Debreczeni Ildikó Triollo kollekciójának szolnoki divatbemutatója (július 14.)

Még mondjuk, hogy Budapest az ország közepe. Azért Szolnok is megér egy estet! Pláne, ha olyan volumenű jelmeztervezőről van szó, mint a szolnoki származású Debreceni Ildikó

A tehetség (is) családban marad…

Még mondjuk, hogy Budapest az ország közepe. Azért Szolnok is megér egy estet! Pláne, ha olyan volumenű jelmeztervezőről van szó, mint a szolnoki származású Debreceni Ildikó, aki lenyűgöző báli ruháitól a legapróbb kiegészítőkig mindent szívből, szerelemből alkot. Varázslatos Triollo kollekciójával nem csak a Tiszaligeti Termálstrand és Élményfürdő közönségét nyűgözte le, a Pedrollo Fesztivál keretében bemutatásra került korhű jelmezeivel, trendi kreációival a fővárosiak megbecsülését is kivívta volna!

Intro

Az óra lassan elüti a kilencet. A medencék körül addig bikiniben flangáló lányok, egyrészesben feszítő asszonyságok helyett, szolid nyári ruhás

közönség telepszik a színpad körüli padokra. Innentől nem a medencékben – bár az addig fürdősortban csobbanó urak közt szép számmal akad, aki a divatbemutató utáni, esti fürdőzésre is igent mond -, élmény dús félhomályban fürdünk, lubickolhatunk tovább.

A pislákoló teamécsesekkel körülbástyázott, magasított kifutón épp lázas próba folyik, tüzes, fekete szépség, Debreceni Dóra igyekszik összefogni a maroknyi csapatot. Hogy a tehetség anyáról nemcsak lányára száll, tanú rá az ugyancsak meseszép unokatestvér, Debreceni Zita is, aki többek közt, a koronát koronára halmozó Miss Universe, Nagy Nóra mellett pózol a catwalkon. A modellek krémje egyelőre mindezt még „civilben” teszi, fantáziánkra bízva a folytatást, milyen is lesz, ha viselőik által egyszer csak megelevenednek a mesés jelmezek, káprázatos báli ruhák…

MZ: Honnan datálható a jelmezek, a tervezés iránti vonzalma?
Debreceni Ildikó: Tulajdonképpen színházban nőttem föl, édesanyám a szigligeti színházban volt öltöztető. Már akkor, gyerekfejjel tudtam, hogy ruhákkal fogok foglalkozni. Gyerekkori álom volt. Elvégeztem ugyan a ruhaiparit, de akkor családi okok miatt nem volt lehetőségem rá, hogy jelmeztervező legyek. Tulajdonképpen tíz éves varrodai munka után kért fel jelmeztervezőnek Svajda György, aki Szolnokon három alkalommal volt színházigazgató. Látott bennem valami tehetséget, mert imádtam az egészet. Most már tizenkét éve jelmezt tervezek, nagyon szép munkáim voltak eddig. Nagyon sok produkció Szolnokon és hát az Experidance csapatának, Román Sándornak vagyok nyolc éve jelmeztervezője. Az Ezeregyéj meséitől egész a Revansig, ami a Nemzeti Színházban került bemutatásra, készítettem a táncosok kosztümjeit. Aztán Svajda György megépítette a Nemzeti Színházat és egy párunkat felvitt oda vezetőnek. Közben a ruhák is szaporodtak, és az egész varrodám felfejlődött húsz főre, így mára az ország minden pontján készítünk jelmezeket. Persze a jelmeztervezés és a kivitelezés két külön téma, de néha én ezt a kettőt együtt űzöm, mondhatni szerelmem.

