Divatbeszélgetés Csősz Boglárka, modellel, a Wella Fashion Show háziasszonyával

A sepsiszentgyörgyi hölgy Erdély szépeként érkezett Magyarországra, majd 2003-ban az Apám beájulna című film szöszi üdvöskéjeként robbant be a köztudatba


Csősz BoglárkaVilágjáró kaméleon

A sepsiszentgyörgyi hölgy Erdély szépeként érkezett Magyarországra, majd 2003-ban az Apám beájulna című film szöszi üdvöskéjeként robbant be a köztudatba, hogy aztán 2004-ben idomait csodálhassa ország-világ a nyuszis férfimagazinban. Csősz Boglárkát lehetetlen beskatulyázni, a modell-színésznő mögött irigylésreméltó külföldi karrier áll, legújabban az angol MAXIM címlaplányaként szikráztatja feledhetetlen mosolyát. És mindeközben azért is tesz, hogy hazánk külföldön ne csupán gőzölgő gulyásáról legyen híres. Beszélgetésünkkor épp a nemzetközi fashion weekek mintájára  életre hívott első Wella Fashion Show háziasszonyaként nyitja meg a fontosabb tervezők bemutatóit - akár Paris Hilton tette a legutóbbi New York-i divathéten.



Antré

CsÅ‘sz Boglárka

CsÅ‘sz Bogival, a szépségkirálynÅ‘bÅ‘l lett Ázsiában és New Yorkban is egyaránt keresett modellel az elsÅ‘ Wella Fashion Show harmadik napján találkozunk. Fiatal az idÅ‘, látogató egyelÅ‘re sehol, Bogi már sminkben, kész frizurával fogad – a fodrászok csinos kontyocskát tornyoztak feje búbjára. A magas barna lány csakúgy farmerosan nyújt kezet, barna felsÅ‘jét puha, rózsaszín sál takarja, mint mondja, azt az egyelÅ‘re keveset is mosolyogva persze: „fázik”.

A MezÅ‘gazdasági Múzeum kapuja percenként nyílik-csukódik, hol fotósok, hol kint rekedt divattervezÅ‘k igyekszenek bejutni a Fashion Shownak otthont adó épületbe, valóban húz a március eleji szél. Nemcsak a kellemetlen környezeti viszonyok, a hangzavar, a lárma ellen is jobbnak látjuk beljebb húzódni.

 

Bár a színfalak mögötti világot barna függöny zárja el az óvatlan, kíváncsi látogatók elÅ‘l, mi magabiztosan vágtatunk keresztül a hosszú folyosón, hogy végül a modellek öltözÅ‘jében találjunk biztos menedékre. Körülöttünk ezernyi regál magasodik, a ruhácskák névre szólóan felcímkézve várakoznak a divatbemutatók kezdetéig. Száz és száz lány sürög köröttünk, néha egy-egy modell le is huppan mellénk, hiába, Bogi szikrázó lénye vonzza a társaságot.

Alighogy lecsüccsenünk, árad belÅ‘le a szó. Nemcsak hangja búgását kellemes hallgatni, amit mond, legalább annyira leköti az ember figyelmét. Fotózás, filmforgatás, smink-, frizurakészítés, divathetek, Paris Hilton, Beyoncé – és mindehhez csupán 23 éves.

 

Csősz Bogi = Paris Hilton?

CsÅ‘sz Boglárka a Wella Fashion Show-nMZ: Most épp a Wella Fashion Show arca, háziasszonya vagy. Hogy esett rád a választás?
CsÅ‘sz Boglárka:
Végül is ez egy nagyon jó kis ötletbÅ‘l fakadt. Leültünk Zolival (Gaál Zoltán képviselte a Wellát a nemzetközi rendezvényen) beszélgetni, és arra jutottunk, hogy kellene erre a rendezvényre egy úgymond fontosabb személyiséget választani. Én most kinn dolgoztam New Yorkban, az Olympus divathéten, ahol például Paris Hilton volt az, aki megjelent, az Å‘ egyénisége tette érdekessé ezeket a bemutatókat. A Wella Fashion Show szervezÅ‘i a divatbemutatókhoz névtelen modelleket választottak, mert szerettek volna fiatal lányokkal dolgozni - az itt szereplÅ‘k tényleg 16-18 évesek általában -, a fontosabb divatbemutatókon viszont nekem jutott a feladat, hogy first face legyek, illetve hogy a végén felvezessem a tervezÅ‘t. A másik ok, ami életre hívta ezt a dolgot, az volt, hogy ezáltal jobban megfoghatjuk a médiát.

