Láttam a Pradát, le vagyok nyűgözve

Láttam a Pradát, le vagyok nyűgözve

blogom,
régen írtam beléd, nem szép dolog :(
Na, majd most!

Hát, először is, láttam a Pradát, márminthogy Az Ördög Pradát viselt, merthogy végül ez lett a címe (de kár!). Viszont a gyengébb cím sem tudja kisebbíteni az elragadtatásomat: végre egy amerikai film, amelyik szól valamiről! Sőt, nemcsak, h szól, de nagyon okosan teszi. Mert h 2 síkon mozgatja a történetet, kielégítve a sok fős átlag, és a szűk értelmiség igényeit is.

Gondolok itt arra, hogy ah akarom, akkor ez a film a fiatalság tisztaságágáról szól, az őszinte szerelem, kontra durva törtetés közti párharc dicső kűzdelméről, melyben végül előbbi a nyerő. Meg arról, h lehet máshogy is, nemcsak törtetve, nemcsak hidegen, hanem szívvel, ész nélkül (?)...

A másik sík pedig Meryl Streep mosolya a film végén, amikor az autó hátsó ülésének védő magányában elmosolyodik. Nem lesajnáló, bár egy kicsit igen, nem cinikus, bár egy kicsit de, és nem nosztalgikus, bár talán az is, de benne van, h ’Anyukám, én is lefutottam ezeket a köröket, szaladgáljál csak, majd meglátod...’ Zseniális. Tényleg zseniális ez a színésznő.

És akkor rátérnék arra, ami talán érdekel egy-két civilt, jelesül, h tényleg olyan-e egy divatmagazin szerkesztősége, amilyen a filmben. Nos, a British Vogue-é talán. Van egy cikkem (2004 márciusi), ami arról szól, h a londoni top 10 jobok közül a 2. Alexandra Shulmané, aki a fent említett pozíciót birtokolja (birtokolta akkor, most nemtom, még ő-e ő...). Azért irigyelt az ő pozíciója, mert h primőrként kapja a legmenőbb tervezők legújabb kollekcióinak rá szabott darabjait szezononként, és persze szoros haverságban van Miuccia Pradával, Giorgo Armanival és Karl Lagerfelddel. Hetente négy estéje ’megy rá’ divatbemutatókra, és nemritkán Párizsban, Milánóban, New Yorkban landol vele a gép, hasonló célból. És hát nem utolsósorban, Alexandra asszony élet és halál ura. Ő dönt arról, h kiből lesz sztár(divattervező/modell/stylist) és ki bukik el. Persze, ha már saját jogán menővé vált az illető, akkor csökken a befolyás, dehát addig eljutni, ahol a Dolce e Gabbana van nem rövid és rögmentes út... És hát bizony divatmagazin főszerkesztőin át is vezet.

Visszatérve. A hazai divatélet hektikus, kiforratlan. Nincs valódi piac, vagy ha van, akkor kicsinysége folytán em hasonlítható a brithez. De a médiában jelen lenni itthon is a hatalom forrása. Tematikus médiumok pedig divat témában nincsenek (bocs, nem vagyunk) sokan...

• Via