Összművészeti Fesztivál a Millenárison

A hazai művészeti egyetemek és főiskolák összefogtak, hogy újrateremtsenek egy hagyományt, és összművészeti fesztivált szerveztek.


Trend a toronybólTrend a toronyból

A hazai művészeti egyetemek és főiskolák összefogtak, hogy újrateremtsenek egy hagyományt, a ’70-es évek nagysikerű szentendrei összművészeti fesztiváljaihoz hasonlóan a legfiatalabb művészgeneráció alkotásai újra egymás értékeit felerősítve jelenjenek meg. Elképzelésük megvalósításához támogatókat is sikerült megnyerniük: a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumát és az Oktatási Minisztériumot. Az esemény helyszínéül a Millenárist választották és címet is kapott: Művészeti Egyetemek Összművészeti Fesztiválja - minden együtt volt tehát a háromnapos dzsemborihoz (2003. szeptember 26-28.). A Magyar Táncművészeti Főiskola – az egyetlen az egyetemek mellett – hallgatói ’Ezt mi mind táncoljuk’ című vegyesprogramjukkal, valamint a magyar néptánckincs gyöngyszemeivel várták az érdeklődőket. A Színház– és Filmművészeti (mostmár) Egyetem színész II. évfolyamának diákjai a Mozdulatmozaik 2002 című produkciójukkal, a színész III. évfolyamosok pedig a ’Veronai álmok’ ’ mozgásbemutatójával örvendeztették meg a nagyérdeműt. A Magyar Képzőművészeti Egyetem kiállításai és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak koncertjei mellett helyet kaptak az Iparművészeti Egyetem diákjai is. Ők pedig arra használták a kapott helyet és a lehetőséget, hogy a divat nyelvén mondják el, miről szól szerintük a világ.



A hely, amit kaptak nem is volt akárhol. A Műszaki Egyetem építésztanoncai által tervezett fatorony három irányba leengedhető fahídjai szolgáltak kifutóként. Hogy izgalmasabb kegyen a dolog, a hídnak funkciója is volt: a torony melletti mesterséges tó fölé ívelt meglehetős stabilitással. Már nem volt hiába az a sok statikaoktatás...

De térjünk vissza iparművészeinkre, akik a modellek kiválasztásakor is a rendhagyó mellett döntöttek. Kreálmányaikat ugyanis a Shakespeare Színművészeti Egyetem végzett hallgatóira, valamint az Új Színház stúdiósaira szabták. Így aztán a produkcióban a humor és a színpadias gesztusok domináltak, fölényes mosolyú filigránokra esély sem volt.

Manapság a profi divatbemutatókhoz saját lemezlovas is dukál. Itt sem volt ez másként: a földöntúlinak ható gépzene DJ Piko Zsolt izlését dícsérte. A fantáziadús tervezők, azaz a boldog szülők ABC sorrendben: Csergő Noémi, Keresztury Kata, Nagy Juli, Orbán Ivett, Somogyi Ágnes. Véleményük a világról – kreálmányaik alapján – nem túl hízelgő. 

A showt egy fekete-fehér-vörös szőrös furcsa kis micsoda nyitotta, aki ruhájához illő feket műszőr kutyát ráncigált maga után. Aztán valószínűleg félúton megunta az ebtartást, mert a fekete szőrmókot a kifutó végén felejtette. Módot adva ezzel a produkcióban fellépő valamennyi modellnek arra, hogy látványos tanújelét adja a kutyához, mint olyanhoz való viszonyának. 

Rögtön ezután betipegett a kiscsibe csíkosban című kreáció, akit neonszőrös izék követtek tülszoknyában. Az extramolett kórházi ápolók neonzöld műszőrben vonultak, praktikus szőrmelabdácsáikat minduntalan ruhájuk más-más felületére tapasztva. 

Őket követték a neonnarancs és lila műszőrben pompázó ősasszonyok monumentális megtestesülései. A rózsaszín-fehér szőrcica neccharisnyás jelenését a pinkparókás díva követte Szaturnuszruhában. 

A performance zárásaképpen lilaharisnyás hópihécske libbent elő megannyi lufinak látszó, ámde valójában felfújt gumikesztyűt szongatva. A léggőmbök megadva magukat a sűrűségdiferenciának nekiiramodtak, hogy elérjék a csillagokat. Nekünk meg itt a földön maradt a levonható tanulság: a valódi helyett műszőrből is remek kreálmányok kanyaríthatók. Ja, és hogy a divat nem csak rossz kedvű, vagy fennhéjázó lehet, de akár még szórakoztató is.

Képek a Művészeti Egyetemek Összművészeti Fesztiváljáról - Millenáris, 2003-09-28


Írta: Darnyik Szilvia , Dátum: 2003-09-27






ALMAF