Ecker Szilvia, Kővágó Gabriella, Krizsán Erika, Medvegy Klára divatbemutató volt

Az ünnepek lustálkodását, az évkezdő hónapok lassú tempóját felváltotta a tavasz friss pezsgése, s nem csupán a természetben, de a divatvilágban is.

Tavaszi trend négy stílusban

Kővágó Gabriella Az ünnepek lustálkodását, az évkezdő hónapok lassú tempóját felváltotta a tavasz friss pezsgése, s nem csupán a természetben, de a divatvilágban is. Az utóbbi hetekben egyik divatbemutató a másik sarkát taposta, s ha ez sem lenne elég a trendek telhetetlen felhasználóinak, akkor itt a halmozott élvezetek legfrissebbike, a Jókai klubban rendezett négyes bemutató: 2008. március 14-én 4 divattervező, Medvegy Klára, Krizsán Erika, Ecker Szilvia és Kővágó Gabriella 4 kollekciója vonult fel, 4 stílust, 4 tavaszi életérzést közvetítve.

Túl a…

Nem, nem az Üveghegyen, csupán prózai módon a Normafán, most ide szólt a meghívás. Némi kacskaringózás után érkezetem a helyszínre, s bevallom kis nyugtalanság motozott bennem, ugyanis – úgy éreztem – késésben vagyok. A kezdés időpontját 18.00-ra datálták a tervezők, én pedig tíz perccel előtte érkeztem a Jókai klub múltat idéző épülete elé. Míg a megfelelő helyiséget kerestem, jól körül is néztem, s megállapítottam, egy egykori ifjúsági központban/művelődési házban lehetek. A régi idők szelétől megcsapva, gyermekkori emlékektől kísérve léptem be a divatbemutató helyszínéül kijelölt terembe, majd egy székre huppanva pillogtam körül. Szerencsémre nem késtem le semmit, sőt nagyon úgy tűnt, messze még a kezdet, így kedvemre szemlélődhettem. A hangulatot már-már családiasnak éreztem az apró teremben, amelynek egyik végében piciny színpad helyezkedett el, míg vele szemközt egy tükrös fal húzódott, közöttük pedig a kétoldalt felállított széksorok. Középen kék/fehér szőnyeg jelölte a kifutót, amelyen nemsokára végig is lejtettek a lányok, a négy tervező ruháinak valamelyikében.

Első blokk: fiatalság-bolondság

A négyes fogat első tagja, Medvegy Klára – aki egyben a konferansz szerepét is magára vállalta a program elején és végén – fiatalos kollekciója nyitotta az estét. A tervezőnő a Budapesti Divatiskolában végzett, manapság főképp magánrendeléseknek tesz eleget. Emellett a Jeanette Textilipari Nagykereskedésnek is dolgozott, a Mill Divatáru bemutatóira összeállított ruháival pedig ötleteket adott a gyártóknak. Kollekciójának első darabjaként egy rövidke sort érkezett vajszín lenge blúzzal, a bal combon és a jobb vállrészen egy-egy anyagból készült, rávarrt virágdíszítéssel. Ez a motívum számos ruhán megismétlődött, mondhatni, a kollekció jól felismerhető jellegzetességévé vált, hol egyesével, hol fűzérben ékesítve a különféle ruhadarabokat. A sortok jellemzően rövidek, merészek voltak, mégis valahogy szoknyaszerűnek tűntek, tehát nem tapadtak viselőjük lábára, hanem lefelé kissé A vonalban kiszélesedtek, nőiesebb, finomabb hatást keltve ezzel, mint klasszikusan szűk, sportosabb társaik. A sortokat követően valódi szoknyákat is láthattunk, méghozzá a manapság oly’ divatos visszabuggyosított aljjal, amelyhez A vonalú, hatalmas zsebű blúzocskát társított a tervezőnő, míg a khaki-terepszín kantáros szoknyához puffos ujjú topot viselt az összeállítást bemutató modell. A fiatalos, lezser darabokat az igazán lányos ruhák követték. Egy rövid, fekete, többrétegű s ebből fakadóan nagyon szép esésű szoknya indította el ezt a vonalat, amelynek a későbbiek során, láthattuk ezüstösen fénylő változatát is. Ezekhez áttetsző, leheletfinom blúzok dukáltak, ünnepi hatást keltve ezáltal. A kollekció utolsó darabjaiként koktélruhák vonultak fel előttünk a tervező által kedvelt khakiszínben, magas nyakmegoldással, de mély hátkivágással, amit egy fekete, egyenes szabású egyberuha követett, sötét rózsával díszítve, éjszín kalappal, kesztyűvel és táskával, majd egy fehér alkalmi viselet érkezett, amely szabásában engem a néhány tíz évvel ezelőtti, akkor divatos, rövid esküvői ruhákra emlékeztetett. A lányok leginkább mezítláb lejtettek a székek közt, de akadt, aki babacipőt vagy tűsarkút viselt, sőt valamelyik összeállításhoz igazán trendi csipkéből készült lábszárvédő (lábtyű) is dukált.