 

MZ: Fontos megfogni a sajtót?
CSB:
Igen, mivel Magyarországon nagyon keveset foglalkoznak a divattal, illetve, sajnos, csak azzal a részével, ami pánikot kelt, vagy balhéhoz kötÅ‘dik. Mint komoly dolgot, a magyar sajtót nem érdekli a divat. A film (Apám beájulna - a szerk.), amiben játszottam, a sok médiaszereplés, meg a rengeteg címlap azt hozta magával, hogy mostanra már jó kapcsolatom van a médiával. Ezért az lett a feladatom a Wella Fashion Show-ban, hogy hozzam az embereket, akik tudnak mozogni és híranyagot elszórni a rádiókban, a tévékben, a sajtóban. Emellett vállaltam, hogy úgymond a sztármodellje legyek az egész rendezvénynek, és mivel késÅ‘n derült ki, hogy bekerülök ebbe a produkcióba - a sajtótájékoztatón még nem tudtam ott lenni, hisz nemrég tértem haza Ázsiából -, Zoli (Gaál Zoltán a Wellától - a szerk.) segített abban, hogy végül az összes tervezÅ‘nél, aki számít, ott tudjak lenni a kifutón.

Csoda New Yorkban

 

CsÅ‘sz BoglárkaMZ: Mit kerestél külföldön?
CSB:
2006. decemberében jöttem haza New Yorkból, egy év kemény munka után. Nagyon sok modellmunkám volt, rengeteg party, rengeteg rendezvény, ahol meg kellett jelenjek. Olyan csodálatos körökben forogtam, olyan emberek között, hogy hihetetlen volt. A mai sztárvilág krémjével találkoztam nap mint nap, és közben arra gondoltam, hogy a legtöbb külföldön dolgozó modell lánnyal ellentétben nekem fontos, hogy  ápoljam a kapcsolatot az itthon maradottakkal. Ezért az is felmerült, hogy ha sikerülne az októberi Wella Fashion Show-t is összehozni, akkor jó lenne azokat, akikkel külföldön jó barátságot kötöttem elhozni Magyarországra.
Visszatérve Ázsiára, úgy látom, most az a térség fejlÅ‘dik nagyon a divatvilágban. Hiába New York a divat egyik központja, sajnos a legtöbb katalógus meg reklámfotó most már Ázsiában készül, ott vannak a legnagyobb pénzek. Konkrétan annyira fejlesztik azt a térséget, olyan pénzekkel rendelkeznek, hogy Amerikát már réges-régen túlszárnyalták. Most egy picit ingázom, tehát nagyrészt ott tartózkodom, de mindenképp vissza szeretnék menni New Yorkba is. Viszont a kettÅ‘ közt muszáj volt hazajönnöm vizsgázni, mert egyetemet is végzek, az IBS angol-közgazdász szakát. Végülis az iskola miatt kerültem haza és úgy jött ez az egész felkérés. Az Operabálra hívtak meg, mint díszvendéget, ott találkoztam az ElsÅ‘ Magyar DivattervezÅ‘k Szövetségének tagjaival, aztán két hét alatt megszerveztük a Wella Fashion Show-t is.

CsÅ‘sz Boglárka a Wella Fashion Show-nMZ: Szívügyed?
CSB:
Remélem, hogy tényleg megtalálja a sajtó ebben az érdekességet és meglátják azt, amit a tervezÅ‘k szerettek volna mondani azzal, hogy itt vannak. Én nagyon-nagyon boldog vagyok, Å‘szintén nagyon örülök, hogy sikerült megalapítani a szövetséget, most pedig sikerült összehozni ennyi embert egy helyre, mert ilyesmire idáig még nem nagyon volt példa. Azt látom a tervezÅ‘kön meg a lányokon is, hogy nagyon összetart a csapat és nagyon profik. Mindenki csendben végzi a dolgát. Amúgy hihetetlen, hogy Magyarországon vagyunk és senki sem panaszkodik, mindenki ügyesen mozog és tisztában van azzal, hogy itthon elÅ‘ször készül ilyen nagy méretben divatbemutató. Egyszerűen hihetetlen az összefogás, amit most itt tapasztalok. Teljesen le vagyok döbbenve, hisz én tulajdonképpen azért is mentem el Magyarországról, mert azt láttam, hogy óriási a széthúzás. Nem tudtam úgy dolgozni emberekkel, ahogy kellett volna. Mindig valamilyen akadályba kellett ütközni és egyszerűen azokat a mottókat, mondanivalókat, amit bármilyen kreáció, film, reklámfilm, fotózás életre hívott sem lehetett átadni. Bármi történt, bármilyen kreatív ötlet kezdeményezése született is meg, a kivitelezésénél mindig teljesen széthullt az egész. Ezért is tölt el boldogsággal ez a rendezvény és ezért is próbálom én is az én részemrÅ‘l segíteni, azokkal a dolgokkal, amiket én megéltem külföldön. Európában is rengeteget dolgoztam, így találtuk ki a Fashion Show koncepcióját is. Hogy dolgozzunk együtt és akkor talán így sikerülhet valami jó dolgot összehozni. Októberre nagy valószínűséggel már külföldi modelleket is hozunk majd, illetve külföldi divattervezÅ‘ket, olyanokat akik óriási nevek, akár milánóiak, akár párizsiak, vagy lehetnek akár az amerikai divatvilágból is.

