Végállomásához érkezett a Művészmegálló (május 4.)

A finom borairól, ízletes konyhájáról és nem utolsó sorban kiállításairól híres, Andrássy úti Kogart Ház immáron hatodik alkalommal adott otthont a népszerű rendezvénynek.


Kemenesi Tünde alkotásaSzínház, szerelem a neved…

A finom borairól, ízletes konyhájáról és nem utolsó sorban kiállításairól híres, Andrássy úti Kogart Ház immáron hatodik alkalommal adott otthont a népszerű rendezvénynek. Az Operett Színháztól ezúttal Böhm György és kedvenc jelmez-, divattervezője, Kemenesi Tünde érkezett, de a kaposvári jelenség, Molnár Piroska színésznő is tiszteletét tette Szily Nóra asztalánál, ahonnét a Madách-ban játszó aktor, Szerednyei Béla sem hiányozhatott. A színházművészet jelesei anekdotázva elevenítették fel a múltat, villámsebességgel szárnyaltak a jövőbe, szó esett vágyaikról, terveikről. Ha az egész világ nem is, a terembe zsúfolódott nagyérdemű mindenesetre foglya lett a színházcsinálók varázsának. Akinek nem a Szombatesti Láza szökött fel hirtelen, az kedvére mártózhatott meg a Taxidermia mártott ostyás univerzumában.



Intro

Már a történelmi sugárút platánfái alatt kisebb tömeg zsúfolódik össze, az ünneplőbe bújt nagyérdemű áhítattal várja, hogy fél hetet üssön az óra, amikor a Kogart Ház üvegkapui is szélesre nyílnak. Pezsgőt és narancs dzsúszt egyensúlyozó pincérek között vezet az út a székekkel pakolt terembe.

Mesés enteriőr. Az állólámpák fényében fürösztött pódium leginkább békebeli szobabelsőre emlékeztet, hófehér kanapé, éppen most hajtották félre muszlinfüggöny, körös-körül Telepi Károly olajfestményei, a hangulat bensőségesebb nem is lehetne. Egyedül talán a főszponzor, a Pannon molinói zavarják az összképet, igaz csak addig, míg a terrakottás, melegrózsaszín falak magukba nem szippantják őket. De ez már a színház, az élőszó bűvészmutatványa, másra mi sem magyarázhatjuk a csodát.

Hallgat a felszín, fecseg a mély…

Az est törékeny háziasszonyán, Szily Nórán nemcsak strasszokkal ékített, fekete ruhája szikrázik, tekintete is különös fényben úszik. Elkápráztat meghittségével, melegségével, azzal a fajta megkülönböztetett figyelemmel és tisztelettel, mellyel beszélgető partnerei irányába fordul. „Feledjük el, hogy, milyen a mai világ!” – intézi hozzánk kisvártatva, s mi a nézőközönség soraiban elnyújtózkodva, azon nyomban hajlandóak vagyunk szemet hunyni a kívül rekedt város - épp fegyverrel fenyegetőző bankrabló által támasztott - zűrzavarának.

Helyette a művészekre összpontosítunk. Böhm Györgyre, akit idestova harmincegy éves ismeretség kapcsol Szerednyei Bélához, s akinek nem kisebb érdemeket írhatunk számlájára, minthogy a magát eredetileg divattervezőnek valló, halk szavú hölgyet, Kemenesi Tündét a jelmeztervezés irányába csábította. „Más jellegű jelmezeket szerettem volna, nem olyat, mint amilyeneket a jelmeztervezők készítenek általában.” – indokolja meg választását.

Ha volna két életem!

Molnár Piroska szájából kissé különösnek hat, ha két élete volna, az egyiket mindenféleképp semmittevéssel töltené. Ahogy az is, második Szerednyeivel talán a Balatonon hajókázva, avagy több ezer méterrel a tengerszínt felett, amint a magas hegycsúcsokat síléc alá igázza, találkozhatnánk.

Segítség, bulvárhős lettem!

De az élet nem ilyen kegyes. Olyannyira nem, hogy Molnár Piroskából a Taxidermia című film kapcsán még alkalmi bulvárhősnőt is farag. A pletykalapban megjelent meztelen fotókat illetőleg, a színművésznő csírájában fojtja el gyanúnkat, a képeken nem ő szerepel, ahogy a celluloidon is, egy pornószínésznő volt a dublőre.

Ha nem is ugyanúgy, végeredményben Böhm György is, aki a népszerűséggel máskülönben nem igen tud mit kezdeni, a véletlennek köszönheti, hogy ország-világ a Szombatesti Láz zsűritagjaként ismerhette meg. „Tizenkettőkor hívtak fel, hogy elvállalom-e, háromkor már kezdődött a sajtótájékoztató!” – jegyezte meg nevetve.

Szerednyei az egykor nagy sikerrel futó sorozat, a Linda rendhagyó „castingjáról” számolt be megdöbbenésünkre, mely a Fészek Művészklubban zajlott. A sportkocsival megáldott, birkózó múlttal jeleskedő, Stallónés amorozzóba a film producere, Gát György, első látásra beleszerelmesedett, onnantól fogva nem volt kérdéses, ki remekel majd a karate virtuóz hősnő oldalán.

