Backstage beszélgetés Répás Annamari modellel

Féltízre jár, a divatbemutatónak vége, a lányok, ahogy vannak, smink, ruha, szaladnak az öltözőbe.


Egy 12 órás munkanap végén, avagy az haute couture csodája

Répás AnnamariFéltízre jár, a divatbemutatónak vége, a lányok, ahogy vannak, smink, ruha, szaladnak az öltözőbe. Meggyorsítom a tempót, szaladhatok utánuk én is, ha nem szeretnék lemaradni a legérdekesebb kulisszatitkokról. Szégyenlőségnek, durcának nincs helye, fiúk-lányok vetkőznek egy szobában, ki apró bugyiban áll, épp a trikóját húzza, ki a tükör előtt vesződik kontyával, nem csak megcsinálni, lebontani sem egyszemélyes munka. A ruhák többsége már fogason, táskahegyek szana-szerte, csörögnek a mobilok, a lányok a divatbemutató végeztével bekapcsolták a telefonokat, hátha..., mindenki másra koncentrál. Répás Annamari tűnik a leggyorsabbnak, a frizurája maradt hátul összetűzve, viszont a szemét körülölelő vastag, fekete festékréteget letörölte. Még felhúzza a fekete pulcsit, vállára csapja a retiküljét, aztán indulhatunk. „Persze, válaszolok” – intézi hozzám – „de inkább kint, az előtérben”. Kimegyünk levegőzni.



Nézem Répás Annamari arcát, mosolyát, nyílt tekintetét és nem csodálkozom. Egyszeriben megértem, mit szeretnek mások ezen a lányon, miért áll olyan gyakran a kifutón. Kisugárzás, báj – sorolhatnám, amit ilyenkor sorolni szoktak, nincs új a nap alatt. De Annamária mindezen tulajdonságokon felül még kedves is. Merthogy a magassága, alkata megfelel a modellszakma szigorú követelményeinek, szinte evidencia, szóra sem érdemes, de ő még most is kedves, mosolygós, pedig saját bevallása szerint is fáradt egy picit.

„Reggel 7.45-re jöttünk, 12 órás felkészülés előzte meg a divatbemutatót (Héjja Trend Line 2006/07 Ősz/Tél - a szerk.), koreográfiapróbák, ruhapróbák, minden, amit ilyenkor el lehet képzelni.” – mondja. Faggatnám tovább, amikor megcsörren az asztalkán heverő tenyérnyi, fekete mobil. A szőke modell elnézést kér, de mire felemelné a telefont, már késő, odaát lerakták a készüléket. Hívd vissza – javaslom. Annamari előzékeny, „majd ha befejeztük a beszélgetést” – mondja - „annyira nem fontos.”

A rövid közjáték után a mosolygós lány készséggel avat a részletekbe. Elárulja, hogy nála a pret-a-porté portékáival szemben az haute couture viszi a prímet. Annál is inkább kedveli ezt a vonalat, mert az utóbbi divatbemutatók sokkal magasabb színvonalúak, mind az előadást, mind az előkészületeket (gondoljunk csak a fentebb említett 12 órára) illetőleg, ahogy természetesen a ruhák magas minőségét, az anyagválasztást tekintve is az haute couture-é az elsőbbség. Főleg azért, mert ott nemcsak a tervező csillogtathatja meg kreativitását, fantáziáját, tudását, de egy modell is sokkal inkább kiteljesedhet. Az estélyi ruhaköltemények, a divatbemutatók gyöngyszemeinek bemutatása közben Annamari a legpozitívabb kisugárzásra, a legmagabiztosabb megjelenésre összpontosít. Valahányszor, amikor egy-egy ilyen műalkotásnak beillő ruhakompozícióban lép ki elénk a kifutóra, szinte félelmetes a perfekcionizmussal igyekszik mindig, mindenből a legjobbat kihozni. Szerintem ez alkalommal is kitűnően teljesített, igaz ő majdnem rám cáfolt: „Még egy kicsit most is izgulok” – árulta el kicsivel később, szerényen, mosolyogva, mint ha maga nem volna kétségtelenül meggyőződve arról, sikerült tökéletesen megvalósítania a maga elé kitűzött célt. Ha izgult is, jól leplezte, ebből az aggodalomból se a beszélgetés kapcsán, se odafönt a színpadon nem vettem, nem vettünk észre semmit.

Annamária kedvencei a Héjja Trend Line ruhái közül a színes tütük voltak, mert azok „abszolút nőiesek, finomak, kecsesek” – alig győzte sorolni a jelzőket. A strasszköves, hímzett míderek, rövid tüll aljakkal kombinálva, tényleg remekül álltak minden modellnek. Héjja János divattervező tudja, mivel tegyen a nők kedvére úgy, hogy közben a látványra éhes férfiak vadászösztönét is kielégítse.

Minden kétséget kizáróan annyira tökéletesen idomultak a lányokhoz ruhái, a ruháihoz a lányok, hogy szinte magától adódott a kérdés, ki válogatta őket a divatbemutatóra. Héjja úr, hiába tűnt olybá, mintha direkt Annamariékra álmodta volna ruháit (több mint valószínű, egy szándék vezette, hogy haute couture kreáció minden ízig-vérig nőnek, épp nőiességénél fogva, remekül álljanak) nem volt jelen a válogatásnál, azt már a koreográfus hölgy végezte. A dolog egyébként úgy működik, hogy a modellügynökség az általa kifutóra alkalmasnak ítélt lányok listáját eljuttatja a klienshez, aki egy járáspróba után minden bizonnyal rá is bólint a névsorra. "Ahogy ez jelen esetben is megtörtént." – összegezte Annamari.

Kérdeztem volna tovább is, ő meg türelmes lévén, válaszol, ha hagyom. De ha látni nem is, érezni valóban éreztem rajta, hogy egy kicsikét fáradt lehet. A divatbemutató szereplői sorra hagyták el az öltözőt, mellettünk suhantak el a modell lányok farmerben, télikabátban, konttyal, konty nélkül. Mindenki sietett. Nem volt szívem tovább marasztalni. Így aztán gratuláltam még egyszer a mögötte álló divatbemutatóhoz, sok sikert kívántam az elkövetkezendőkre, aztán útjára eresztettem a nyilatkozni is kész, profinak is profi, szépségesnek, meg hadd ne mondjam még egyszer, hogy az, Répás Annamáriát is.


Írta: MZ , Dátum: 2006-11-07






ALMAF