MZ: Azért a divattervezést se felejtsük ki a sorból!
DI: A divattal kapcsolatban is éreztem, hogy nekem ezt feltétlenül ki kell próbálnom. Zoób Kati, aki Szolnokon csinálta Szikorának az Eltűnt idők nyomábant, divattervezésből kacsintott át a jelmeztervezésbe, remekül megoldva ezt a feladatot, gyönyörű anyagválasztással, fantasztikus ruhákkal, nekem nagyon tetszett. Én pont fordítva, a divat világába megyek át egy kicsit, igaz, csak szerelemként. Múltkor volt egy esküvői kiállítás Szolnokon, ahol nagy sikert arattak a ruháim, így hívtak meg minket ide a Pedrollo Fesztiválra. Némileg felturbóztuk az egészet, a ruhák mellett jelmezek is lesznek, hogy a strandi közönség fantáziáját még jobban megmozgassuk. A sikert illetőleg, azért izgulok egy kicsit.

Fekete-fehérben, pirosban és aranyban is áll a bál

A Shakespeare-i varázslat már a nyitó tourban elkezdődik! Letűnt korok gótikus dámáit varázsolva elénk a színpadra, combközépig érő, kiálló, puffos csípőrészek, merevített állónyakak jellemzik leginkább a fekete-fehér, múltidéző csodákat, melyeket Fink Evelin az Első Budapesti Divatiskola-beli vizsgabemutatójára tervezett, s melyeket aztán megvarrt a Triollo kft. számára. A végzet asszonyának szerepében Debreceni Zita lépdel, vonul végig hosszú ujjú, éjfekete ruhájában, tekintetét hatalmas, libegő karimájú, hófehér kalap takarja, óhatatlan, hogy eszünkbe ne jusson minden idők felejthetetlen színésznője, a babaarcú, törékeny Hepburn kisasszony.

Még mindig ízig-vérig nőiesek, szemernyit mégis vadabbak a combhoz feszülő bőrnadrágok, sortok és bricseszek egyként, melyekhez pillangót formázó, fekete-fehér csupastrassz, csupaflitter topok dukálnak. És itt vannak az 50-es, 60-as évek, manapság ismét igencsak divatos, pettyes csodái is, melyek a jelen kihívásaival, szellemével találkozva, szellős miniruhák formájába öltenek testet.

A nagy klasszikusoknál maradva, Fink Evelin fekete-fehér alkotásaira, Debreczeni Ildikó tilos pirosai következnek. Már intenzív színével is feltűnést kelt a magasított derekú nadrág, zsabós blúzzal kombinálva viszont, a kontrasztok adta játéknak köszönhetően, a vadromantikát definiálja újra. Debreceni Dóra kecses léptű interpretációjában mindez ördögien bájosnak hat. Persze a földet seprő, ugyancsak tüzes, báli ruhák mellett sem sétálhatunk el mukkanás nélkül. Akár a csillagok, a strasszokkal telehintett kreációk messzire szikráznak az éjben.

Debreceni Ildikó keze munkáját dicsérik a finom míderek, ahogy a pánt nélküli, tüllel alábélelt, rövid esésű ruhácska is, melyet a derekán elhelyezett rafinált masni avat egyszerre ünnepivé s dinamikussá. A barnát arannyal pároztató ruhák között szintén találunk meglepetéseket, a rojtokra emlékeztető szoknyarész, mintha csak csilingelő aranylapokból, pálcikákból állna össze, viselője lépteire harangozva, kitűnően harmonizál a barna felsőrésszel.

MZ: A divat világában tett kirándulás azért nem annyira idegen Öntől…
DI: Nem, van egy nagy mázlim, hogy ilyen lányom van, aki a divat világában indult el. Hogy Dóri tehetséges-e vagy sem, mindenki eldöntheti, de szerintem az. Ez a mi bemutatónk, egy nagyon jó családi csapatmunka, Dóri hozza az ő kis modelljeit, én összerakom a ruhákat, aztán ebből születik valami történet. Ez most a második közös produkciónk, tehát nagyon gyerekcipőben jár még a történetünk, viszont azt már most elmondhatjuk, hogy ígéretes. Keresnek minket már Budapesten is, csak hát ahhoz azért, úgy gondolom, sokkal jobban fel kellene készülni, komplett műsort készíteni mindenféle más produkcióval, az öltözékeket még látványosabbá, izgalmasabbá tenni, hogy ne legyenek üresjáratok.