 

MZ: Kikre gondolsz?
CSB:
Nagy kedvencem a Max Mara cég, össze is ismerkedtem az egész igazgatósággal és nagyon jó barátok lettünk, úgyhogy remélhetÅ‘leg Å‘ket majd el tudjuk csábítani októberre. Aztán a Luca Luca olasz divatház vezetÅ‘ tervezÅ‘ivel is nagyon jó barátságot kötöttem. Az Å‘ bemutatójukon pedig Adriana Lima brazil szupermodellel barátkoztam nagyon össze. Eszméletlenül kedves lány. Találkoztam az összes szupermodellel, de kevesen tudtak úgy megfogni a személyiségükkel, mint Å‘. Adrianat a nézÅ‘térrÅ‘l is meg tudtam nézni más bemutatóján, és annyira magával ragadott, olyan hatása, olyan kisugárzása volt a színpadon, hogy el voltam tÅ‘lve ájulva. Másodpercekig csak néztem és nem tudtam levenni róla a szemem. Hihetetlen, hogy vannak ilyen lányok.

Az r'n'b fenegyerekei

MZ: Más példaképre nem akadtál?
CSB:
Kívüle is találkoztam érdekes személyiségekkel, de nem a divatvilágból. Van egy iker felhÅ‘karcoló Manhattan közepén a Columbus körnél, na abban az épületben laktam J.C.-vel meg Beyoncéval, amíg New Yorkban éltem. Reggelente együtt edzettünk és rengeteget beszélgettünk. A furcsa az egészben az, hogy J.C., akirÅ‘l a köztudatban az él, hogy felfuvalkodott, valójában egy eszméletlenül kedves férfi. Nagyon közvetlen volt, rögtön kitárulkozott, bármirÅ‘l lehetett vele beszélgetni. Beyoncé viszont teljesen a fordítottja, zárt személyiség, nem nagyon nyílik meg az embereknek és keveset beszél magáról.

Hazai versus külföldi divatbemutatók, tervezÅ‘k

 

 

CsÅ‘sz Boglárka a Wella Fashion Show-nMZ: Miben különbözik egy kinti divatbemutató egy hazaitól?
CSB:
New Yorkban a legfontosabb szerep nem a VIP-nek jut, hanem a fotósoknak és a forgatócsoportoknak, az a széles rész a pódium elÅ‘tt senki másé nem lehet, csakis az övék. A vakuktól valójában nem is lehet látni a kifutót. Másik érdekessége a bemutatóknak, hogy nem lehet úgy elhúzni Å‘ket, mint nálunk, Magyarországon: van rá tizenhét perc, amit bármennyi lánnyal, lehet huszonegy vagy huszonnégy is, meg kell csinálni. Annyira gyorsan pörögnek a lányok, egyik jön, másik megy, hogy az eseményeket szinte nem is lehet követni. A ruhákra is egy-egy másodperc jut csak, és  az ember utána nézegetheti végig a divatmagazinokat, meg a katalógusokat, hogy rájöjjön, mi is volt a bemutatott kollekció lényege. Kint mindig csak egy kis feelinget adnak mindenbÅ‘l, annyira koncentrálnak a marketingre, arra, hogy az ember kapjon a ruhákból egy picit, de azért kíváncsi legyen az egészre újra. Mert szeretné látni, hogy volt megtervezve, milyen anyagokból, ki készítette, milyen kiegészítÅ‘ket ajánlott hozzá.
Teljesen más gondolati síkot követnek, és eszerint is dolgoznak. Állandóan partykra járnak, minden este van valami. Az ember azt hinné, csak bizonyos társadalmi szint fölött működnek ezek a dolgok, de pont a fordítva van: hihetetlenül nyitottak arra, ha valaki bekerül a társaságba. Mindig végigkérdezik az egész életérÅ‘l, a munkájáról - amit Magyarországon sosem tapasztaltam -, és rögtön azt keresik, hogyan tudnák összekötni a sajátjukkal. Este tehát mindenki elmegy partyzni és másnap reggelre már meg is születnek az új ötletek, és elindulnak az új munkák. Hihetetlen hogy az egész város úgy él, úgy pezseg, hogy a szórakozást munkának tekinti. CélratörÅ‘en mindenki azért mozdul ki otthonról, hogy másnapra összehozzon valami újat.