Második blokk: tavaszi toalettek

A második tourban Krizsán Erikának, a Debreceni Divatiskola volt növendékének kollekcióját láthattuk, aki 2006-ban a Trendszigeten és a Fashion Week Hungary-n is képviselte divatról alkotott elképzeléseit. Ezen az estén a tervezőnő egy igazi tavaszi modellel, egy kék/fehér csíkos, derékig szűk, onnét pedig fokozatosan bővülő szoknyájú ruhácskával indította a bemutatóját. A darab érdekességét az az átlátszó anyag adta, amely leheletfinom második rétegként borította az alatta lévő csíkos alapot. A csíkok mellett az átmenetes színmegoldások is bőven helyet kaptak a kollekcióban: akadt fehérből induló, de az alján már zöldbe hajló top, keresztben kék csíkokkal, a mellrészen körbefutó piros szalaggal, és hasonló koncepciót követő egészen hosszú egyberuha is. A maxi után következett a mini, egy felül piros, alul kék, aranygombos darab képviseletében, amelyet egy magasított derekú zöld szoknya követett kék blúzzal és piros cipellővel. A markáns alapszínek, a piros, a zöld, a kék együttes használata igazán feltűnővé tette ezt a blokkot, ahogy az a csupa csillogó, aranyflitteres alkalmi is, amelynek nyakát és ujját piros sávval szegték be. Az arany mellett az ezüst is megjelent a színpalettán: egy fonott vállpántos estélyiben, amelynek hátkivágását kéttenyérnyi masni díszítette és egy másik, rövidebb egyberuha személyében, amelyen csillogó flitterek adták ki a négyzethálós mintát.

Harmadik blokk: nőiesség és elegancia

Ecker Szilvia, a Szegedi Divatiskolában végzett tervezőnő kollekciója leginkább az elegáns, alkalmi kategóriába sorolható. Finom anyagok, pasztellszínek, hímzések, horgolt betétek, klasszikus fazonok jellemezték munkáit.

Ekhó: Mesélnél kicsit a ma este felvonuló modellekről?
Ecker Szilvia: Amit láthattunk, az a 2008-as tavaszi/nyári kollekcióm… ez végül is egy átdolgozott változata annak, amit tavaly nyáron, Szegeden már bemutattam. Természetesen nem teljesen ugyanaz, hiszen elvittek belőle jó néhány darabot, ezeket pótoltam, és akadt olyan ruha is, amit átalakítottam, így aki látta már ezt a kollekciót, az is felfedezhetett benne teljesen új darabokat.

E: Jól sejtem, hogy az abszolút elegáns stílus híve vagy?
ESz: Igen, alapvetően a nőiességet, az eleganciát próbálom képviselni. Főképp alkalmi vagy alkalmibb modelleket tervezek, de azért akad egy-egy olyan ruha is, amely a hétköznapokra szól, igaz, ezeket inkább olyan hölgyeken tudom elképzelni, akik szeretnek kicsit különlegesebben öltözködni a mindennapokon, ilyenkor is szívesen hangsúlyozzák női mivoltukat. Ehhez is egyfajta merészség kell…

Nőies fazonokból nem is volt hiány Szilvia ruháit szemlélve. Az egyszerű, finom anyagú fehér blúzt a széles, (gombok helyett) megkötős, gyönyörűen hímzett mandzsetta tette különlegessé, míg az utána következő babarózsaszín, élére vasalt nadrágú kosztümöt, a hatalmas masniba tekert, habos hatású nyaksál. A szintén rózsaszín, kétrészes alkalmi ruha, amelynek szoknyája a bokát verdeste, s széles fodor díszítette az alját, egyetlen mozdulattal széttárható volt, s így leoldva a leplet, máris vidám, sortos – ám még így is elegáns - együttessé változott.

E: Milyen anyagokat használsz?
ESz: Kedvelem az érdekes anyagkombinációkat. Alapban szeretem a taftot, a düseszt, a muszlint, de most láthattunk kordbársonyt is, amit például szaténnal társítottam.

