Nanushka with love (május 11.)

A jó buli receptjét a második Kollektiva Nights szervezőinek nem kell magyarázni: hoztak néhány sztár DJ-t az electro nemzetközi világából

Szájról szájra szeretet…

Nanushka A jó buli receptjét a második Kollektiva Nights szervezőinek nem kell magyarázni: hoztak néhány sztár DJ-t az electro nemzetközi világából, s hogy teljes legyen a „kultúrsokk”, éjfélkor Az Év Fiatal Divattervezője 2005, Sándor Szandra is kifutóra vonultatta 2007 Tavasz/Nyári kollekcióját. „Szabadság, szerelem” – ahogy a poéta ajánlotta, nanushkának hála, volt részünk mindkettőben, ha a feltörekvő divattervező hölgy, nem mindjárt egy új fogalommal, a szabadságszerelemmel ajándékozott meg minket.

DJ sokk

A brazil Kate Boss Berlinből, az amerikai gyökerű Damian Prágából, a magyar színekben játszó Brandon, ugyancsak a tengerentúlról érkezett hazánkba, aztán indulhatott is az ereszd el a hajamat. Az electro atyjai a lemezek közé csapva nemcsak a feledhetetlen hangulatról gondoskodtak, tettek arról is, hogy a szokványos, tánccal fűszerezett pénteki lazulás, nemzetközi partivá nője ki magát a Merlinben.

Intro

Sűrűbb és sötétebb az éj már nem is lehetne. Tagadhatatlanul későre jár, a színház felé vezető úton csak néhány fiatal szegődik nyomunkba, kétségünk sincs, ők is a partira igyekszenek. Gyanúnk a Merlin kertjében lesz világossá, bár a macskakövek megdolgozzák tűsarkúnkat, hidegvérrel araszolunk, araszolunk csak a bejárat felé. Hiába a VIP lista, a sorban állást mi sem ússzuk meg, minekutána csinos, kék karszalag bilincseli csuklónk. Csak egy üdítő a büfében és semmi keményebb, máris a buli forgatagába vetjük magunk.

A terem egyelőre tánctérként funkcionál, a homályba borult kifutó szélén poharukba kapaszkodó srácok ücsörögnek, néhány sör után már csak a kivetítő nonfiguratív és sejtosztódást reprodukáló képsoraiban lelhetnek vigaszra, no meg a pörgős gumipopban, ami szép, szép, de mégiscsak elnyomja egymáshoz intézett mondataikat. Persze nem beszélgetni jöttek. Ahogy az óra elüti az éjfelet, egyre biztosabbak benne, egyedül Nanushkáért.

Szabadságszerelem

A zene lassan lecsendesedik, a catwalk paravánjaként is szolgáló projektor Sándor Szandra legfrissebb kollekcióját élteti, teszi mindezt a szeretet, szerelem jegyében, With Love – olvassuk a feliratot. Levegőbe emelkedő léggömbök, eszeveszett forgásba oldott nevetés, kacaj, rakoncátlan lebegő lobbonc, fűben hempergő, magányos lolita – az elénk vetülő kisfilm képsorai, mind ugyanazt mondják, szeress, mert szabad vagyok. És fiatal és üde és „boldogszomorú” – sugallja a kamerával flörtölő, szépséges főszereplő pillantása.

Álmodtam neked egy világot - búgja szavak nélkül -, ha közelebb jössz, ha elég erősen nézel, a fekete-fehér képsorokon tündöklő lányban magadra ismersz, vigyázz, beszippantalak! – figyelmeztet tapasztalástól sajgó, mégis romlatlan tekintete, kislányos mosolya. De mi nem vigyázunk, nem is akarunk, nem is tudunk már vigyázni. Megtámad, mondhatni sokkol az élmény, nyomban részesei kívánunk lenni Nanushka természetbe ágyazott „bohéméletének”, akármi is a fizetség. És tessék! Bár minden kívánságunk se perc alatt teljesülne!