Jelmez versus elegáns viselet

Kemenesi Tündét viszont nem a változtatás motiválta, belső affinitásból kezdett nők helyett, férfiaknak tervezni. Az Iparművészeti Főiskolán végzett divattervező, kezdetben mindkét nemre álmodta kreációit, számára is menetközben derült ki, az urakra egyszerűen jobban rá tud hangolódni.

„A nők és a ruha egy külön terület, én meg nem vagyok az a csivitelős fajta” – mondja – „ha egy férfi jön a divattervezőhöz az nagyon édes történet”. Esetükben szó sincs baráti pletykálkodásról, a társalgás csak a hőn áhított zakókról folyhat. Kemenesi kisasszony vezérlő elve, hogy kuncsaftja jól érezze magát abban, amit viselnie kell. Böhm György ugyan tudna mit mesélni, a Szombatesti Láz látványruháit azonban a divattervező is a jelmezek kategóriájába sorolja, ahol viszont teljesen más a helyzet. Nem a praktikum diktál.

Jelmeztervezőként az életből merít, „egy jelmezt megálmodni komplex dolog, nem a saját ízlésem, a szerep, a mindenkori kosztüm jelentése, a kor és a színész alkata is befolyásol” – magyarázza nekünk, laikusoknak. A lényeg az, hogy akár hétköznap viselhető ruháról, akár jelmezről van szó, jó, működő kompromisszum szülessen tervező és megrendelő között.

Vissza a múltba!

Molnár Piroskáról talán kevesen tudják, szülei kérésére elsőnek közgazdász képesítést szerzett. Hiába volt a mozi életében szerelem, muszáj volt valami kenyérkereső foglalkozást kitanulnia, igaz, benne csak akkor állt helyre a rend, amikor elsőre felvették a Színművészetire. A vidékről fővárosba szakadt lány eleinte ugyan szisztematikusan összetévesztette a Bazilikát az Operaházzal, de ilyen apró-cseprő tévedéseket barátai hajlandóak voltak a hóbortosság számlájára írva, megbocsátani neki.

Böhm György is megjárta a hadak útját, míg dramaturggá érett. Bútoros segédként kezdte a Vígszínháznál, menetközben néha-néha beugrott statisztálni, majd csak a bölcsészkar elvégzése után lehetett Várkonyi rendezőasszisztense. Tíz éve reklámmenedzserként is helyt áll, megélhetésből és szórakozásból szervez marketing rendezvényeket.

Mit hoz a jövő?

Szerednyei Béla, aki mindig is a maga királya kíván maradni, nem panaszkodik, a Madáchban most is nyolc főszerep várja. Nyáron többek között a Producerekben, a Páratlan párosban és a Pletyka című darabban élvezhetjük alakítását.

Kemenesi Tünde külföld felé kacsintgat. Egy amerikai film képregénybe álmodott hősének, hősnőjének ruháját fogja megtervezni. A kihívásra készen áll, hisz, mint mondja, számos kanadai film áll már mögötte, az Alpinista kosztümjei is keze munkáját dicsérik. André Szőcs producerrel egy hajnalig tartó beszélgetés folytán szövődött köztük barátság, amiből később munkakapcsolat is lett.

De nemcsak filmes, színházi jelmezeire is büszke. A sors elhalmozta jóval, csupa nagyszabású, zenés-táncos darabban működhetett közre, ahol „gyönyörű dolgokat lehetett készíteni”. Több ízben dolgozott Szulák Andreával, akinek segített a benne rejlő impulzív energiákat maximálisan felszínre hozni, olyan ruhákat kreálva rá, amiben a dizőz istennőnek érezhette magát.

És ha már szóba került a határon túl, Molnár Piroska is megjegyezte, a közeljövőben Depardieuvel forgat majd közösen. Egy nagydumás, félreértett artista hölgyet alakít a francia Don Juan oldalán, aki német akcentussal törve az angolt még egy cirkuszigazítót is képes lehengerelni, csakhogy fiai produkciójának hallgatóságot szerezzen.

The end

Hallgattuk volna tovább mi is, de szinte észrevétlenül, elröpült az az egy órácska, melyet a Művészmegállóban időzve tölthettünk. A jubileumi eseményt megünneplendő a Hungária jóvoltából külön palackozott, óriás pezsgővel koccinthatunk a rendezvénysorozat sikerére, kívánva, hogy a szerkesztők által beharangozott őszi folytatás se maradjék el.

Míg az est hölgy szereplőit hatalmas virágcsokorral, az urakat jó házból való borral búcsúztatták, a nagyérdemű süteményes és pogácsa majszolás közben gyönyörködhetett, mintegy levezetésként, Váczi Eszter zongoradallamok kísérte szólójában.


Írta: MZ , Dátum: 2007-05-14






ALMAF