Mélyvíz, avagy kerekasztal-beszélgetés a magyar divatéletről (október 3.)

2009. október 3-án az Iparművészeti Múzeum üvegcsarnokában tekinthettük meg azt az installációt

2009. október 3-án az Iparművészeti Múzeum üvegcsarnokában tekinthettük meg azt az installációt, amely a Budapest Couture keretén belül mutatta be a magyar haute couture divattervezők munkáit kortárs képzőművészeti alkotásokkal együtt. A kiállítás és a Budapest Couture programsorozat célja, hogy segítségével a divat itthon is a kultúra szerves részévé váljon – olvashattuk a sajtóanyagon. A múzeumban látott válogatás a haute couture tágabb értelmezését tárta elénk, amely bemutatta az alkotások gyűjtői, művészi értékét, társadalmi vonatkozásait, új kontextusba helyezve ezzel a haute couture divattervezők ruhakölteményeit. A kiállítást az EMDSZ által szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetés egészítette ki, ahol a hazai divatélet fontos kérdéseire keresték a választ az egybegyűltek.

Érkezés

Gyönyörű októberi délután érkeztem az Iparművészeti Múzeum díszes épületébe. A regisztráció után nyomban az üvegcsarnokba siettem, ahol kortárs képzőművészeti alkotások társaságában csodálhattam meg a magyar haute couture tervezők munkáit. A piramisformában elrendezett haute couture időtálló darabjai közt felfedezhettem – a teljesség igény nélkül - egy EMDSZ címkés ruhát, a KATTI ZOÓB ruhakölteményét, Németh Anikó alkotását, egy félig férfi, félig női esküvői viseletet – amelynek társadalmi vonatkozása igencsak figyelemfelkeltő volt -, táskákat, cipőket, de még párnákat is. A piramis csúcsát S. Hegyi Lucia gyönyörű – A színek rejtett üzenete elnevezésű kollekciójából származó - aranyruhája foglalta el, méltóképpen koronázva meg az összegyűjtött alkotásokat.

Kollektív-konstruktív vita!

A kiállítás mellett egy, az EMDSZ által szervezett, sajtó-nyilvános kerekasztal-beszélgetés is zajlott ezen a délutánon, amelynek céljául azt tűzték ki, hogy a hazai divatszakma és a divathoz kapcsolódó művészeti ágak képviselői elindítsanak egy társadalmi vitát a divat itthoni és nemzetközi szerepéről valamint a divat-design kulturális, művészi, társadalmi, szociológiai és gazdasági összefüggéseiről. Egy közös tárlatvezetés után – amelyen ismét megszemlélhettem immár sokadmagammal együtt a kiállított ruhakölteményeket - a múzeum felső termeinek egyikébe vonultunk, ahol elfoglaltuk helyünket a körbe elrendezett székékben, hogy kezdetét vehesse az asztal nélküli kerekasztal-beszélgetés. A konstruktív vitában a magyar divatélet nagyjai hallatták a hangjukat: Náray Tamás, S. Hegyi Lucia, Gyulai Mihály, Benes Anita, Léber Barbara, Németh Anikó, Király Tamás – a teljesség igénye nélkül – valamint újságírók és design kritikusok. A parttalan viták elkerülése érdekében a beszélgetés moderátort is kapott, aki néhány alapszabályt is felállított – amelyeket meglehetősen nehezen tartott be a későbbiekben a neves társaság. Az alapkoncepció szerint egy-egy kérdés felvetése, annak megvitatása lett volna a cél, s az, hogy a maga, hosszasan kifejtett véleményét mindenki egy mondatban összegezze majd. Ez hol sikerült, hol nem, ennek ellenére érdekes vita bontakozott ki a jelenlévők között.

Alapgondolat

Az alapgondolatot a Manier képviseletében Németh Anikó fogalmazta meg, s ezzel még mindenki egyet is értett. A legnagyobb problémáknak azt tartotta, hogy az emberek nem naprakészek a divat terén, ráadásul maga a hazai szakma is „hátrányos helyzetű”. Ezen a két dolgon mindenképp változtatni kéne, s amellett, hogy a célközönséget és a szakmát is magasabb szintre kéne emelni, el kéne érni azt is, hogy az eljövendő divattervezők nemzedéke jobb körülmények között tudja kezdeni a munkát. Ennek érdekében szervezkednek már 3 éve, ennek érdekében „szeretnének nekimenni” döntéshozóknak, médiának és egymásnak is.
Gyulai Mihály kissé ellentmondott az előtte szólónak, hiszen úgy érezte, a „nekimenni” kifejezés meglehetősen erős, s legfeljebb szimbolikusan használható, hiszen a fő cél sokkal inkább a figyelemfelkeltés, mintsem a támadás.

Mélyvízbe csobbanva

Innentől kezdve persze nem volt megállás. A magyar divatvilág apraja-nagyja egymás szájából kapkodva a szót, s egymás kezéből kérve el a mikrofont próbálta érvényre juttatni véleményét. Moderátorunk nem egyszer figyelmeztette a vita hevébe feledkezett résztvevőket a szabályokra - az beszélhet, aki mikrofont kap és mindenki köteles egy mondatban összegezni mondandója lényegét – ám még így is sokszor csak kapkodtuk a tekintetünket egyik hozzászólóról a másikra. Mindenkinek akadt mondanivalója, én pedig elképzeltem, ahogy a beszélgetés nyomán felpezsdül az egész hazai divatélet. Persze ez nem ilyen egyszerű… A legtöbb kérdésre ugyanis nem találtunk választ. Mindenkinek megvolt a saját elképzelése a problémák megoldására, ám a végső, egységes konklúzió valahogy mégis hiányzott.

