Divatbeszélgetés Karafiáth Orsolya, költőnővel
A kétkötes szerző a köztudatban leginkább élő költőnő, írónő, dacára a fogorvostól kapott injekcióknak mosolyogva fogad az átmeneti szálláshelyre emlékeztető, budai lakás portáj
Pop, Orsik, satöbbi..., avagy a nő legalább 3x
A kétkötes szerző (Lotte Lenya, Cafe X), a köztudatban leginkább élő költőnő, írónő, dacára a fogorvostól kapott injekcióknak mosolyogva fogad az átmeneti szálláshelyre emlékeztető, budai lakás portáján. Kapucsengő nincs, Orsinak kell felvezetnie az emeletre. Két gyomorkorgás közben (a gyökérkezelés miatt kapott fájdalomcsillapító szurik miatt még két óráig nem ehet semmit) közli, most szakított a barátjával, költözködik, ezért bocs, de kicsit nagy a felfordulás, egyébként minden rendben.
A rumli helyett „éppcsakrendetlenség” fogad és Orsi házi kedvence, a fekete cicus, aki kitartóan figyel minket a sarokból. A konyhában foglalunk helyet. Orsit hallgatva lassan elhiszem, hogy tényleg minden ok. Szikrázik, vibrál, ahogy terveiről mesél és persze szakadatlanul viccel, mert a humor számára létfontosságú, olyan, akár egy életmentőbója. Kedvemért még egy-egy parókába is belebújik. Nőies bájával, elevenségével, húsvér jelenlétével ellensúlyozza a pólójára nyomott, rusztikus Monroe arc melankóliáját. MZ: Mostanság a divatlapok egyik legjobbjánál, a hazai Elle magazinnál dolgozol, van egy állandó levelezőrovatod, úgy mond, tűz közelből figyelheted a trendeket, hatnak rád?
Karafiáth Orsi: Valóban ott dolgozom, de ez még nem jelenti, hogy különösebben figyelném is a trendeket. Bírom az álmokat meg szeretem nézegetni a képeket, de nagyjából ennyi. A trendek maximum látványszinten hatnak rám, én magam egyiket sem kezdem el követni, nem veszek hirtelen felindulásból 300 ezerért márkás zakót. MZ: A munkahely kötelez vagy esetleg mást neveznél meg kedvenc divatlapodnak?
KO: A kedvencem egy svájci divatlap, az Annabelle, az is csak azért, mert nagyon mókás rovatai vannak. Sokkal viccesebb, mint bármelyik magyar lap. Van egy kitűnő kolumnistájuk, a csaj nevét sajnos elfelejtettem, akinek bárki feltehet kérdéseket. Olyan válaszokat ad, amiben mindenkit helyre tesz és közben pusztulsz a röhögéstől, ezt azért nálunk nem merik bevállalni. Például: a drága olvasó írja, hogy mit csináljon, ha a barátja kevés csomaggal akar utazni. Amire mondjuk, az a válasz, hogy pakolj be egy rohadt nagy bőröndöt és hagyd otthon a barátodat! De kevésbé erőltetett humorú, inkább szellemesnek nevezhető dolgok is előfordulnak benne, ráadásul iszonyú jó képeket közölnek.
MZ: Ha már a divatlapoknál tartunk, van kedvenc terveződ is?
KO: Akit nagyon bírok, most egyébként igen populáris, az Náray Tamás. Sajnos személyesen nem ismerem, de már azelőtt kedveltem, hogy a tévének tervezett volna ruhákat. Volt egy barátnőm, aki az esküvőjére készült és elsősorban azért választott gazdag pasit, hogy Náray Tamás ruhában esküdhessen. Végtelenül tetszenek a kreációi. Visszafogott, elegáns és abszolút különleges.
MZ: Voltál már divatbemutatón, esetleg felléptél már magad is?
KO: Voltam nézője és igen, szerepeltem is, jobban mondva bevezetőt mondtam. Legutóbb egy Fanatique kollekció bemutatón voltam. Személy szerint annyira nem fogott meg. A Fanatique-ot az ízlésemhez viszonyítva kicsit egyszerűnek találom. Viszont örültem, hogy Epres Panni volt a főmodelljük, őt nagyon gyönyörűnek tartom. Ki ne szeretne olyan lábakat, mint az övé! Miatta tényleg érdemes volt végignézni a showt. Amúgy szeretnék majd egy, a nevemmel fémjelzett, saját kollekciót is, de ahhoz még legalább tíz évnek el kell telnie. Természetesen nem egyedül vágnék bele, egy tervező barátnőmmel, neki kéne kiviteleznie, amit megálmodok. Tök jó ötleteim vannak…
MZ: Nemrégiben hosszabb időt töltöttél Berlinben, észrevettél-e valami különbséget a magyarok és a külföldiek trendkövetése között?