 

MZ: Miben tér el a Fashion Week a "szokványos" bemutatóktól?
CSB:
A New York-i divathét három részbÅ‘l áll: van az Olympus, a Mercedes Benz, és egy haute couture divathét. Utóbbi teljesen zárt és nem sátorban, hanem gyönyörű, régi épületekben zajlik. Felemelnek egy pici kifutót és akkor tényleg az a lényeg, hogy csak a szakma legyen ott. Nagyon-nagyon zártkörű rendezvény, senki külsÅ‘st nem engednek be. Ott aztán - ellenben a 17 percesekkel - nagyon lassú divatbemutatók vannak, hogy a ruhákat részleteikben is meg lehessen nézni. Nagyon sok külföldit hívnak. Haute couturre jobban szeretik a keleti divattervezÅ‘ket, de láttam már horvátokat, olaszokat, románokat is. Sajnos magyart nem nagyon láttam az utóbbi idÅ‘ben, de remélem, majd erre is lesz példa. Az Olympus divathetet is a médiának csinálják, csak a legnevesebb divattervezÅ‘k vesznek részt rajta a legszexisebb ruháikkal, a leghihetetlenebb kollekcióikkal. A szervezÅ‘k azokat választják ki ide, akik a sajtóban is érdekesek lehetnek. Érdekes volna ezt majd a Wella Fashion Show-n is különválasztani.
Most is azt láttam, hogy az azonos napon bemutató tervezÅ‘k sokszor nem tudtak egymás közt megegyezni, hogy milyen legyen a modellek haja, sminkje, a zene. Pedig megegyezni muszáj volt, hisz menetközben már nemigen lehetett változtatni. Szerintem fontos lenne, hogy mi is kiemeljünk olyan magyar divattervezÅ‘ket, akik nagyjából egy stílust képviselnek, illetve olyanokat, akik arra törekszenek, hogy rivaldafényben legyenek.

 

CsÅ‘sz Boglárka a Wella Fashion Show-nMZ: Az elsÅ‘ Wella Fashion Show három napja alatt azért, nyugtass meg, összecsiszolódtak a magyar tervezÅ‘k is!
CSB:
Igen. Lehet azt mondani. De a külföldi példák azt mutatják, hogy minden összefogás ellenére tulajdonképpen mégis külön válnak az egyes tervezÅ‘k. Másképp nem is lehet, annyira be vannak osztva a bemutatók. Ott reggel hétkor kezdÅ‘dnek és egész késÅ‘ estig tartanak, természetesen nagyobb szünetekkel. A tervezÅ‘k annyira koncentrálnak magukra, hogy nem marad idejük foglalkozni a többiekkel.

 

MZ: Reggel héttÅ‘l késÅ‘ estig? Az 17 percével számolva rengeteg divattervezÅ‘t jelent. Å�k hogyan egyeznek meg a modellek frizurájában, sminkjében?
CSB:
Kint mindenre hónapokig készülnek. A sminkesek például egy natúr make-upot tesznek a modellekre reggel, és abból a nap során teljesen fel tudják építeni a különleges esti sminkeket. Magyarországon még sosem tapasztaltam, hogy a smink ilyen részletekbÅ‘l építkezÅ‘ dolog legyen. Kint a hajaknál is erre figyelnek, egy egészen egyszerű frizurából estére óriási, bonyolult hajköltemény lesz. A nézÅ‘k is tudják, hogy reggel sportos, laza ruhákra számíthatnak, este pedig eszményien szép ruhacsodákra. A beavatott divatújságírók - akik évek óta járnak ilyen eseményekre - hovatovább azt is tudják, melyik tervezÅ‘nél mire számíthatnak. A sajtóban elÅ‘re leadnak rengeteg anyagot a divatbemutatókról, hogy mindenki tudja, abban az esedékes 17 percben, mire kell majd figyelnie.
Hihetetlenül profi az egész. Legutóbb volt egy olyan történet, hogy leszakadt egy lámpa, konkrétan ráesett a pódiumra, majdnem az egyik lányt ütötte agyon, és ezt a bemutatót le kellett fújni. De a tervezÅ‘ késÅ‘bb alkalmat kapott rá, hogy bemutatkozzon.
A zenék, a  dj-k és a díszletek is sokkal fontosabbak ott. Mindenki más stílusban dolgozik, mindenkinek van egy koncepciója. Vagy sárgás fénnyel világítja meg a lányokat, vagy csak egy natúr vászon a pódium. Annyira részleteiben figyelnek erre a tervezÅ‘k, hogy füzeteket írnak tele arról, hogyan is nézzen ki az a 17 perc.