Kivételesen érdekesnek találtam a kollekciónak azon darabjait, amelyek kifejezetten rusztikus, már-már háromdimenziós felületű taftból készültek. A rövidke koktélruhának és hosszú társának is igen egyszerű szabást álmodott a tervező, a hatás mégis kivételesen megkapóra sikerült.

E: A ruháid egyedi darabok?
ESz: Igen. Voltaképp mérték utáni szabó vagyok, így minden, amit tervezek, azt én magam is készítem el, néhány kolléga, családtag segítségével.

E: Mi a legfontosabb számodra a tervezés során?
ESz: Mindig egyénre szabottan tervezem és készítem el a ruhákat, mert az a legfontosabb, hogy akinek szánom, az jól érezze benne magát. Ezen kívül kiemelkedő szerepe van nálam a kézimunkának, ahogy az anyagoknak is. Például találtam olyan kordbársony anyagot, amely úgy tűnt, mintha gobelin lenne, ez nagyon jó alapnak, ihletforrásnak bizonyult a tervezés során. A kézimunka pedig…hát felvonult olyan ruha a kollekcióban, amelynél a horgolt betétet a nagymamám készítette.

Remek hétköznapi, de elegáns viseletnek találtam a lefelé bővülő szárú, zöld mikrokord nadrágot a hozzá illő blézerrel és szoknyás ikertestvérét a virághímzéssel. A fehér nadrágkosztüm a rózsás kivarrással már-már az esküvői toaletteket idézte, míg az almazöld, csípőben szűkre ráncolt tunika-ruha lezser ujjal valamint a pliszírozott fehér blúz, áttetsző anyagával némi pikantériát kölcsönzött az egyébként visszafogott kollekciónak. Természetesen nem maradhattak el az estélyi ruhák sem hószín és almazöld kivitelben, gyöngyös kivarrással vagy tekergő indás hímzéssel díszítve.

Negyedik blokk: múltidéző díva divat

Kővágó Gabriella, a Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem textil tanszékén végzett, ruhái által a nőt - kiemelve a hétköznapi közegből -, hol egy természeti jelenségként eleveníti meg, hol a ’30-as, ’40-es évek dívájaként. Tőle elsőként egy méregzöld, aszimmetrikus aljú mini érkezett a nézők közé, hátul megkötős boleróval, amit egy szintén zöld, de derékban magasított és barna/lila színkombinációjú hosszabb változat követett. Az empire szabású fekete koktélruha, amelynek hátkivágását hatalmas masni zárta, valóban a múlt díváinak toalettjeit idézte, talán a kalapnak és a mellrészen díszelgő gyöngyös brossnak is köszönhetően. A tervezőnőtől főképp alkalmi öltözékeket láthattunk: színjátszó bordó/fekete, magasan felhasított szoknyát, merész, a hasat szabadon hagyó, mellényforma felsővel, s egy újabb fekete modellt, amelynek keresztbe csíkos mintázatát a rávarrt, hosszúkás gyöngyök adták. A lányok kezében nagyon szép táskák himbálóztak: fekete, trapéz alakú nagyobb retikül, ezüstös fémkarika fogantyúval és apró, aranyszín mini mobiltartó. A kollekció darabjai azonban nem csak a ’30-as, ’40-es éveket juttatták az eszembe, hanem a reneszánszot is. Két modellről is a képeskönyvekben látott várkisasszonyok viseletére asszociáltam. Az egyik ruha almazöld színben pompázott, amelyet a lazacszín passzé és a mell alatti tenyérnyi övrész tett emlékezetessé, valamint az anyaggal nem spóroló tölcsérujj. A másik szürke/fehér királykisasszony viselet lecsúsztatott vállú, derékig szűk onnét pedig fokozatosan bővülő fazonjához ráadásul hosszú, fehér uszályt is álmodott a tervező, igazán mesei hatást érve el ezzel. A mai korba visszatérve akadt azért modern estélyi is, például egy tejeskávé színű modell, a hosszított szoknya alját díszítő dupla bojttal, amelyet a földön húzott maga után viselője.

Érdekes ötletekből, váratlan fordulatokból is akadt bőven ezen az estén, ahogy eleganciából, nőiességből sem szenvedtünk hiányt. Megszemlélhettük az utcai viseleteket merész kivitelben vagy szolid kiadásban, estélyiket különféle stílusban, a ruhák által felidéztük a múlt divatját, és nyomon követhettük a jelen trendjeit is. Négy tervező, négy stílus, négy divatszemlélet…valószínűleg mindenkinek akadt kedvére való.

Írta: Ekhó , Dátum: 2008-03-28