Rikk Ágnes
Karika Zsolt, mesterfodrász
Aki frizuránkra szabja a harmóniát…
Ha fazonigazításról, hajszínezésről van szó, a művész- és modellvilág krémje fejet hajt előtte. Zsédától kezdve Epres Panniig, valamennyi az eleganciára valamit is adó hölgy keze alatt szépül. Rikk Ágnes, sminkmester és Náray Tamás, divattervező vezényletével a hazai divatszakma is rá esküszik. A Pápáról indult, Budapestre érkezett, ambiciózus fiatalember előbb fodrászversenyeken ért el sikereket , majd évekig Szécsényi István mesterfodrász mellett technikuskodott, aztán amikor eljött az ideje, saját szalont nyitott. Jelenleg a Schwarzkopf team oszlopos tagjaként tevékenykedik a hazai szépségipar élén. Acélkék szemeiből máig az elhivatottság fénye ragyog. Stílusosan alkot, hat, gyarapít.
Sminkmester, smink
A Topmodell valóságshow 4. részéről (október 23.)
Metamorphoses
Ne tessék megijedni, nem, most még véletlen sem a római költőnagyságról, Ovidiusról ejtünk szót, csupán a Topmodell valóságshow negyedik része kapcsán tárgyaljuk az átváltozásokat. Kivételesen a végén kezdjük, a versenyből kieső lány, a könnyeivel küzdő Xénia kijelentéséből indulunk ki. A vörös kiválóság, mintha önmagát győzködte, vigasztalta volna. „Én itt is királynőnek éreztem magam, megcsinálták a hajam, kisminkeltek, szép ruhákba öltöztettek” – mondta szipogva a zsűri által kishitűnek titulált faluszépe. Majd gyorsan hozzáfűzte „nem baj, ha hazamegyek, a barátomnak otthon nem is királynő, istennő leszek!”. Témánál vagyunk. Ebben a részben egy kicsit mindenkiből istennő lett. A Hairclubban Herczeg Csaba és Tüzes Tamás mesterfodrászok keze alatt vadító lobboncok, fél centisnél is fél centisebb tüsifrizurák születtek, Titanilla pedig dússá tett frufrujának köszönhetően bájos „chineese girl” –lé avanzsált, Sipos Zita Rikk Ágnes sminkmesterrel kiegészülve, felturbózta azt a gondolatnyi ázsiai beütést, amivel a lány már korábban is büszkélkedhetett.
A Topmodell valóságshow 7. részéről (november 13.)
Nekik a Balaton a Riviéra?
Kilenc óra. Az egyik kezemben gőzölgő tea, a másikban üres cigarettás doboz, kényelmesen behelyezkedem az otthoni ott-még-nem-tartunk-LCD-képernyős tévé elé. Hátamat a rotyogó kályhának döntve lassan leereszkednék lótuszülésbe, ha... Szóval rajtam a jóga se fog. Hát így állunk! Negyed tíz és még mindig sehol senkik. Aztán hirtelen, csakis mintha megcsúfolásomra történnék az egész, bájos topmodell lánykáink helyett, a Helyszínelők zord és mogorva Gipsz(karton) felügyelői nyomozzák be magukat a monitorra. Hiába háborodom fel, van egy ajándékba kapott órám - ami úgy szakadt rám hirtelen, mint hazugra a plafon...(lehetne fokozni) -, amit kénytelen vagyok valahogy kibekkelni. Csak ne ragadna le másodpercenként a szemem. Nem bírja a krimit.
