Kukucska-show, avagy Színésznők a kifutón…

De azért bevallom, a szememnek, a kíváncsiságomnak nem tudtam parancsolni, időnként mégiscsak az öltöző irányba kellett kapjam a fejem.


Ahogy a tudósításban utaltam rá, a divatbemutató, hála Alföldi Róbert Sade márkin (is) nevelkedett fantáziájának, bizony nem nélkülözte az erotikus vonásokat sem.



Láttuk Eszenyi Enikőt „vetkőzni”, Gryllus Dorkát formás idomait kivillantván, benyálazott ujjakkal eloltott gyertyaszálakat és, ha nem is forró boggiet, valami affélét az időközönként táncparketté lett kifutón. Dehogy mégis kukucska-showként aposztrofáltam a nevezetes estét, annak egészen más, sokkal kézenfekvőbb oka van. Mondhatni, helyzetemből fakadóan biggyesztettem e cseppet sem bántónak szánt fogalomszót a precíz el-, megnevezés elé.

Történt ugyanis, hogy belépőkártyát kaptam ugyan a rangos eseményre, amely viszont, csak a helyszínen értesültem, ülőhelyre nem jogosított fel. Mi folytán magam amúgy is az öltöző környékén kolbászoltam (néhány láncokkal felszerelt, készülődő chippandale srácba bele is botolván), bizonyos idő elteltével - nyugodtan állíthatom illetlenül - az MKB-seknek fenntartott, hátsó szektor egyik üres bársonyszékére huppantam le. Ültömben a Vidák Györgyi paravánokkal szemezvén, legalább 20-30 centis résre lettem figyelmes, mely épp a színésznők öltözőjébe engedett bepillantást. Láttam a regálokon függő töménytelen ruhát, nevekkel felcímkézve és bizony láttam a koordinátort is, aki az est folyamán színésznőinket hivatott színpadra kormányozni…

Az átöltözéseknél szándékosan nem figyeltem oda, nem szerettem volna, ha a nagy kukucskálás elvonja figyelmemet magáról a divatbemutatóról, és persze azért sem rajongtam volna, ha nézdegélés közben rajtakapnak. De azért bevallom, a szememnek, a kíváncsiságomnak nem tudtam parancsolni, időnként mégiscsak az öltöző irányba kellett kapjam a fejem. Így aztán egyszerre lehettem szemtanúja a backstageben folyó jeleneteknek - meg kell valljam színésznőink bámulatos gyorsasággal kapkodták magukra touronkénti öltözéküket, fekete estélyi csodáikat, ezer színben játszó kabátkáikat -, és magának a „shownak”.

Egy idő után már nem is kukkoldában, valóban színházban éreztem magam. Oldalra tekintgetéseim Hamletszerű betétjelenetet eredményeztek, amolyan mise an abimot (darabot a darabban). Leleplezésnek leleplezés, gyilkosságnak nem volt gyilkosság, maximum velünk született, belénk nevelt prűdségünket kéretett szögre akasszuk egy jó órácskára. Alföldi Robi kedvéért, jeles színésznőinkért, színészeinkért ennyi áldozatot magam is szívesen vállaltam. S akik hozzám hasonlóan megcselekedték e nemes dolgot, azok ezer százalék, szinte fix, hogy nem csalódtak...


Írta: MZ , Dátum: 2007-01-24






ALMAF