Madonna koncert Bécsben (2008. szeptember 23., kedd)

Madonna koncert Bécsben (2008. szeptember 23., kedd)

Madonna stílusikon. Annak is, aki nem szereti a zenéjét. Bár jó tíz éve már nincs miért nem szeretni, mert egyrészt annyira igényes - többek közt mert jó érzékkel mindig az élvonalból választ hozzá alkotótársat -, másrészt meg mert annyira változatos (a kezdeti poptól, a funky-n át, az elektron keresztül eljutott az r'n'b-ig, és nyilván még nincs vége). Legalább annyira, amennyire a megjelenése az. Mindig egy lépéssel a világ előtt, de csak annyira, hogy azért a világ kövesse, azaz követve az aktuális trendet, de felerősítve benne valamit, ami aztán divathullámokat kelt. 2008. szeptember 23-án, Bécsben, végre megnéztem mindezt élőben is, és nem csak a ruháját figyeltem... :)

Épp kapunyitásra érkeztünk. De még így is jó félóra volt, mire az őrkordonon áthömpölyögtünk a tömeggel - naná: fő a biztonság. A Duna-szigetnek nevezett apró földnyelven egy óriási színpad várt hatalmas kivetítőkkel, a küzdőtér - közepén büfék sörrel, rumoskólával - szélén négy tribünnel. Mi, ülőhelyesek neonzöld karszalaggal foglalhattuk el drága pénzen vett helyünket. (Magyarországon nem, csak Ausztriában lehetett ülőhelyet venni 40 és 70 ezer forintnak megfelelő Euróért, igaz, itthon 30 ezerért árulták a rossz, tehát a színpad közeli kordonon kívüli állóhelyeket...) Az ötvenezer ember mintegy 3 óra alatt került kapun belülre, és némi előzenekar után (szőke fél-punk lány két dobossal angolul, tehát valszeg nem helyi 'sztár' - ezt nem is értem, pedig az szokott, lásd: a budapesti Guns'n'Roses koncert elője a magyar Sex Action volt) elkezdődött a show.

Azaz a játék, merthogy az óriás színpad óriás háttérkivetítőjén fekete-fehér-pirosban egy flippergolyó útját követhettük nyomon golyóperspektívából, rajzfilmesen, amint gurul és nekicsapódik és továbbpattan, végül kirepül a közönség felé. És ekkor kinyílt a színpad közepén álló, kockának látszó tárgy, és kifordult mögüle egy trón - ugyanolyan M-betűt formáló háttámlával, melyből két méretes darab keretezte a színpadot is - a trónon pedig maga Madonna ült hanyagul, teljesen életnagyságban (ami, ugye, nem túl nagy).

A legutcsó album (Hard Candy) egy számával indított, aztán jöttek persze a klasszikusok (Vogue, Human Nature - mindkettőt imádom -, Get Into The Groove stb.) és közben a színpadon a Madonnától már jól megszokott revü-kabaré-színház-show ment olyan lendülettel, hogy percig sem bántam, megfagyok, pedig addigra (21:00-kor kezdett) már nagyon hideg volt szabad ég alatt, hiába a sapka-sál, annyira, hogy más kedvéért nem is maradtam volna. De a popkirálynő nem fukarkodott a látvánnyal: hófehér oldmobil gördült a színpad közepéből a közönségbe nyúló kifutóra és húsz táncos pörgött Madonnával, apróra kiszámított, mindig telitalálat mozdulatokkal.

Az egész koncerten átívelt a flipper motívum, például akkor is, amikor a She's Not Me (Hard Candy album) dal alatt, a kifutó végén, körben babák lifteztek föl a színpadi emelővel, merev testeiken egy-egy ex-Madonna-imidzs kellékei. Ezeket a babákat - akik persze táncosok voltak, de végig hihetetlen megtévesztők - ráncigálta, lökdöste Madonna, mintha ő volna a nekik-nekik-csapódó flippergolyó, melynek feladta, hogy annyiszor ütközzön a bábuknak, hogy azok végül visszasüllyedjenek a talajba, ahogy ez meg is történt.

Az átöltözések - mert persze volt jópár - között videoklipként vetítettek egy-egy számot, miközben az előtérben a táncosok produkáltak. A La Isla Bonitánál például - előbb Madonna vezetésével, aztán önállóan is - egy román folkzenekar, gyönyörű, szuperhajlékony táncosnővel hozott roma-fiesta hangulatot a színpadra, hogy öröm volt átélni.

A rucik és a styling: valahol azt olvastam, hogy az első rész a '30-as évek Amerikáját, a gengsztervilágot volt hivatva megidézni, és valóban, a hófehér oldsmobil stimmelt is, meg a szintén fényesen fehér cilinder, melyet egy fehér szmokingos feka fejéről tett át sajátjára Madonna, miután jól ráült annak térdére. És Madonna ruhája is stimmelt: nőies fazonúra átgondolt fekete szmoking, térdig érő csizma fűzővel. Aztán jött a '80-as évek, Madonna felfutó időszakára emlékezve, ami a sportos-vagány sort + tornacipő vagy + szupermagassarkút jelentette. Az alapszín a fekete-fehér volt, az alapstílus pedig a drága, fényes anyagból készült - gyakran rolytos - ruha, mely a művésznő kifejezett izmú, hosszú combjait és karjait hangsúlyozzák. Egyszerre szigorú és szexi. Ha magyar tervező munkáját tudnám benne, Luu Anh Tuanra tippelnék.