Velencei karnevál fáklyás menettel

Ami az öltözéseket illeti, talán egy csipetnyit tényleg lehetne még gyorsítani rajtuk – bár az est további izgalmait előrevetítő konferanszot sem találjuk zavarónak, sőt, a helyszínhez éppen illik – máskülönben minden tökéletes rendben halad. A kezükben fáklyát szorító szépségek tiszteletet parancsoló, gregorián dallamokra masíroznak befelé a színre, arcukat, ahogy az a megelevenített színhez is illik, Napot, madarat formázó maszk takarja.

Öltözetük is a vízzel borított, kanálisairól híres olasz városka hangulatát tükrözi, a színes leplek, stólák és palástok színkavalkádjában egyáltalán nem kérdéses, a régmúlt Velencéjében járunk. A szigorú taktusoktól, a „halál dalától” hátunk is lúdbőrzik, minden finomság, kecs, báj dacára az Itáliában egykor pusztító pestisjárványok is fogvacogtató közelségbe kerülnek. A haláltánc-motívum zárásaként, végül egyedül a kaszást alakító Debreceni Zita válik meg álarcától, kitörő taps, hangos ováció bizonyítja, nemcsak a modellek, a nézőközönség fölött is „végzetes” győzelmet aratott.

MZ: Debreceni Ildikó esetében talán nem túlzás anyagok, színek és formák tökéletes harmóniájáról beszélni…
DI: Imádom a szép anyagokat, a chantungot, a selymet és nagyon fontos a színvilág számomra. Ez talán az első képünkön, a fekete-fehéren is látszik, ami most nagyon trendi. De a színek akkor is befolyásolnak, amikor például Román Sanyiéknak tervezek. A rendező elmondja a maga instrukcióit, aztán minden képről egy szín jut eszembe, csak aztán megyek bele a részletekbe. Lehet, hogy van valami örökletes dolog is ebben, hiszen apukám festőművész. Talán nem véletlen, hogy nálam is a színek harmóniája az első.

MZ: Beszéljünk egy picit a velencei jelmezekről!
DI: A jelmezeknél nagyon szeretem a korabeli ruhákat. Most ide egy velencei képet hoztam, ami nem túl modern, hiszen azt gondolom egy tervezőnek nem túl nagy kihívás öltönybe rakni egy produkciót. Természetesen annak is meg van a módja, nagyon sok rendező átülteti a régi darabokat mai ruhákba, mai gondolkodásba, az is egy világ, de én szívesebben élek a régi, míves ruhák adta lehetőségekkel.

Moulin Rouge

Nincs megállás. Olaszország után nyomban röpülünk is tovább a képzelet szárnyán. A lányok Debreceni Dóri vezetésével, forróvérű, párizsi táncosnőkké avanzsálnak. Strasszos melltartó, falatnyi alsó, égbe emelt, tollas fejékek hullámoznak a nagysikerű Moulin Rouge című mozi dallamaira. Természetesen a férfiközönség rajongó megnyilvánulásai sem maradhatnak el, a hölgyek ugyan kissé visszafogottabban, irigykedve nézik a nagysikerű produkciót, a báli ruhás felvonulást azonban már ők sem tudják nem teljes odaadással szemlélni.

Az ördög, mint mindig, ezúttal is a mesterien kidolgozott részletekben lakozik, egy-egy méretes, aranyszín kámzsaujjban, avagy áttetsző selyemblúzban, nyak köré csavart tollboában. A színpad végét jelképező, feszített ezüstös pányvára még a ráeső reflektorfény is aranyesőként hull. A produkció fényét emelve a szikrázó gömbben a hölgyek árnyéka is önálló életre kell, ha nem volna elég a jóból, ringó csípejű dámák duplázódásának lehetünk, vagyunk is tanúi.

