapibb darabokat tekintve ki a célközönség konkrétan? ÁS: Alapvetően a rock&roll rajongóknak, rockabillyknek szántam a ruháimat, de már az első alkalmakkor észre kellet vennem, hogy nem csupán őket érdekli ez a fajta irányvonal, és nem is csak a 18-25 év közötti korosztályt, akiknek eredetileg terveztem…az első tíz vevőm bizony a negyedik X környékén járhatott. Ma már nem gondolkodom célközönségben, annak készítem, akinek tetszik…

HazaiDivat.hu: Ismert embereknek is?
ÁS: Öltöztettem már egy-egy műsor erejéig Valkó Esztert és Lilut, sőt neki válogattam már össze egy egész nyári ruhatárat is, de aki visszatérő vendégem és, akire valóban imádok tervezni, az Marót Viki. Vannak, akik egyszerűen megihletnek, és ő pont ilyen, ráadásul mindig elfogadja, amit mondok, s nem utolsó sorban jól is állnak neki ezek a ruhák, ami nagyban azon is múlik, hogy tudja-e valaki viselni őket… Viki tudja.

HazaiDivat.hu: Hol láthatunk legközelebb?
ÁS: Két hét múlva egy motoros rendezvényen lehet majd látni, utána pedig a Fashion Weeken.

Tehát, aki lemaradt a fehér/kék csíkos szoknyáról, a piros tüllalsóval, a fekete/bordó egyberuháról, a halálfejmotívumokról és horgonymintákról, a lófarokba fogott hajakról és lakkcipőkről, netán az áttetsző fehér fodros csodáról, ami csak úgy vonzotta a férfiak tekintetét és a szintén sokat sejtető kék kabátkáról, alatta a cseresznyemintás bikinivel, az se bánkódjon, mert nem sokára ismét találkozhatunk Ágoston Stefánia, azaz a Ticci ruháival, elvégre a rock&roll örök…

Fotók:

Ticci divatbemutató 2008 Tavasz/Nyár - Symbol, 2008-03-30

További cikkek a témában:

Herczeg Zoltán Rock&Roll Collection Fashion Show-ján jártunk (október 4.)

A Budapest Fashion Week zárónapján jártunk (november 23.)

Mindent a Ticciről a HazaiDivat.hu portálon

Mindent Ágoston Stefániáról a HazaiDivat.hu portálon

Írta: Ekhó , Dátum: 2008-04-09