Náray Tamás 2003 TavaszNyár szalonbemutató (július 3.)

Náray Tamás az Ybl Palota földszintjén lévő Náray Szalon szőnyegén vonultatta fel franciás eleganciájú, 2003 TavaszNyári kollekciójának darabjait.


Náray Tamás 2003Párizs Pesten

Náray Tamás az Ybl Palota földszintjén lévő Náray Szalon szőnyegén vonultatta fel franciás eleganciájú, 2003 Tavasz/Nyári kollekciójának darabjait. A meghívottak közt olyan hírességek sorakoztak, mint Szulák Andrea, énekesnő-műsorvezető, vagy Kruppa Judit, a Magyarország szépe 1985 II. helyezettje, a későbbi  Skála áruház háziasszony, aki valaha maga is Náray kifutóján lépdelt. De most - többek közt - Epres Panni, Kátai-Pál Edina és Cseh Myra vonultak helyette mályvában, bézsben, pisztáciazöldben, aranyban. és persze a Náray Tamásnál elmaradhatatlan fekete-fehérben, hol míderben, hol kiskosztümben, de általában a '60-as éveket idéző kendőkkel a fejükön.



Ó, azok a parfűmős, bódító párizsi éjszakák! Andalgás a Szajna parton, aztán ücsörgés egy kis kávézóban a sok ráérős bohém között. Sajt és bor minden mennyiségben. És azok a pörgő, nyüzsgő párizsi nappalok! Ha benne vagy, úgy érzed, nem is lehet máshol a világ közepe. És talán nincs is. Talán tényleg mindig épp ott van, ahol megérzed a helyed. Ahol a testedben áramló vér belülről csiklandozza a bőrödet, úgy pezseg. Ahol nincs idő az unalomra, mert annyi a látni meg a tennivaló, hogy alig bírod szusszal. De Párizs nyugodt is, és méltóságteljes. Kicsit kacér, de azért  mértékkel. És ha kedve van, decens üzletasszony, jól szabott kiskosztümben. Ilyen ez a Párizs: sokarcú és szeszélyes, éppen olyan, mint a ..., na kik? Hát mi, nők. Hol máshol lehetne tehát a divatvilág egyik epicentruma, ha nem éppen Párizsban? És ha már ott van, akkor a hazai divat megteremtői is merítenek belőle.

Náray Tamás a francia divaton nevelkedett. Büszke rá. Nem titkolja. Sőt, inkább hazahozza nekünk, gyengéden becsempészve a pesti divatba. És valljuk be, jól teszi. Ha már a magyar nők szépsége világhírű, hát legyen a jókedvük is az! A szebbik nem boldogsága pedig sokkal egyszerűbb dolgokon múlik, mint amit a férfiak mögé szoktak képzelni. Lássuk csak: ha lelombozódtál a munkahelyeden, vígasztalódj egy ruhaüzletben. Ugye milyen diadalmas érzéssel tölti el az embert, ha rátalál egy az alakjára tökéletesen passzoló darabra? Hogy aztán az önkifejezés vezérel, vagy az esti randi, az már édes mindegy. A lényeg a vadászat, a becserkészés, és a zsákmányszerzés. A hab a tortán pedig a dícséretek, valamint az irigykedő pillantások besöprögetése az utcán, a munkahelyen, az étteremben, vagy a szupermarketben.

  Természetesen különböző ruhadarabokról beszélek, mert ugye nem feltételezem senki emberlányáról, hogy a színházi uszályos rucijában sasszézik a piacon. A ruha akkor jó, ha alkalomhoz illő. A Náray ruhák pedig attól, hogy alkalommá teszik a pillanatot, amelyben viseljük őket. Mire gondolok? Mindenki játszott már királylányt otthon, a tükör előtt. Jó, tudom, hogy nem most volt, mindegy, az élmény adott, közös és globális. Namármost, ha az ember magára ölt egy jólsikerült darabot, az öltözőfülke tükrébe pillantva ugyanaz a jól ismert eufória önti el, ami öt évesen (hormon felszabadul - idegpályán végig szalad – receptorok – érzet – boldogság). A jól sikerült darab pedig uralni kezdi az eufórikus mámorban úszó testet. Viselője kihúzza magát – mellet ki, hasat be! -, a fejét a megszokottnál magasabbra emeli, arcára kiül az elégedett mosoly. Elindul. A járása méltóságteljes, mozdulatai lelassulnak és megtelnek pátosszal – balettórai visszaemlékezések – és megszületik a NŐ (csupa nagybetűvel, természetesen).

Az idei tavaszi-nyári kollekció híven tükrözi a szándékot: hírdessük a választékos, finom nőiesség diadalát a szürke hétköznapok lélekkeményítő megpróbáltatásai felett. A színek hol harsányak és vidámak (fűzöld és pink kombinációja), hol fennségesek és sugárzóak (arany és bézs minden mennyiségben), de akad köztük édes és bársonyos (barackrózsaszín és napsárga), meg vadító és tüzes is (vöröset vörössel), és persze felvonul az örök divat, a mindenkori elegancia védjegye (a kontrasztos és kategórikus fekete-fehér). A színek kavalkádjának a vonalvezetés ad egységet. Határozott, de mégis nőiességet sugárzó, sikkes, de nem kihívó. A kosztümkabát magasan záródó, a szoknya térd fölött öt centit láttat. A színes darabok a fénnyel játszanak.

 

Az alkalmi ruhák már többet láttatnak a dekoltázsból, geometrikus díszeik azonban erősítik a megközelíthetetlen nőiesség allegóriáját. A fekete-fehér kontraszt pedig extravagánssá, figyelemfelkeltővé teszi az egyébként letisztult vonalú darabokat. A ruhákat díszítő gyöngyök és virágok, valamint a kiegészítőként használt fejkendők pedig visszavarázsolnak mindet egy szelídebb világba, ahol van idő a szépre, és ok a mosolygásra. Megnyugtató és andalító, vérpezsdítő és kalandokkal teli. Ó, azok a pesti éjszakák!


Írta: Darnyik Szilvia , Dátum: 2003-07-03






ALMAF