 

MZ: Hogy zajlottak a Wella Fashion Show elÅ‘készületei?
CSB:
Volt két próbánk, ahol fÅ‘leg a ruhákat próbálgattuk. A lányok közt sok van, aki eddig külföldön dolgozott, de még nem neves modell. Szerintem, ahhoz képest, hogy tizenévesek, nagyon ügyesek. És úgy látom, törtetnek. Mindenen átlépnek, akár az ablakon is bemásznak újra, ha az ajtón kidobják Å‘ket. Az a fontos, hogy emellett adjanak újat, álljanak elÅ‘ új ötletekkel. Akkor óriási dolgokat lehetne összehozni.
Az elÅ‘készületekre visszatérve... csak a ruhák felét tudtuk felpróbálni külön, péntektÅ‘l kezdve minden reggel kilenctÅ‘l itt voltunk, és folyamatosan próbálgattuk a ruhákat, ahogy a tervezÅ‘k érkeztek. Egyszerűen lehetetlen feladat elé állítottak bennünket, rengeteg kreáció volt. Emiatt aztán az utolsó pillanatokig zajlottak az elÅ‘készületek. Például tegnap ötkor kezdtünk, de még négy óra harminckor is ruhát próbáltunk, és akkor még el kellett készíteni a sminket, a hajat. A csapat nagyon jól tűrte a dolgokat, ahhoz képest, hogy ilyen rohanás volt, eszméletlenül jól sikerült. Nagyon pontos volt minden, a zene, a fények, a ruhák, a lányok, annyira figyeltek az emberek egymásra, hogy nagy bakik nem történtek. Pedig még a nagybemutatókon is történnek olyanok, hogy megbotlanak a lányok, vagy a háttérben összecserélÅ‘dnek, eltűnnek ruhák. Itt is elÅ‘fordult olyan, hogy a tervezÅ‘k 40-es cipÅ‘ket hoztak, miközben a lányok nagy részének 38-as lába volt. Nem volt mit felhúzzunk. A saját cipÅ‘inket nem akarták elfogadni, mondván, hogy az nem illik a ruhákhoz és akkor olyan helyzet állt elÅ‘, hogy egymást kellett segítsék a tervezÅ‘k. Kölcsönadtak dolgokat, hiszen meg kellett oldaniuk, hogy minden ruha tökéletesen passzoljon a lábbelikhez és a kiegészítÅ‘khöz.

Azért a címlaplányok élete sem könnyű

 

CsÅ‘sz BoglárkaMZ: A Wella Fashion Show után láthatunk még Magyarországon, vagy rögtön visszatérsz külföldre?
CSB:
EgyelÅ‘re szeretnék Magyarországon maradni, még olyan két hónapot. Rengeteg munka összejött és úgy látom, örülnek, hogy itthon vagyok. A dologhoz hozzátartozik, hogy nagyon sokat változtam, nemcsak hajszínben, de érettségben is. Amikor forgattuk a filmet még teljesen más voltam, mások voltak az elképzeléseim a nagyvilágról, meg a munkáról is. De aztán megtapasztaltam, hogy a világ különbözÅ‘ pontjain hogyan dolgoznak az emberek és emellett eszméletlen mennyiségű információ került a birtokomba. Imádom is megosztani ezeket azokkal, akik itthon vannak és nem látják át, hogy mi zajlik a kulisszák mögött. Bár lesz most áprilisban néhány divatbemutató, de úgy láttam, hogy az utóbbi idÅ‘ben nem volt Magyarországon igazán nívós. Az emberekkel is meg kellene szerettetni ezt a dolgot. Hogy igenis el kell járni divatbemutatókra, és figyelni kell a megjelenésünkre, mert ez, sajnos, teljesen kiesett a hazai társadalomból. Ma már se a színházba, se estekre nem öltöznek ki az emberek, pedig szerintem fontos lenne, mert nagyon jót tesz a léleknek, ha az ember bizonyos eseményeknek megadja a módját.