KO: Általánosítás, de bizonyos körökben kint sokkal jobban elterjedt az, hogy divattervezőktől vásárolnak. Népszerű helynek számít például a Berlin – Budapest Butik, ami itt is van a Zrínyi utcában. Ez egy ott szintén nagyon jó helyen volt, pont abban az utcában laktam, az Auguste Strassén, nahát az ottani ruhákat rendszeresen vették. Egyébként annyit tudok róla, hogy minkét helyen ugyanannak a tervezőnek a ruháit árulják, és egy német érdekeltségű lány is benne van az üzletben. Berlinben nagyon nagy figyelmet fordítanak arra, hogy különlegesek legyenek, tehát nem az a szinte egyenruhaszerű öltözködés megy, mint ami nálunk folyik. De szerintem ez nagy mértékben pénzfüggő is, hiszen, ha sokkal több pénzem van öltözködésre, akkor szívesebben megveszem akárhány euróért azt a bizonyos ruhát, míg ezt itthon a fiatalok, kezdő dolgozók, egyetemisták ritkábban engedhetik meg maguknak.
MZ: A kinti áramlat hatott rád, vagy már korábban az egészséges táplálkozás híve voltál?
KO: 16 éve vagyok vegetáriánus. Főleg állatvédelemből, állatszeretetből lettem az. Kezdetben nehezebb volt, régen még álmodtam is, hogy hú de megennék egy brassóit, vagy akármit, de most már képtelen lennék ilyesmit elfogyasztani, ez elmúlt. Egyedül halat eszem, ritkán, azt is orvosi utasításra a fehérjék miatt. De az igazság az, Berlinben tényleg könnyebb volt vegának lennem. Általában figyelnek arra, hogy mindenütt legyen húsmentes kaja, sőt még a cukor-, meg lisztérzékeny cuccok is több helyen kaphatók. Nem az ilyen egysíkú étlap dívik, mint nálunk, csupa rántott karfiol, rántott sajt, ilyesmik. Bár mostanában azt veszem észre, mintha nálunk is kezdenének jobban odafigyelni.
MZ: Szintén a vegánságoddal függ össze, vagy minek köszönhetjük legújabban hirdetett „fitnesz költőséged”?
KO: Vettem egy szobabiciklit és néhány súlyzót. Használni még nem igen használtam egyiket se. Gondoltam, mi lenne, ha csakúgy viccből írnék egy olyan költeménysorozatot, ami a nőket mozgásra inspirálja. Lehet, hogy pontosabban fel kéne építeni az ötletet, ha ráülök egyszer a biciklire, akkor majd talán…
MZ: A versek mellett a várva-várt regény is készül?
KO: A regény! Nagyon rég be kellett volna fejezzem. Még a berlini ösztöndíjat is annak kapcsán kaptam. Most az az ötlet, hogy csinálok egy poplemezt és azzal egy időben jönne majd ki. 12 zenekar van fölkérve, hogy engem kísérjenek, jövő héttől járok énektanárhoz. Neves zenekarok vállalták a szereplést, többek között a Kispál, a Quimby, Másik János. A korongot Sziámiék adják majd ki, Müller Péter már hallott énekelni, pontosabban vele is énekeltem, ő mondta, hogy szerinte ez menni fog. A számok fele már meg van írva és 3 dal kész is. Iszonyú lelkesedéssel csinálom, ez mégsem olyan, mint egy regény fölött kotlani. Erre valahogy sokkal könnyebben ráveszem magam. Úgy érzem, a popkarrier sokkal nagyobb sikerekkel kecsegtet.
MZ: Lesz valami különleges designja a formáció(k)nak?
KO: Biztos lesz, mert készül hozzá egy fotósorozat is, amit Varja Judit csinál, ugyanaz, aki korában a Stílus magazinos fotókat. Vele tuti, hogy kitalálunk valamit. Végül is a kísérőzenekaraim az igazi lényegek, nekik szeretnék valami egyedi fazont, arcot, ilyesmit. Ami engem illett, azt viszont már most tudom, a klipben vámpírnő szeretnék lenni.
MZ: Parókás vámpírnő? Vagy mostanában nem hordasz parókákat?
