Nem tudom, Kovács Andor és Joó Beatrix, a Sentiments tervezőpárosa hol rejtegeti a varázspálcáját és cilinderét, mert azt elképzelni sem tudom, hogy nincs nekik. Oly természetességgel ejtik egyik ámulatból a másikba az embert, hogy már nem tudok a háttérben nem csodára gyanakodni. S ha még az ötletgazdag, bájos, vörös hajú tervezőhölgy kedvességét is hozzáveszem a látottakhoz, hallottakhoz, igazán nem nyilatkozhatom másképp, csak elismerőleg.

Merészet és nagystílűt álmodott Joó Beatrix és Kovács Andor, a Sentiments tervezőpárosa, amikor 2006/07 Téli kollekciójának divatbemutatóját szó szerint jégre vitte: a nem mindennapi rendezvénynek az 1896 óta működő Városligeti Műjégpálya adott otthont. A közönség soraiban sokan nagy hidegre készültek, a fejtetőre húzott kapucnik, a bundákból elővillanó garbónyakak, kesztyűk és sálak legalábbis erről tanúskodtak. A Sentiments divatbemutatója azonban mindekivel feledtette a mínuszokat.

Ha a Ferencziek teréről Náray Tamás szalonja felé vesszük az irányt, néhány lépés csak, s máris az impozáns Ybl Palota előcsarnokában vagyunk. Feketeruhás hoszteszlányok irányítanak tovább, az első emeletre széles-kanyargós márványlépcsőkön vezet fel az út. Korán van, egyelőre kevesen vagyunk. Divattervezők, modellek támasztják a falat, lassan Lakatos Márk stylist is feltűnik a lépcsőfordulóban. A Megasztárból ismert, csinos énekesnőt, Kandech Evelynt is rögtön kiszúrom a folyóson, aki, mint kisül, nem pusztán érdeklődésből látogatott a rendezvényre, a zárszámot dalolja majd a divatbemutatók végén. A tulajdonképpeni helyszínt, a kicsi, leginkább táncteremre emlékeztető termet fél nyolckor nyitják meg a szervezők. Nagy ablakokon át szűrődik be az éjszaka sötétje, a plafonon kristálycsillárok, kerek körtükrök ragyognak, ha az ember belepillant, a közönséget fejjel lefelé látja lógázni.

Alig fél hatra jár, a belváros szívében fekvő Fidji Couture Szalon elegáns üzlete mégis fényárban úszik. A Haris közben egyre nagyobb tömeg verődik össze, a kíváncsiskodók odakintről bámészkodnak befelé, a hatalmas kirakatüvegeken át látni a lázas készülődés minden apró fázisát. A bejáratot marcona biztonsági őrök támasztják, aki nincs rajta a listán, az ma este egy lépést sem tehet az üzletbe. Én bejutok. Fekete ruhás pincérek, pincérnők szaladgálnak pezsgős, libamájas szendvicskékkel megrakott tálcáikkal, a televízió épp a kameraállványt szereli össze, amikor bemerészkedünk, mondhatni lábujjhegyen. Kifutóra lépni tilos! A helyiséget körbehálózó, alkalmi „catwalk”- ot, melyet a gondos szervezők előzőleg vörös ragasztószalaggal erősítettek a talajhoz, óvva tisztogatják a személyzet tagjai, mire elkezdődik a Dior és a Francesco Smalto házi divatbemutatója, mindennek makulátlan rendben kell lennie. Lassan előkerülnek a műanyag Evian palackok is, az elit közönség - köztük Ambrus Mercédesz bájos kisfiával és Friderikusz Sándor - akkurátusan kortyol a fényes üvegpoharakból.

Ha tartalomhoz a forma, divatbemutatóhoz a helyszín – stílusos választásával ezt látszott követni a párizsi Haute Couture Szövetség Főiskoláján is diplomát szerzett divattervező. A klasszikus szépségű Festetics Palota, mely többek közt olyan patinás épületek tőszomszédságában áll, mint a Nemzeti Múzeum, vagy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, méltó hátteréül szolgált az eseménynek. Ha földtúrások szegélyezték is utunkat, tagadhatatlanul Budapest volt mágnás-negyedében jártunk. Odabent vörös szőnyeggel borított márványlépcső, impozáns folyosók sora vezetett a hófehér, stukkókkal, aranyozott tükrökkel díszített teremhez. Ki-ki pezsgőspohárral a kezében araszolt a legalább négy sorba zsúfolt buborékszékek felé, akinek így sem jutott hely, az az üvegajtónak támaszkodva leste a palotaterembe lépő modelleket, de akadt olyan is, aki minden akrobatikus tudását latba vetve, szinte az óriás kristálycsillárokon függött. Rengetegen voltak kíváncsiak Konsánszky Dóra legújabb, a strukturalitást és a nőiességet ügyesen ötvöző, a couture pikantériáját hangsúlyozó, 2006/07 Ősz/Téli ihletésű kollekciójára.

Isten ments, hogy  túltudományoskodjuk a backstage interjút! De a Szabados Iréne hajshow-ján készült beszélgetés címéül választott latin közmondásnak (a név kötelez, ugye), mint majd reményeink szerint lentebb olvassa, kedves olvasó, fontos, sőt, meghatározó mondanivalója lesz hajmodellünk, Egyedi (nem elírás, valóban i a vége) Szilvi esetében.

Félreértés ne essék, ezúttal nem a neves szerző, Umberto Eco regényéről vitatkozunk majd, sőt vitatkozni egyáltalán nem fogunk, épp ellenkezőleg. A szóban forgó rózsa pedig nem a virágok királynőjét takarja, hanem Náray hervadhatatlan Rózsájáról beszélünk majd, helyesebben magával a rózsaszállal, Túróczi Rékával, aki talán, van benne annyi, nem sértődik meg az összehasonlításon. A tüzes-latinos szépség, enyhén hullámos, fenékig érő loboncával vitathatatlanul a kifutók bájos gyöngyszeme. Alkatilag karcsú, már-már törékeny, talán néhány centivel többet elfogadna, már ami a magasságát illeti persze, máskülönben nincs vele semmi baj. Nemcsak én, a divattervező sem találhat lényében semmi kivetnivalót, ezért aztán cseppet sem lepődhetünk meg azon, hogy Réka évről-évre aktív részese, kihagyhatatlan szereplője a Náray divatbemutatóknak.

Hajas László tud táncolni és nemcsak a loknijainkat igazgatja, csavarja, tekeri mesterien, de a szavakkal is szívesen zsonglőrködik. Láttuk a tévében is, milyen jól kimagyarázza magát, ha netalántán a foxtrottnál a nyaka körül szorul a hurok, vagy ne adj’ isten Südi Iringó, a szépséges versenytáncos vért izzasztó próbái alól kíván kibújni. De hogy nevetni is tud, szívből, lélekből, azt igazán az interjú során tapasztaltam. A színpadon még javában folyt a kontyshow fináléja, az ötvenöt modell mind egyszerre riszált a felcsendülő dallamokra, mire odalent, a pódiumtól távol, a munkában megfáradt fodrászok már javában szedelőzködtek. Hajas László is a pakkjába kapaszkodott, ment volna, amikor megszólítottam. Rövid szabódás után mégis vállalta, hogy mond néhány szót az előttünk álló évszak konty-, és hajtrendjéről. Hallgassuk!