Divatra ható tényezők Hetvenes-nyolcvanas évek; Kilencvenes évek - Csipes Antal: Divattükör

Divatra ható tényezők Hetvenes-nyolcvanas évek; Kilencvenes évek - Csipes Antal: Divattükör

A '70-es, '80-as és '90-es évek

Utcsó részéhez értünk a művészet (festészet, bútordizájn, építészet stb.) és a divat (alkalmazott iparművészet, ugye) kapcsolatáról szóló résznek.

Egy Veruschka nevű modell-színésznő úgy döntött, inkább a testére festve igyekszik kifejezni önmagát, és ezt a tevékenységét Holger Trülzsch fotós meg is örökítette. Ami a '70-es években még biztosan durva vállalkozásnak számított. De ami tán még ma is durva lenne, azt egy John Crancher nevű brit (naná!) követte el: halott bogarakkal, hüllőkkel és madarakkal díszítette az általa tervezett fejfedőket, nyakláncokat. És mindezt a '80-as években, persze a mindent hagyó szürrealizmus jegyében.

A fotót és a festészetet kapcsolta össze a Vallhornat&Gatti páros, akinek szürrealista képekre hajazó látomás-fényképei a Vogue-ban jelentek meg a '80-as években. De volt olyan is e korszakban, amikor a formatervező művész kapott ihletet a divattól, mint Vincent Béchean, aki fűző-háttámlájú székeket tervezett.

A '90-es évekre a művészetk és a divat kapcsolata még szorosabb lett - úgy tűnik, a dolog mindkét (mindsok) félnek bevált. Ez a hatás a mai napig érvényesül számos összeművészeti programban. Az Artforum nevű folyóirat kedvenc témája volt ez a '90-es években.

A múlt évezred végére a tervezők visszatértek a minimálstílushoz. (Magyarul leszoktak a drogos-tobzódó szürrealizmusról, és mostmár ismét józanul, már-már önmegtartóztatóan szemlélték, formálták a világot.) A neves divatházak, divattervezők - Prada, Armani, Calvin klien, donna Karan - ruhái a '90 évekre egyenes és szigorú vonalúak lettek, feketében, fehérben, szürkében 'tündököltek'.

A divatreklám is felfedezte magának a képzőművészetet, és a Harper's Bazaar 1996-os számábann Eye Image Armani címmel 32 oldalon át Rodcsenko és Delaunay alkotásokat ábrázoló oldalak váltakoztak Armani ruhákat ábrázoló fotókkal. Ésmert a divatban van pénz - nálunk bolodogabb országokban legalábbis - nem is kevés, a művészet meg természeténél fogva nem piacra termel, ezért a jóviszonyra való tekintettel a tervezők elkezdték patronálni a művészeket, a művészek pedig elkezdtek nem szájhúzogatásba kezdeni, ha divatról került szó... Pénz beszél? Nem feltétlenül! Az alkotó alkotót segít az összművésezt filozófiája szerint, hisz ami külön-külön x embert érdekekl, az együtt már x a négyzeten embert vonz.

A tánc és divat kapcsolata adekvát, és a '90-es években intenzíven el is indult. 1998. április 23-án a New York-i Guggenheim Múzeumban Gucci fürdőruhákban adtak elő egy performance-ot.

Az elmúlt korok művészetére is szívesen visszautaltak a tervezők a '90-es évektől: Gianni Versace kedvence volt a görög-római ornamentika, benne a medúza fejjel, mely végül védjegye, emblémája lett.

Az 1998-as Firenzei Biennálé (szeptember 19. - november 22.) témája már a film és a divat kapcsolata volt...

Erwin Olaf előszeretettel fotózza dizájnertermékek művészi értékű reklámfotóit furcsára maszkírozott, kicsavart testhelyzetben látható, de mégis modellek közreműködésével.

Aztán a művészet-divat kapcsolat odáig fajúlt, hogy a 20. század végére a művészek divattrágyakkal kezdték kifejezni magukat: Gaza Bowen, Joseph Debach és egy magyar, Attalai Zita cipőszobrokkal, Accoaci Vito szürreális meltartókkal.

• Via