Beszélgetés Vidák Györgyivel és Gryllus Dorkával a 'Színésznők a kifutón' után

A rendhagyó divatbemutató másodpercekkel ezelőtt ért véget, Vidák Györgyi már a backstage-ben pihenteti kazalnyi virágcsokrát,


Négy színésszel bővült a csapat

A rendhagyó divatbemutató másodpercekkel ezelőtt ért véget, Vidák Györgyi már a backstage-ben pihenteti kazalnyi virágcsokrát, bájos színésznőink lélegzetvételnyi szünet után, egyenként sorjáznak elő a spanyolfalként is szolgáló, paravánok alkotta öltözőből. Míg Hegyi Barbara hófehér fürdőköntösben libben elő, Gryllus Dorka az általa utolsóként bemutatott, fekete estélyiében lép ki a széles nyilvánosság elé. Diktafonvégre is kaptuk tervezőt is, modelljét is egyaránt. A színésznőket nemcsak a népszerű kereskedelmi csatornák riporterei, a rokonok is izgalommal várják, egyiküket a nagymamától nem lehet elszakítani, másikuk tulajdon kislányával tárgyal, vége-hossza nincs a gratulációknak, ölelkezéseknek. Miután mindahány törékeny szépség (némi előtanulmányt folytattam, így tudom, hogy Eszenyi Enikő például külön diétázott, sportolt a nagy eseményre) levizitel hozzátartozóinál, lassan a kameráknak is szabad utat engednek.



Jómagam Gryllus Dorkát faggatom, aki  bájosan mosolyogva, még egy „ócska”, régimódi diktafonnak is hajlandó kötélnek állni.

MZ: Melyik volt a kedvenc ruhád a divatbemutatón?
Gryllus Dorka: Igazából nem volt, mindegyik ruhát nagyon szerettem – válaszolja Dorka szűkszavúan, még mindig nagyon bűbájosan mosolyogva.

 MZ: Merész húzás volt a masnis estélyiből a hátsódat kivillantani…
GD: Az egész a Györgyi ötlete volt, én pedig bevállaltam – folytatja nevetve, szikrázó barna szemekkel. Süt róla a huncutság, nem tanúsít szemernyi megbánást sem. Igaz, nincs is miért szégyenkezni, formás idomait látva a hölgyek csak irigykedhettek adottságaira, a férfiak mindössze vágyakozó pillantásaikkal illethették a remekbe szabott testrészt…

MZ: Mennyiben más a kifutón mozogni, mint a színpadon színésznőként szerepelni?
GD: Bizonyos szempontból hasonló, mert produkció mind a kettő, de olyan szempontból egyszerűbb talán a kifutón mozogni, hogy bizonyos mértékben szabadabb vagy, önmagadat kell adnod. A kifutón mozogni mindenképp egy vidám dolog, míg szerepet játszani nem biztos, hogy az. – összegezte végül a két szereplés közötti különbségeket, hasonlóságokat, majd kacagva futott tova, hogy immár a földön járva, suhanva is learathassa a neki kijáró babérokat.

Ha nehéz helyzetben voltam a színésznőkkel, mit mondjak Vidák Györgyire? Ha lehet, a különböző tévéstársaságok őt talán még elszántabban üldözték mikrofonjaikkal. A talpig feketébe bújt, bájos jelmeztervező hölgyet az előtérben végül mégiscsak sikerül utolérnem, ő pedig jutalmul, fáradhatatlanul felel meg kérdéseimre.

MZ: Előbb a ruhákat tervezi meg és aztán jönnek a képbe a színésznők, vagy fordított a sorrend?
 Vidák Györgyi: Minden egyes ruhát, minden egyes darabot arra a színésznőre tervezek, aki hordta. Egy darab ruha nincsen előtte. Először kitalálom, hogy körülbelül mit szeretnék, és megcsinálom a tourokat, majd azon belül minden egyes színésznőnek a saját egyéniségére tervezek.

MZ: Mi volt a koncepciója a ma esti divatbemutatónak?
 VGy: A koncepció igazándiból a hatvanas évek környéke volt, aztán az anyagoknak az ihletése. Amiből nagyon sokat láthattunk a kifutón, az a fekete, az egyik kedvenc színem, amúgy meg nagyon nagy divat is. Szerintem a fekete az egyik legszebb szín.

MZ: Mindig ugyanazokkal a színészekkel dolgozik?
 VGy: Nem. Most például három új színész volt, de inkább felsorolom és akkor, biztos nem tévedek. A Détár Enikő, a Csonka András, a Balázsovits Edit és az Oroszlán Szonja voltak újak, tehát összesen négyen.

MZ: Mi alapján választja ki a modelljeit?
 VGy: Mindenkit annak alapján, hogy minél többféle egyéniség legyen. Igazából nem is a külső számít, hát nyilvánvaló, hogy azért valamennyire igen, de a külsőségek helyett a belső kisugárzásra fókuszálok, tehát a választásnál nem a szépség az első és nem is a kor.

MZ: Dolgozott már szakmabeliekkel is?
 VGy: Jelmeztervező vagyok. Sosem dolgoztam hivatásos modellekkel. Egyszer Eszenyi Enikővel dolgoztunk együtt, és ő mondta, hogyha egyszer csinálnék divatbemutatót, akkor szívesen bemutatna nekem. Tehát valahogy így jött a „Színésznők a kifutón” ötlete. Egész pontosan a Magyar Királyi Televízióban voltam jelmeztervező 18 évig, amíg fel nem számolták a mi részlegünket, és hát akkor már volt saját cégem is (Dressy Szalon – a szerk.), aminek az egyik vállfajára, műfajára találtam ki ezt a divatbemutatót ily módon.

Pindroch Csaba a hátunk mögött lévő asztalt támasztja, egy pohár habzó pezsgővel búcsúztatván a remekbe szabott estét. Vidák Györgyi interjúnk után az ajándékba kapott csokroktól szabadul hihetetlen ügyességgel, hátraviszi őket az öltözőbe. Mi még a látottakat emésztjük, ők már lélekben a következő divatbemutatóra készülnek…

Fotók a ’Színésznők a kifutón’ -ról - Szépművészeti Múzeum, 2007-01-21


Írta: MZ , Dátum: 2007-07-26






ALMAF