KO: Jól vetted észre. Annyira nyár volt. Mondjuk tegnap előtt is rajtam volt. De igazad van, régen többször, hetente háromszor minimum viseltem. Egy fotózás során harisnyát raktak a fejemre és úgy nem viszketett. Azóta én is így csinálom. Egyébként meg nem bújásból teszem, nincs mögötte semmi ilyesmi, változatosság. Ugyanolyan, mint egy kalap, vagy kendő, azt sem veszem le egész nap. Így meg egy sokkal jobb haj van a fejemen, mint az enyém. Bár egészségügyileg nem olyan szerencsés. Idővel állítólag hullik tőle a haj. A fodrászom is azt tanácsolta, hogy kevesebbet hordjam őket, inkább csak alkalmakra.
MZ: Esetleg stylistod is van?
KO: Nem, nincs. Maximum egy-egy fotózás erejéig. Akkor látom, hogy mennyi ötlet, kreativitás szükségeltetik, amíg egy öltözet valóban olyan lesz, ahogy megálmodták. Legutóbb pont az Ellenek készült egy sorozat, a képek majd a mostani számban lesznek. Gyönyörű szép, spanyolos ruhába öltöztettek, amit magamtól az életbe nem vettem volna fel, most meg rájöttem, hogy iszonyú jól áll. Egy széles öv, ami lefogja a hasat, meg a hozzávaló cipő. Azt gondoltam, ilyesmi nem illik hozzám, a stylist meg csak rám nézett és tudta, hogy de, igen.
MZ: Fontos számodra az öltözködés, hogy egyedi és különleges légy. Mit gondolsz a divat társadalmi jelentőségéről?
KO: Azt hiszem, fontos. A múltkoriban találkoztam egy kockás zakós úrral, vacsorázni hívott, a végén én akartam kifizetni a számlát, amikor kiderült, hogy az egyik leggazdagabb ember, akivel valaha is találkoztam. Dúsgazdag milliomos, birtokai vannak, csak én mértem fel rosszul a terepet, nekem nem mondott semmit az amúgy biztos vagyont érő kockás zakó. Mondjuk ez az én hülyeségem, de utálom a márkasznobizmust. Van egy ismerősöm, aki állandóan azzal büszkélkedik, hogy mennyiért vett egy kabátot, nadrágot. Idegesít. A márkánál fontosabb, hogy a ruha az egyediségedet hangsúlyozza. Egyébként turkáló mániás vagyok. Az izgalmasabb darabjaimat mindig innen szedem össze. Kalapjaim jó részét, táskákat (Orsi Clark Gable-es szerzeménye is innét származik, lásd a fotón). Mindig azt mondom, látsszon azon a ruhán, hogy a te választásod. Mostanában varratok is. A legutóbb készült darab, szintén saját ötlet, egy cselédlányruhának álcázott estélyi volt fityulával.
MZ: Ha éppen nem varratsz, mit vásárolsz leggyakrabban?
KO: Mint mondtam, táska- és cipőmániás vagyok. De majd megnézed a gyűjteményem! Van bakancstól a tűsarkúig minden. Még az ilyen extrém lakkbőrt is szeretem valami különleges harisnyával. A harisnyákat is imádom. Volt 9 év, amikor csak szoknyát hordtam, de ma már a nadrág is belefér, sőt kezeslábasok. Ha tényleg fitnessz költő leszek, felvehetek bármit…
MZ: A parfüm is öltöztet?
KO: Persze. Évek óta Bulgarit használok, Blue-t vagy Omniát,és most fedeztem fel Ferrét, ennek nagyon hasonló illata van, csak mégsem olyan erotikus, mint a Bulgari. Shiseidot is szeretem, igazából arra jöttem rá, hogy nagyjából imádok minden parfümöt, de még az ilyen pacsulit is.
MZ: És hogy állsz a sminkkel?
KO: Szinte éjjel-nappal viselem. Sajnos nem túl szerencsés a bőrtípusom, egy időben még a mélyhámlasztáson is gondolkodtam, de hát az egy hónap, kinek van arra egy hónapja. Alkalmakra tartós alapozót használok a Vichytől, szinte minden bőrhibát lefed, már-már maszkszerű,rúzsból rengeteg van, ez most a L’Oreal lerobbanthatatlanja, még a fogorvosnál sem mászott le,és hát a szemem fekete tussal hangsúlyozom, erről egy stylist, ha volna, talán lebeszélne…
MZ: Kiegészítők?
KO: Kendő, kalap, paróka, öv, szegecses karkötő. Jöhet minden. Az ékszereknél fontos, hogy ne arany, ezüst legyen. Bár egy gyémántgyűrűt azért elfogadnék, mondjuk Bulgarit, majd az eljegyzésemre, de az most ugye éppen nem aktuális...
Írta: MZ , Dátum: 2006-10-02
- Frizura
- Star style
- Exkluzív
- Interjú
- Berlin
- Epres Panni
- Ferré
- Karafiáth Orsolya
- LOreal
- Náray Tamás
- Shiseido