Milánó, Monaco, a Francia Riviéra, Andorra és Barcelona divatja - 01

Úgy alakult, hogy augusztus-szeptemberben végigjártam Dél-Nyugat-Európát.

Úgy alakult, hogy augusztus-szeptemberben végigjártam Dél-Nyugat-Európát. Láttam Milánót, a Francia Riviérát és a Spanyol Costa Brava egy darabját Barcelonával együtt, meg persze az olyan 'útközbe eső' országokat is, mint Monaco vagy az Andorrai Hercegség.

Milánó

Olyan kicsi, hogy az már nem is igaz. Az emberek, ha ötven fölöttiek, van stílusuk (kalap, jó ruha), ha fiatalok, tökéletesen izlkéstelenül, rossz minőségű már-már rongyokban járnak. Olyanban mennek ki az utcára, amit egy magyar otthonra nem venne föl. Igénytelenek. Stílustalanok. Szegényesek. Pedig elvileg mi vagyunk a szegényebbek...

A divatmárkák jelenléte szempontjából pedig kifejezetten meglepett a város: egyetlen Versace üzletet találtam, és a dómnál egy Prada táskást, egy Lous Vuittont és egy Guccit. Kész. Lehet, hogy van valahol egy negyed (bár oylan kicsi a véáros, hoyg ebm tudom, hol férne el benne), ahol tobzódnak a divatmárka boltok, de mi nem találkoztunk ilyennel... Ha van köztetek olyan, aki jártasabb nálam Milánóban, segítsen már ki, merre kellett volna keresnünk ezt a negyedet?

Monaco

Ez egy álom-ország, csípősebben Barbie-ország (bár annó imádtam a Barbie babáimat, úgyhogy most sem tagadom meg őket :)). Az egy dolog, hogy mindenki egyedi gyártású matt fekete Porche-val, meg citromsárga Ferrárival jár, az a másik dolog, hogy az utcák tükörfényesek és lifttel lehet fel-le közlekedni bennük, de az már mégiscsak durva, hogy a nők Chanel kosztümben, meg Dior kisruhában járnak bevásásrolni, a pasik meg Calvin Kleinben adják elő ugyanezt, és midneki úg fest, mint egy címlapfotó. Persze ad erre némi magyarázatot az, hogy egy 220 nem-es, tengerre néző lakás ára 1,7 milliárd (!) forint, abból a megfontolásból, hogy csak a világ felső tízezerje bírjon itt lakhatást venni magának. Hát, az jár-kel az utcán is.

És persze ennek megfeleőne egymást érik a világmárka boltok, de nem ám exluzív, bejelentkezős módszerrel dolgozva, hanem aki épp beesikesen, ahogy itthon a Mango. Mert aki itt beesik, az már eleve Pradaban esik be, tehát van pénze, igénye a Dolce & Gabbanara. A helyi pláza egy tükörpalota kristálycsillárral és oylan konfekcióáruval, hogy az ájulás. Így persze könnyen stílusikon az összes helyi lakos: egyszerűen nem lehet gagyit kapni. Monacoban ruhában - is - a minőség az alap.

Monacoval szemben tehát van némi lemaradásunk, és úgy tippelem, amíg nem leszünk mini-állam-hercegség, és amíg a hercegünk nem úgy gondol országára, mint a saját kiskertjére, ezért gondozza, ápolja, csinosítja benne az utolsó szemeteskukát is, addig meg is marad ez a lemaradás...

(Folyt. köv.)

• Via