Nanushka naturálisan szép modelljei egyszerre ártatlanok és csókra ingerlően buják, akár a tavasz, hogy a feszültség szinte vibrál a kifutó körül. Megfoghatatlanok, maguk a boldogság megtestesült ígéretei, csak ne sejtenénk, a következő pillanat minden bizonnyal már az elmúlásé lesz. Kivétel nélkül szemtelenül fiatalok, s míg egyesek szexisen szégyenlősek is, mások kacéran szemeznek velünk. Például az acél szőke, tüsifrizurásan csibész Varga Ágota, akit a háttérből Kajdi Csaba modellügynök instruál.

Fekete, szürke, fehér, konyak

MZ: Mi inspirálta a 2007 Tavasz/Nyári kollekciót?
Sándor Szandra: Igazából, legelőször, lehet, hogy azt mondanám, nálam ez nem úgy működik, hogy mindig van egy téma, ami köré építem a kollekciót. Sok tervezőnél egyébként tényleg így működik, de nálam inkább eklektikusan szerveződnek a dolgok. Az adott hangulatom, az adott inspirációk, amik nagyon-nagyon sok dologból eredhetnek, befolyásolnak tervezéskor. Igazából ez egy kísérlet a saját magam szempontjából is, mindig a végére alakul ki, vagy hal meg az összhang. A végén derül ki, mit is alkottam.

Ami a színeket illeti, a szívesen kísérletező, energikus tervezőhölgy még mindig visszafogott. A tavaszi-nyári kollekció formabontó darabjai döntően éjfeketében pompáznak, melyet egy leheletnyi szürke vagy fehér tesz kontrasztossá. De a sötét selyemtopokkal kiválóan harmonizálnak az átlapolós technikát idéző, ferde gombolású, bő fazonú, konyakszín törökbugyogók is. Nemcsak a térdig érő változat, az extra mini is a nyár nagy slágere lehet, bennük garantáltan minden tekintetet magunkra vonzunk, hát még ha, testhez álló, hosszú ujjú, sötét blúzokkal viseljük őket. A fekete selyem sortok sem különben lélegzetelállítóak, csupasz combunk kivillantása helyett, akár szürke cicanadrágba bújtatott lábainkat is közszemlére tehetjük bennük.

De a hosszú nadrágok szerelmeseinek sem kell messzebb menniük, Nanushka
kínálatában a bő fazonú szürke joggingoktól kezdve, a testhez simuló fekete selyem pantallókig bezárólag mindent fellelhetünk. Az ördög a kombinációkban, és a tökéllyel kidolgozott apró részletekben lakozik, legyen az akár egy merész bugyivonal a sorton, egy jól eltalált ék vagy húzás a felsőn, akár egy derekunk köré kanyarintott, izgalmas asszociációkra ingerlő zsinór.

MZ: Miért épp az örökbecsű fekete a kedvenc?
SSZ: Ez számomra is érdekes, még pontosan én sem tudom, miért. Látom én is és próbáltam is már analizálni magam, mert rettentő sokan kérdezik tőlem, hogy miért a fekete. Nem igazán tudom megfogalmazni, még saját magam sem vagyok tisztában vele. Azt viszont látom, hogy sok ember, aki a kreatív iparban dolgozik szereti a feketét. Nem tudom, miért, de szívesen meghallgatnám az ő véleményüket is. Lehet, hogy azért, mert egyszerű variálni, nem foglal állást. Abban biztos vagyok, az egyik oka annak, hogy szeretem a feketét, az nem más, minthogy érdekes, rendhagyó sziluetteket, vagy túlzott formákat is elvisel, ha feketében hordasz ilyesmiket, az abszolút elmegy, bárhova felveheted. Ellenben, hogyha egy élénk színben lenne ugyanez, akkor az már túlságosan felkeltené a figyelmet, vagy túl hivalkodó lenne.

Ez is hagyma, mégsem büdös...