Mindenki egyért vagy mindenki magáért?

Felmerült az a kérdés is, hogy az EMDSZ mint szakmai szervezet csak önmagát képviseli-e vagy az egész hazai divatszakmát? S egyáltalán, egyetlen szervezetben kéne egyesülniük a magyar divatvilág képviselőinek vagy akár több, kisebb csoport is létrejöhet a hazai fashion fellendítése érdekében? Gyulai Mihály azt a véleményt képviselte, hogy egyáltalán nem törvényszerű belépni az EMDSZ-be, habár ez egy teljesen nyílt közösség, lehet akár több szövetség is, a lényeg az összefogás! Erre azonban szinte azonnal meg is érkezett a cáfolat, hiszen a laza szerveződések soha nem vezetnek sehová, sőt több, kisebb szövetség között sokkal nagyobb eséllyel alakul ki vita, konkurálás, mint összefogás. A szövetséget nem kell fetisizálni, hiszen nem a megléte a fontos, hanem az, hogy a segítségével történjen már végre valami pozitív változás a hazai fronton. Király Tamás is ezt szorgalmazta, majd hozzáfűzte az EMDSZ meglehetősen sok időt, energiát és pénzt „áldozott” már a magyar divatélet fellendítésére. A vita során legkevésbé a kérdések konstruktív lezárása ment. Minden kérdés újabb kérdést szült anélkül, hogy az előzőre megtaláltuk volna a választ, így végső elkeseredésében moderátorunk szavazásra bocsátotta az EMDSZ szükségességének kérdését... az eredmény majdnem egyhangú igen lett.

Mit hoz a Nyuszi?

A következő – és igen nagy port kavaró – vitát Náray Tamás indította el, mikor kijelentette, a divat nem más, mint üzlet! A divat, mint olyan több részből áll és mindenkinek maradnia kéne annál a részénél, amihez ért. A tervező például maradjon a rajzasztalnál, ne forgácsolja szét az energiáit a bemutatók szervezésével, szponzorok felkutatásával, ezt csinálják az ehhez értő szakemberek. Ettől a felvetéstől már csak egy ugrásnyira volt a management kérdése, azaz, hogy szüksége van-e profi üzleti segítségre a divatéletnek? Akadt, aki azt állította igen, s Nárayval együtt azt a véleményt osztotta, hogy „ a suszter maradjon a kaptafánál”, a többit pedig intézzék a szakemberek, míg mások bőszen tiltakoztak az üzletiesedés ellen, s azt hangoztatták, ha a divatvilág eléri a „köznépet”, akkor nincs szükség managementre, mert a kereslet és a kínálat megtalálja egymást, s voltaképpen ez a lényeg. A piac azonban kicsi – jött szinte azonnal a felelet, ezért kéne egy jó marketinges és jogi csapat. Jogi és marketinges csapat azonban nem állhat minden tervező mögött, ezért is érdemes tömörülni, ahogy az EMDSZ is teszi. De vajon ki adja majd a pénzt ezek eltartására…s egyébként is? Tán’ a Nyuszi? Németh Anikó felháborodottan kikérte maga és az EMDSZ nevében, hogy bárkitől, főképp a Nyuszitól várnának támogatást. A szervezet nem állami szintű, így senkitől nem vár semmit…bár egyes hozzászólók szerint igenis várhatna az EMDSZ támogatást a Nyuszitól, de akár Állam Bácsitól is vagy a Kulturális Alaptól. Az EMDSZ immár 19 saját finanszírozású rendezvényt tudhat maga mögött, így a „kitől mit várunk?” kérdés nem igazán létjogosult – csatlakozott az előtte szólóhoz Gyulai Mihály.

Végkicsengés

Nem állíthatom, hogy végső konklúziót sikerült levonnunk a beszélgetésekből, de az biztos, hogy számos fontos és érdekes kérdés és téma látott napvilágot ezen a délutánon. Talán nem is várta senki, hogy megoldást találjunk néhány óra alatt az évtizedek óta halmozódó problémákra, de azt mindenképpen jó volt látni és hallani, hogy milyen szenvedéllyel állt ki mindenki a maga igaza mellett…s hogy ezek az „igazak” mind a hazai divatvilág jobbulását tartották szem előtt. Ki így, ki úgy, de mégis ezek az emberek kiutat kerestek ezen a délutánon a magyar divat és design problémáira, s ha sokszor nem is értettek egyet az útban, ami a célhoz vezethet, a cél attól még közös volt, s talán így kezdődhetnek a változások.

Fotók

További cikkek a témában:

Gyulai Mihállyal, az Első Magyar Divattervezők Szövetségének elnökével beszélgettünk (február 22.)

Milyen esélyei vannak az Európai Unióban egy fiatal, magyar divattervezőnek? c. kerekasztal beszélgetésen jártunk (március 28.)

Mindent az EMDSZ-ről a HazaiDivat.hu portálon

Írta: Ekhó , Dátum: 2009-10-04