 

MZ: Milyen munkáid jöttek össze mostanában?
CSB:
Rengeteg címlap van hátra. Legutóbb a brit Maxim márciusi számában jelent meg rólam egy anyag. Az amerikai Maximmal is készülök fotózni. Egyébként meg folyamatosan próbálom összekötni Magyarországot a nagyvilággal. Tudom, hogy ha mindenhol, ahová csak eljutok megemlítem Magyarország nevét, egyszer biztosan tudni fognak rólunk. Persze már most is tudnak egy két dolgot, például hogy gulyásleves, meg hasonlók, de amikor divattervezÅ‘k vagy modellek kerülnek szóba, senki nem tud egy nevet sem mondani. Pedig a magyarok olyan kreatívak, és annyira ötletesek, pont ezt láttam a Wellan is: volt egy-két divattervezÅ‘, akiktÅ‘l mi, modellek voltunk elájulva...
Aztán szeretnék még Ázsiában dolgozni három-négy hónapot, majd amikor már összegyűjtöttem egy nagyobb referenciát, akkor visszamenni New Yorkba. Szerintem érdemesebb több helyen lenni egyszerre és több dolgot csinálni, semmint bezárkózni egy kisvárosba és szaladgálni válogatásról válogatásra.

MZ: New Yorkban hogy zajlik egy válogatás?
CSB:
Bemennek a lányok hosszú, tömött sorokban a Ford ügynökséghez, kinyitják a könyveiket és egy másodpercük van arra, minden lánynak egy, hogy eladja magát. Annyit kérdeznek, hogy milyen magas és hány éves, kinyitják a könyvét, az elÅ‘ két lapot megnézik és már be is csukták. Míg Magyarországon az a lényeg, hogy egy booknak a hátulján legyenek a referenciák, az összes fontos címlap, addig ez New Yorkban pont fordítva van: a legnagyobb címlapok kerülnek az elsÅ‘ oldalra. Ezeket a trükköket fontos volna megosztani egymással olyan internetes oldalakon, mint a tiétek is – bókol Bogi. Hisz nem mindegy, hogy ha behívnak egy lányt egy ügynökséghez, ahová életében mindössze egyszer van esélye bejutni, el tudja-e adni magát. New Yorkban például működnek olyan weblapok, amiken minden konkrétan le van írva az ügynökségekrÅ‘l: milyen típusú lányokat keresnek, miért érdemes odamenni, hogyan, milyen ruhában, milyen sminkben, smink nélkül illik-e megjelenni.

Apám, beájulok…

CsÅ‘sz BoglárkaMZ: Apropó megvalósulás! SzínésznÅ‘ként elért sikereidrÅ‘l (Apám beájulna - a szerk.) még nem is beszéltünk…
CSB:
Akkor jöttem haza Milánóból. Divathét volt, a kis bÅ‘rönddel a kezemben érkeztem meg a castingra. Az ügynökségem szólt, hogy van egy válogatás forgatásra. Azt hittem reklámfilm lesz, ami teljesen átlagos válogatásnak számít Magyarországon, tucatjával vannak ilyenek nap mint nap. Mindenesetre úgy álltam neki, hogy biztos sikerülni fog.
De mire odaértem, már lezárták a válogatást, késÅ‘n érkeztem, utolsó nap volt. Hónapokig, nyolc hónapig keresték a szereplÅ‘lányt, de nem találták meg. Olyan személyiséget kerestek, aki el tudja játszani a buta szÅ‘két, de valójában nem buta.
Végül is annak köszönhetem, hogy kiválasztottak a fÅ‘szerepre, hogy összefutottam a rendezÅ‘vel (Sas Tamás – a szerk.) az ajtóban. Már zárta volna be az irodát, mikor én közöltem, hogy a válogatásra jöttem. Mondta, hogy jó, gyere be, megnézünk. Gyorsan kamerát elÅ‘, azonnal szituáció, helyzetet kellett játsszak. Å� mesélt a kamera mögött, míg én elÅ‘tte ültem. Teljesen normális jelenet volt, az orvoshoz bemegy a beteg és elkezdÅ‘dik egy beszélgetés. Ilyenkor mindig arra figyelnek, hogy az ember hogy tud reagálni a szituációkra, mindig rögtön válaszolni kell. Én ilyen szempontból abszolút provokálható vagyok. Nem számítottak arra, hogy tényleg mindenre azonnal felelni fogok, nagyon megtetszett nekik ez a tulajdonságom. Másnap rögtön fel is hívtak, hogy ideadnának három-négy oldalt a forgatókönyvbÅ‘l. Azt meg kellett tanulnom a próbaforgatásra, aztán egy hét alatt eldÅ‘lt, hogy enyém a fÅ‘szerep.