A hagymafazonú fekete ruhák, a fekete cicanadrággal, pólóval kombinált kimonóra emlékeztető szürke szoknya, avagy a csupasz felsőtestre húzott, néhány láthatatlan kapoccsal összefogott zakók láttán mi sem vitatjuk, egy-egy ötletes forma, a mesteri kidolgozás, mindent visz. A pelerint imitáló esőkabátok minden valószínűség szerint a ködös Albion emlékeként őrződtek meg a Londonban diplomázott tervező kollekciójában, ahogy a szürke, elöl zsebekkel ékített, kapucnis felsővel viselt trapézszoknya - melyhez, akárcsak a kollekció többi darabjához, a babás balerinapapucs, avagy ennek saru változata, milyen, ha nem fekete? illik -, is az angliai college-élmény hatására ölthetett testet.

MZ: Egyszerű pulcsi, elegáns szoknya. Szívesen kevered a sportos vonalat az elegánssal?
SSZ: Igen, nagyon szeretem a kontrasztokat, az arányokat nagyon fontosnak tartom és a sziluetteket. Ha valami felül bő, vagy oversize, akkor az alul legyen szűk. Szeretek bizonyos anyagokat - amikből valamit elképzel az ember a hagyományok szerint -, kiforgatni önmagukból, játszani azzal, hogy teljesen más anyagból csinálom meg azt a valamit, mint ahogy elképzelnéd. A sportosat az elegánssal, igen, olyan szempontból ezt abszolút el lehet mondani a Nanushkáról, hogy bárhova fel lehet venni. Ha reggel elindulsz otthonról, abban a ruhában este is nyugodtan elmehetsz szórakozni, mert bárhol, bármilyen körülmények között megállja a helyét.

És tegyük hozzá, bármelyik földrészen is. Éppen a kultúrák keveredése, melynek Nanushka kozmopolita elméje az olvasztótégelye, az, mely nemzetközi viszonylatban is bárhol befogadhatóvá, értelmezhetővé, viselhetővé avatja Sándor Szandra, klasszikust a modernbe játszó darabjait, no és a minőség, melyből, legyen szó, akár egy hátsónkra tekert pulcsival viselt fürdődresszről, a tervezőnő fikarcnyit sem enged. És ha már világhírről beszélünk, ne feledkezzünk meg a mottóról sem, "with Love" - a szeretet nyelve, tudjuk, mindenhol egyformán érthető, hiszen önmagáért beszél.

MZ: Az állónyakú, pöttyes kabátka és sok ruhád is hagymafazonú. Miért választottad ezt a mostanság divatos formát?
SSZ: Nem vitatom, hogy nincsen rám hatással a divat, mert ezt abszolút egy divatos elemnek lehet mondani, de tényleg őszintén állítom, rengetegszer van az, hogy valami az eszembe jut, vagy beugrik, amit csak később látok viszont másnál is. Tapasztalatból tudom, létezik az, hogy egy időben a világ más-más pontján megszületik ugyanaz a gondolat, hangulat, vagy ugyanaz a vágy, hogy kifejezzen valamit. A végeredmény pedig nagyon hasonló dolog lesz. Persze az is lehet, hogy a hagymafazon esetén most éppen hatott rám valami. Nem minden tudatos. Nem tudom, hogy ez a hagymafazon most éppen kitől származik, lehet, hogy láttam valahol és megtetszett, azért alkalmaztam, de az is lehet, hogy nem, hisz tényleg nagyon sokszor van, hogy magamtól érzek rá arra, amire ugyanakkor mások is.

Talán az anyagok finomságára, kombinálhatóságára is elég csak ráérezni, legalábbis annak, aki érzékeny az ilyesmire. A selyem tökéletes eleganciát kölcsönöz viselőinek, puhaságának senki sem tud ellenállni. Pamuttal, fényes hatású sztreccsel kombinálva a kontrasztok keltette izzó feszültségnek köszönhetően, nemcsak elegánsak, de stílusosan fiatalosak, lendületesek is lehetünk. És akkor arról a fajta kényelemről, jól megérdemelt komfort érzésről, „csinosak, szédítőek vagyunk” amit egy enyhén buggyos, fekete bricsesz és egy testhez álló, fekete felső nyújthat, még nem is beszéltünk! Mi több, az a csepp távolságtartás, amit a játékos vonalakba oldott nemes matériák eredményeznek, még előnyünkre is válik.