A frizura pedig, ez az ezoterikus hosszú, hullámos szőke, középen elválasztva, amellyel mostanában mutatkozik, gyakorlatilag végig változatlan.

Ja, és kiegészítőnek kesztyű és kalap minden menyiségben - magyarul hangsúlyozott elegancia.

A dalok pedig nem a CD-n is meghallgatható formában - persze - hanem egészen áthangszerelve kerültek terítékre. Ahogy a fent leírt La Isla latinjából roma muzsika lett, úgy a Hung Up (Confessions On The Dance Floor album, ABBA feldolgozás) klasszikus popjából kemény techno-rock lett (már ha van ilyen, mindenesetre most volt) a dal végére. És mert minden Madonna dal olyan, mint 'Az Ördög Pradát visel' című film, azaz egyszerre van egy nagyon felszínes és egy nagyon mély síkja, a színpadon segítséget kaptunk a sorok között olvasásukhoz. A Hung Up és a 4 Minutes (Hard Candy album - ezt már ismertem :)) dalok alatt például folyamatosan a globális felmelegedés okozta természeti katasztrófákról és az afrikai nyomorról láttunk képeket a háttérkivetítőn (merthogy 'Elegem van a dumádból', meg 'Torkig vagyok azzal, hogy várnom kell rád' és 'Tik-tak', 'Az idő várakozik'), a You Must Love Me-t (single, Evita film) ő gitározta többekkel karéjban unplugged-ként, és széttörve ritmusban a refrént a 'You Must Love'-ra hegyezte ki.

Ahogy keményedett a mondanivaló, úgy őrült be a zene a csak gitárral, de elektromos hangzással előadott Ray Of Light (azonos című album) dalon át - az egyetlen, mely hamisan szólt, na nem is könnyű nóta és az albumon csupa effekt - a Hung Up pokolelszabadító techno-rock változatán keresztül, hogy a végszámban, a Give It To Me-ben (Hard Candy album) váltson ismét látszat-könnyedre. Azért csak látszat, mert a dal kábé arról szól, hogy csináld utánam, ha tudod!

Pontosan 120 perc elteltével - miután Madonna teljes tánckarával, tömbben a kifutó elejére táncolt, majd pedig vissza, a kulisszák mögé, a háttérkivetítőn berobbant a hatalmas Game Over felirat, és nem volt ráadás. Naná. Egyrészt Madonna augusztus 23-tól december 18-ig nyomja a Sticky & Sweet Tour-t, nagyjából megállás nélkül (kétnaponta koncert, van, hogy egymást követő két napon is), másrészt - lévén az osztrákok nem tudnak angolul! r-go ez nem magyar betegség..., a szintén ott lévő magyarok, szlovákok és más kelet-európaiak szintén nem - a tömeg, Madonna többszöri bíztatására sem énekelte vissza a 'Get Into The Groove' refrénjét. Ehelyett álltak a dühöngő első soraiban, mint sülthal, és csak amikor a Hmmmm-re szorítkozott dallamfoszlány hangzott a hangszórókból, akkor reagálták le a dívát. Meg az osztrákok egyébként is megfontolt koncertlátogatók: a tömeg homogénen állt kábé végig, és csak a szektorunkban ülő magyar csoport pattant fel rendszeresen a helyéről, hogy fiesztázzon egy-egy számra - na le is ültették gyorsan őket az osztrák őrök. Viszont, hogy élvezték, az tuti, mert amikor magasba emelt karú tapsot kért tőlük Mrs. Ritchie, akkor az egész stadion engedelmeskedett, még azok is, akik leghátul álltak és több száz méterről nyilván a színpad melletti két óriáskivetítő is TVnyi volt a számukra, még ők is tapsoltak. Hihetetlen volt. Még sosem láttam 50ezer embert egyszerre tapsolni. Talán azért nem, mert még sosem ültem ekkora nézőközönségű koncerten tribünön, hogy belássam a nézőteret, vagy mert még sosem voltam Madonna koncerten... Mindenesetre mostmár igen :)

És mert Madonna először volt ilyen közel Magyarországhoz, honfitársaim is szép számmal élték át a közös élményt: ez abból is nyilvánvaló, hogy a koncert után a hangosbemondóban a német mellett magyarul is bemondták, merre hagyhatjuk el a helyszínt balesetmentesen.

A Holiday CD-ről hangzó dallamára folyt a nyugodt kivonulás, aztán a földalatti felé vezető híd kapacitásgyengesége miatti, rendőrkordonos tülekedés után simán hazajutottunk.

• Via