Esküvő kétkeréken

MZ: Honnan jött az ötlet, hogy a fináléban a modelleken túl motorok is szerepeljenek?
DI: Ez egy éjszaka ötlött fel bennem. Imádom a motorokat, így találtam ki, hogy szeretnék egy motoros esküvői ruha kollekciót. Az persze már kérdés, hogy ezek a ruhák hordhatóak-e vagy sem, de szerettem volna megvalósítani magam, elsősorban ez motivált. Idáig nagyon tetszett mindenkinek, és a lányok is szeretik. Nyilván, ahogy a többi ruhába, ezekbe is az én lelkivilágom van beleszőve, de a mai modern kollekcióban Dóri is nagyon sokat segített, mint fiatal szem és fiatal ízlés. Vagyis a kettő, jelmez és a mai, trendi divat, össze van hozva, közös munka eredménye ez a kollekció.

A fináléban aztán, ha csak jelképesen is, egy érzékkel választott zeneszám erejéig, felbőg minden Yamaha. Egy szempillantás alatt lehull az ezüst függöny, mely mögött a huszonegyedik század menyasszonyai feszítenek büszkén, vehemens kétkerekűkön. Tekintetüket vastagkeretes, fehér napszemüveg takarja, hajuk lófarokba csavarva, egyszerre energikusak és merészek. Ki frakkban és bricseszben, ki lélegzetelállító, földetseprő csipkekabátkában bűvöli le társnőjét a motorról, persze akad, aki némileg mégiscsak hűen a hagyományokhoz, uszályos hófehérségben csábít.

A taps a befejező tour alatt állandósul. A vég a kezdetet idézi, amikor lánya biztatására, sötét nadrágban és blúzban Debreceni Ildikó is színre lép. Tudjuk, nem felejtettük még el, fekete-fehér. Ahogy azt se, ma este mindnyájan Shakespeare köpönyege alól, ha úgy jobban tetszik, cilinderéből bújtunk elő, hiszen végtére is, divatszínház az egész…!

MZ: Ami a jövőt illeti, mik a tervei?
DI: Most van egy nagy dolog, de ez is jelmeztervezés. Tavaly a Sportarénában futott az Apassionata lovasshow, amit a németek ültettek át magyar gondolkodásba. Román Sanyi táncosaival végigvitték az Ezeregyéj meséi produkciót, miközben bizonyos korokat a lovasok ruhái is szimbolizáltak. Engem kértek fel, hogy tervezzem meg a jelmezeket. A németeknek annyira megtetszett, hogy novemberben az Apassionata Berlinben csinál majd egy új showt. Ennek is én leszek a jelmeztervezője, aminek szívből örülök, nagy kihívás lesz, arról nem is beszélve, hogy a lovak sem állnak tőlünk nagyon távol. Dóri éveken keresztül ugrólovas volt, volt két lovunk is, úgyhogy ez a lószeretet még pluszban adódott hozzá az egészhez. Azt hiszem, szerencse is kell sok mindenhez, de legfőbb a kitartás, huszonnégy éve űzöm ezt a szakmát, huszonnégy év tapasztalatából mondom.

MZ: És ami a divatkollekcióra vonatkozik, ennek mi lesz a sorsa?
DI: Csinálom, de nem tudom, mi lesz vele. Ez egyelőre egy kedv, szerelem, talán mindegy is mi lesz vele. Konkrét tervem nincs, de talán majd csak kiforrja magát. Dóri élvezettel szervezgeti ezeket a divatbemutatókat, ami engem is inspirál. A visszajelzések is jók. Tegyük hozzá, az ember szereti, ha egy kicsit sikeres és tetszik a többieknek. Az egész tervezés szívből jön, belső érzések, belső dolgok ezek. Nehéz is beszélni róluk, pláne, hogy nem vagyok egy beszédes alkat…