 

MZ: Nem volt még tapasztalatod. Jól kijöttél a stábbal, a rendezÅ‘vel?
CSB:
Én, ugye, erdélyi származású vagyok, Sepsiszentgyörgyön születtem, 17 évesen jöttem el otthonról, Tamás pedig abban az évben nyerte meg a román-magyar filmfesztivált, amikor találkoztunk. Így rögtön kerültek is témák, gyorsan megtaláltuk a közös hangot.
A próbaforgatás áprilisban zajlott, május végén pedig már hozzákezdtünk a forgatáshoz, tehát sok idÅ‘ nem volt gyakorolni, a forgatókönyv szövegeit is napról-napra tudtuk csak tanulni Gáspár Katával. Befejeztük a forgatást, aztán éjszaka tanulás, tanulás, tanulás.
Egyébként nem ez volt az elsÅ‘ szereplésem, elÅ‘tte is forgattam már sok reklámfilmben, illetve olyan zenecégekkel, mint az MTV, meg a Sony Music, akikkel New York-ban filmeztünk. Akkor is elÅ‘fordult, hogy nem aludtunk 24, 36 órán keresztül az éjszakai forgatások miatt, de olyan profizmussal művelték a dolgot, hogy onnan is rengeteg ötletet tudtam meríteni.
Az Apám Beájulna forgatását 32 nap alatt kellett lejátszani. Három hét volt Krétán, pár nap Rómában, meg Barcelonában és, ugye, Budapesten, meg a Balatonnál. Aztán onnantól, hogy júliusban megvoltunk a forgatással, decemberig, amíg ki nem jött a film végig csak a sajtónak nyilatkoztunk. Naponta szaladgáltunk reggel négyre a televízióba, utána rádió, mindenféle újságok. A másik fÅ‘szereplÅ‘, Kata, ugye színészpalánta, az interjúk felére egyszerűen nem ment el. Azt mondta, hogy úh, hát majd úgyis késÅ‘bb meginterjúvolnak. Én viszont nagyon komolyan vettem a sajtót, úgy mond a hátamon vittem el a filmet. Nem zavart, hogy 'a buta szÅ‘ke személyiségemet' akarják kidomborítani a médiában, mert tudtam, hogy jön egy következÅ‘ munka, ahol kibontakoztathatom egy másik oldalamat is.

 

MZ: Szerepálmok?
CSB:
Azóta Rómában is résztvettem egy forgatáson és hát várom a jó magyar filmeket. Az utóbbi idÅ‘ben történt egy-két pozitív irányú változás, de még mindig nem látom, hogy új dologgal állnának elÅ‘ a magyar filmesek. Én meg  ódzkodom attól, hogy olyan filmben játsszak, amiben átvesznek dolgokat amerikai filmekbÅ‘l. Ezért is utasítottam vissza jó pár felkérést. Arra várok, hogy legyen egy nÅ‘i vígjáték, vagy egy nÅ‘i dráma, amit érdemes elvállalni és sikerre vinni, mert azt a legnehezebb.

 

SzÅ‘ke, fekete, barna? -  egy a lényeg, istennÅ‘…

CsÅ‘sz Boglárka a Wella Fashion ShowMZ: A hajszínváltás is egy újabb oldalad kibontakoztatására tett kísérlet?
CSB:
Igen, ez egy érdekes történet! – idézi fel Bogi kacagva a múltat. Régen, ugye, teljesen szÅ‘ke voltam, aztán jött egy római felkérés egy divatfotózásra, ahol azt kérték, legyen fekete, kleopátra frizurám. Akkoriban fehér hajam volt, konkrétan fehér, annyira szÅ‘ke voltam, de végül is úgy döntöttem, megéri. Nem csalódtam, gyönyörű anyagot készítettünk. Dehát úgy kezdÅ‘dött, hogy rögtön 15 centit le a hajamból, a fülemig ért. Egyébként jól állt, de azért elhatároztam, hogy fekete nem maradok, esetleg sötétbarna.
Ez a munkámban is jól jött, mert a válogatásokon szeretik barnán látni a modellt, hogy a természetes külsejébÅ‘l kiindulva tudják továbbgondolni. Aztán azért is maradtam a barnánál, mert annyira rám aggatták ezt a 'buta szÅ‘ke' szerepet, hogy muszáj volt kibújnom alóla. Egészen más oldalamat akartam megmutatni.
A hátulütÅ‘je viszont az ennek a hajszín dolognak, hogy azóta nem ismernek fel az emberek. Konkrétan elsétálnak mellettem az utcán, legfeljebb azon töprengenek, hol láthattam már ezt a lányt? Amikor bemutatkozom, akkor sem vágják le rögtön, ki vagyok, csak amikor elmesélem, hogy szÅ‘ke voltam, akkor jönnek rá. Innen látszik az, hogy a legtöbb ember nem figyel a másik arcára. Nem arra figyel amire kell, hanem arra, hogy milyen a haja, aminek semmi jelentÅ‘sége – vonja le Bogi cseppet keserűen a konklúziót.