MZ: Szoknya vagy nadrág párti vagy?
SSZ: Nadrág – nevet a talpig feketébe bújt Szandra, arca sugárzik bele. Bár a tavaszi-nyári kollekcióban szép számmal találunk ruhákat és trapézvonalú szoknyákat, nadrágokból valóban több van.

Mit hoz a jövő?

Az ovációkkal kísért, visszatapsolt divatbemutató után, csakis a jövőről faggathatom Nanushkát.
MZ: Aki most lemaradt, mikorra várhatja a következő divatbemutatód?
SSZ: Nem tudom, igazából félévente kellene tartani bemutatót, minden szezonban. A legutóbbi 2005-ben volt, pont két éve, nyilván anyagi okokból is, meg azért is, mert nem szeretem túlságosan a szponzorokat, vagyis amikor nagyon erős a szponzor jelenléte, hisz az elveszi a figyelmet a ruhákról. Inkább próbálom nélkülük megcsinálni a bemutatókat, hogy tényleg az jöhessen át, amit mondani szeretnék. Legközelebb úgy néz ki, hogy bár kisebb segítséggel, szponzorálással, de összejöjjön szeptember végén a Design Terminálban egy bemutató egy másik rendezvény keretében.

MZ: Mi a helyzet a külfölddel, ahol ugyancsak sikeres vagy?
SSZ: Külföldön abszolút jelen vagyunk. Már az első kollekciómkor találkoztam egy amerikai distributorral, terjesztővel. Ő reprezentálja a Nanushkát 2006 tavasz-nyár óta, pont egy éve. Az volt az első kollekcióm, ami külföldön is debütált. Azóta nagyon pozitívak a visszajelzések, rengeteg megrendelést kapunk Amerikából, meg azon keresztül jött például Madrid és Japán is. Máshol ilyen konkrét reprezentáció nincsen, bár most úgy néz ki, Londonban, meg Japánban is lesz terjesztés is. Meg van Ausztráliában is, sőt most keresett meg egy Hong-Kong-i bolt, aki látta Helsinkiben a ruháimat és ő is rendelt. Szájról szájra terjed a hírem.

MZ: Számodra a hazai, vagy a kinti eredmények fontosabbak?
SSZ: Nem tudom, szerintem mindkettő. Az itthoni közönséggel közvetlen kapcsolatban vagyok, valaki bejön a showroomba, vásárol. Nagyon fontos a közvetlen kapcsolat, az amerikai megrendelések nem helyettesíthetik ezt, ez számomra más miért döntő. Nagyon-nagyon örülök, hogy itthon is lehet kapni Nanushkát, igaz nem ez tartja el a céget, az itthoni megrendelésekből, eladásokból nem tudnánk megélni. De nagyon fontosnak tartom, abszolút érzek a fiatalokban egy vágyat, egy lendületet meg igényt arra, hogy egy új vonalat és a saját személyiségüket kifejezhessék, sokkal inkább, minthogy vakon kövessék a trendeket, ami külföldről jött be. Viszont a gazdasági helyzet ezt a fajta kibontakozást még nem engedi meg, ez sajnos némileg határt szab ezeknek a vágyaknak.

USE-tól a H&M-ig

MZ: Csak a saját tervezésű ruháidat viseled?
SSZ: Nem, nem, ötven százalék arányban mondjuk, de szeretem a USE-t is. Szeretem mindenféle tervezőnek a ruháját, persze nyilván kényelmes, hogy magamnak akármit csinálhatok, főleg olyat, ami tetszik. Általában is olyanokat tervezek, amiket azért magam is fölvennék. Nyilván nem mindent, de azért sok ilyen darab van. Szeretem még a Preant, a Future Classics- ot, a H&M-et.

MZ: A H&M –et?
SSZ: Igen, tényleg. Ott is sok mindent szoktam venni, főleg alapdarabokat - mondja búcsúzóul Sándor Szandra, akinek örök mosolygós arca, hosszú, barna lobbonca lolitáival egyetemben még sokáig fog kísérteni álmaimban...

Fotók a nanushka 2007 Tavasz/Nyár divatbemutatójáról - Merlin Színház, 2007-05-11

Írta: MZ , Dátum: 2007-05-16