Sipos Zita, kozmetikus és világbajnok sminkmester

Lankadatlan szorgalom, végletekig tartó kitartás, fegyelem, fegyelem és fegyelem – a veleszületett tehetség mellett talán a legbecsülendőbb tulajdonságok


Sipos Zita, kozmetikus és világbajnok sminkmester2 SZ: szorgalom és szigor

Lankadatlan szorgalom, végletekig tartó kitartás, fegyelem, fegyelem és fegyelem – a veleszületett tehetség mellett talán a legbecsülendőbb tulajdonságok, melyekkel Sipos Zita kozmetikus, világbajnok sminkmester rendelkezik, mi több, példaértékű oktatói tevékenysége során tanítványaiba is igyekszik átplántálni az alázatos, igényes munkára való törekvést. Hogy a katonás szigor kézzel fogható eredményeket szül, arról nem csak egy-egy vasakarattal kivívott versenygyőzelem tanúskodik, Titkos Bernadett munkássága is a mestert igazolja. Bár sokan a Topmodell című tévés modellvetélkedő karizmatikus bírájaként emlékeznek rá, ennél sokkal, de sokkal több rejtezik Sipos Zita (smink)tarsolyában.



Felkészülés

Már az információgyűjtéssel bajban vagyok. Néhány kósza interjúfoszlányon túl az interneten is alig találok használható híranyagra. Szomorúan kell megállapítsam, Sipos Zitával eddig érdemein alul foglalkozott a sajtó. Az interjúegyeztetéssel telefonon próbálkozom, valami folyton zúg-zizeg a háttérben, az ember a saját hangját is alig hallja, munka van, lazítás egy percre se, persze, ha valaki maximalista!

Hosszas egyeztetés után végül a Bajcsy Zsilinszky utcai szalonban beszélünk meg találkozót. Mielőtt megnyomnám a kapucsengőt, a kozmetika ízléses hirdetőtábláját veszem szemügyre, a finom, fehérben úszó plakát vonzza a tekintet, hív, csábít befelé. Nem csalódom, odabent is vonzó fehérség fogadja a vendégeket, tisztaságot, rendet, nyugalmat sugárzó falak oltalmában folyik a nagy átváltozás. Sipos Zita éppen arcmasszázsban részeltet valakit, mese nincs, korán érkeztem, egy órával később térjek  vissza – tanácsolja a sminkmester.

Mondanom sem kell, nem esik nehezemre elütni az időt, kifejezetten jól esik a séta a kora tavaszhoz képest is ragyogóan napsütéses időben. Lábatlankodás helyett még a szalon mellett fekvő könyvesboltba is benézek, a kirakat nem remélt akciókkal csalogat az alkalmi kötetmustrára. Lapozgatás közben repülnek a percek. Észre sem veszem, ismét a szalonban vagyok, Zita kényelmes, fehér pólóban fogad, amit Botticeli Vénuszának fésűkagylója díszít. Nemhiába, fontos számára a szépség – ahogy arról később tőle magától értesülök. A bejárathoz közeli fehér kanapén foglalunk helyet, a háttérben zene szól, míg interjúalanyom előzékenyen ki nem kapcsolja.

Minden kezdet nehéz…

Sipos Zita sminkMZ: Eredetileg is erre a pályára készült, vagy fiatalon más elképzelései voltak a jövőjét illetően?
Sipos Zita: Ez már annyira rég volt, hogy alig emlékszem rá... de nem, nem akartam mindig sminkes lenni. Hanem amikor kozmetikus tanuló voltam, akkor adódott ez a lehetőség, hogy a kozmetika mellett a sminkelésbe is belekóstoljak és rájöjjek, szintén érdekel. Olyan 18 éves korom tájékán ért meg bennem az elhatározás.