 

MZ: Végeredményben megérte változtatni vagy sem?
CSB:
Igazából, én a magánéletemben is olyan kis kaméleon vagyok. Imádom változtatni a hajam, a külsÅ‘m, a stílusom. Az állandóan változó nÅ‘ típusába tartozom. A munkáim is befolyásolják, hogy épp milyenné válok, mert ha valamire koncentrálok - divathét, vagy forgatás - próbálom ugyanazt a szerepet felvenni a hétköznapokban is. Így sokkal könnyebb átadni az embereknek azt az életérzést, amit a kifutón, a kamera elÅ‘tt képviselnem kell.
Most épp azon gondolkodom, hogy visszafestetném szÅ‘kére, de egyelÅ‘re még élvezem a barna szerepet. Meglátjuk, hogy fog ez menni, és attól is függ, milyen munkáim lesznek.
Egyébként eszméletlen, hogy miket kérnek! Például amikor szÅ‘ke voltam, azt kérték, hogy legyek hiperfekete, de nem mertem, mert másnap volt egy szÅ‘ke katalógusfotózásom. Akkor kitalálták, hogy lehet kapni színezÅ‘fésűt, és befestették azzal a hajamat, ki nem tudtam mosni. Három, négy hajmosás után végül egyszer csak kivilágosodott a hajam.

MZ: A hajfestés mizérián túl hogyan zajlik külföldön egy divatfotózás?
CSB:
Hát, nem úgy, mint itt, hogy odamegy a fotós, és egybÅ‘l elkezd kattogtatni. Hanem elÅ‘ször a teljes szakértÅ‘i gárda összeül, azt mondják, hogy nekünk szükségünk van egy ennyi idÅ‘s, ilyen magas, olyan stílusú lányra. Ezt megtalálni persze rengeteg válogatásba kerül. És nem csak a modellt, meg a helyszíneket találják ki elÅ‘re, de még a konkrét beállítást is. Megrajzolják, hol lesz majd a lány lába, milyen szögben lesz a karja, a feje. Kiszámítják, hogy lehet a legelÅ‘nyösebben megnyújtani a testrészeit. A fotósok aztán úgy jönnek a fotózásra, hogy hozzák ezeket a papírokat és mindenki az ott megtervezetteket követni.
Ez a munkamódszer egyébként nagyon hasonlít a filmforgatásokéhoz, ahol vannak emberek, akik a hajat, a sminket, a ruhát követik, hogy ha azt a jelenetet két hét múlva forgatják tovább, a stylingot tökéletesen ugyanúgy vissza tudják hozni. Ami azt jelenti, hogy az utolsó körömlakkig, vagy szemkihúzóig aprólékosan fel kell írni mindent. Iszonyú energiát fektetnek ezekbe a dologba. 

 

CsÅ‘sz BoglárkaMZ: Hogy lehetne javítani a magyar divat valóságon?
CSB:
A legjobb az volna, ha megjelenhetne végre a magyar Vogue, és akkor talán beindulna a magyar divatélet is, de egy Harpers Bazaar sem lenne rossz... Vagy ki kellene találni egy teljesen magyar lapot, amit kint is lehetne terjeszteni egy hálózaton keresztül vagy franchise cégek által.
De sajnos nem látom, hogy kikristályosodott volna már, kinek, mi a feladata a divatszakmán belül. Ez áll a marketingesekre is, akiknek egész az utolsó sminkesig foglalkoznia kellene az emberekkel, és ismernie kellene minden apró részletét az ügynek, amivel épp foglalkozik.
A Wella Fashion Show-nál is az lenne a lényeg, hogy egy-két olyan marketinges és menedzser kerüljön a csapatba, akik dolgoztak már profi cégeknél akár itthon, akár külföldön, és akkor lehetne továbbfejleszteni ezt az ügyet. Hál' isten, komoly esélyt látok erre, úgyhogy, szerintem, valóban beindul majd a dolog!

 

Fotók CsÅ‘sz Boglárka, modellrÅ‘l, divatesemények háziasszonyáról

Mindent CsÅ‘sz Boglárkáról a HazaiDivat.hu portálon


�rta: MZ , Dátum: 2007-03-19






ALMAF