MZ: Pályája elején kapott valakitől segítséget,
támogatást?
SZ: A pályám elején sok segítséget kaptam Pitti Éva kolléganőmtől, aki később az Estée Lauder sminkese és kozmetikusa lett. Tulajdonképpen mi a korosztályommal együtt egy csoportot képeztünk, ami úgy öt-tíz kozmetikusból állt. Együtt dolgoztunk, együtt gyakoroltunk, együtt készültünk, ez a csoport engem nagyon erősített és inspirált. Mind a mai napig tart ez a barátság, közösen fejlesztettük, fejlesztjük egymást. Ugyan már ritkábban szakma, inkább mekka, de azért szakma az abszolút van. Rendszeresen találkozunk és megvitatjuk az élet dolgait. Ez nagyon lényeges.

MZ: Hogy emlékszik vissza élete első versenyére?
SP: Én győri vagyok, akkor még Győrben éltem és szövetkezeti rendszerek voltak. Ez egy győri, pontosabban megyei verseny volt, ahol rögtön sikerült is másodiknak lennem. Innét a fővárosból jöttek le neves szakemberek zsűrizni, nagyon élénken emlékszem az egészre, meghatározóvá vált az a nap a későbbiekben. Magamtól készültem, amit én gondoltam erről az egészről. Az elképzeléseim találkoztak azzal a vonallal, meg azzal a trenddel, ami akkor hangsúlyos volt. Ez erősségem a mai napig: a levegőben lévő trendeket valahogy nagyon-nagyon előre érzem.

MZ: A trendeken kívül mi inspirálja?
SP: Hát, inspirálni elég kevés dolog inspirál már. Ez az inspirálás fiatalon könnyebb. Most már gyakoribb, hogy inkább elveszik a kedvemet, mint hogy inspirálnának. Inspirál, ha jó csapat, jó team dolgozik valamin. Jó a modell, a styling, haj, smink, ez akár egy forgatás, reklám, akár egy divatbemutató, akár egy tévés produkció is lehet. Ami viszont nagyon lelankaszt, az az igénytelenség és az irigység. Helyesebben nem is igénytelenség, ezt rosszul mondom, mert inkább nagyon-nagyon igényesnek tűnő felesleges dolgok történnek egy munka kapcsán, nagyobb a füst, mint a láng. Tehát lelohaszt nagyon, amikor nem születnek értékes alkotások és olyanban kell részt vegyek, amiről tudom, hogy végül majd nem üti meg azt a szintet, ami nekem jó lenne. Nagyon-nagyon Náray Tamásritkán van lehetőségem arra, hogy a legjobb csoportokkal tudjak együtt dolgozni.

MZ: Vannak azért, akikkel mind a mai napig szívesen dolgozik együtt?
SZ: Vannak. Nem merek neveket mondani, mert félek, esetleg kihagynék valakit. De vannak. Náray Tamás például, ő a kapcsolatom a divatbemutatóval. A reklámfilmekben is - amiket szintén nagyon szeretek - évek óta tartó kapcsolataim vannak és újabban a televízió: a Topmodell és hát épp most zajlik a Sztárok a jégen a TV2-n, amit szintén én sminkelek és nagyon feldob. Azt nagyon bírom.

Forgatás, divatbemutató, fotózás

MZ: Miben különbözik egy forgatásra, egy divatbemutatóra, egy fotózásra készült smink? Mennyire kap szabad kezet az alkotásnál?
SZ: A forgatáson nagyon natúr dolgok történnek, ott ritka, ha a képességeimet megmutathatom, nagyjából a képességeim tizedét sem használom ki. Ott inkább a történetek érdekesek, az utazások. Elolvasom a forgatókönyvet és aszerint pakolok, csomagolok, készülök. Sokszor a hétköznapitól eltérő, különleges dolgokra is számítani kell, ezért izgalmas. A divatbemutatókon, bár elég ritkán, de ott azért megmutathatom, hogy mit tudok. Bár most a nagyon erős kifutói sminkek sem trendik, most azok is inkább a hordhatóság határain belül mozognak, most épp a konzervatív vonalak kerültek előtérbe.

A Sztárok a jégenben ugyan egy kicsit bedobtam a csillogást, hát szóltak is, hogy vegyek vissza, úgyhogy majd egy kicsit vissza kell. A forgatásokra visszatérve, a smink szolid, vigyázni kell, hogy tökéletes legyen, ott nincs lehetőség korrekcióra, ha valamit elrontanánk, az borzasztó pénzekbe kerülne. Nem úgy, mint egy címlap, mert azt azért retusálják, de azért ott is teljesen hibátlan sminkre kell törekedni. A kifutón nem fontos, hogy a satírozások tökéletesek legyenek, azoknak inkább távolról kell jól mutatniuk, tehát ott messze kell menni, hogy megnézzem, jól néz-e ki. Más, tényleg mindegyik más.

MZ: A versenyeken elért rangos helyezésekben Rajcs Renátának is szerepe volt. Mit tudott ő, miben különbözött más modellektől?
SZ: Renáta eleve iparművész és ezért olyan modell volt, aki jó esztétikai érzékkel, jó rálátással bele tudott segíteni a dolgokba. Néha előfordul, hogy az ember egyedül nem tud dönteni az ötletei között. Renáta nagyon szép és nagyon mozgékony. Ő rántott engem magával és vonszolt külföldre, mert ha rajtam múlik én biztos ellustálkodtam volna az egészet. Ketten együtt utaztunk és ő a készülésben is segített. Renáta erőssége, hogy amikor már készen van a smink és a színpadon elő kell adni, tehát amikor már rajta múlik a siker, akkor hihetetlen profin tudja végezni a dolgát.

MZ: Hogy szerepelnek a magyar sminkesek a külföldi versenyeken?
SZ: Jó eredményeket szoktunk elérni kint, jól gondoljuk, jól látjuk a dolgokat, jól készülünk itthon, Magyarországon. Legalábbis amikor én, meg később a tanítványaim még versenyeztünk, így volt. Az utóbbi pár évben észrevettem, hogy egyre magasabb a színvonal külföldön, de nem volt ez mindig így: a nemzetközi versenyeken a magyar sminkesek nagyon-nagyon kiemelkedő tudásról tettek tanúbizonyságot. Most már azért nekik is figyelni kell az ellenfelekre. Azelőtt nagy mellénnyel utazhatott ki bárki, mert garantált volt a siker. Most már nem az.

Sipos Zita alkotásMZ: Ráadásul rengeteg pénzt emésztenek fel ezek a versenyek…
SZ: Főleg most már. Ezek évekig csak pénzbe kerülnek és jó pár évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az ember profitálhasson belőlük, és megtérüljön a kezdetben belefektetett összeg. Most már tényleg csak az engedheti meg magának a versenyzést, aki anyagilag megengedheti. Szóval nagyon nehéz. Főleg a pályakezdéskor. Ugye, amíg maga a szakma nem megy annyira, nincs belőle annyi fizetés, hogy az illető saját maga tudja a saját versenyeit szponzorálni. Én annó évekig nem cuccoztam, hanem festékeket  vásároltam és nem utaztam a családdal nyaralni, inkább a saját utazásomra költöttem. Akkoriban még csak bizonyos keretek között, három évente lehetett menni, én a három éves kereteimet nemzetközi kongresszusokra meg versenyekre áldoztam.

Versenyek

MZ: Tekintve, hogy ennyi lemondással, áldozattal jár ez a pálya, sosem fordult meg a fejében, hogy valami egészen másba kezdjen?
SZ: Áh, soha. Még olyan se, hogy váltani, pedig hát az benne van egy életútban, hogy bizonyos évenként, amikor már kifújt, leszerepelt minden, akkor váltás. Nálam ez másképp van. Azt hiszem, ez egy akkora találkozás - ez a szakma meg én -, ami kizárja, hogy ez valaha is megfordult volna a fejemben, sőt. Szerintem még a koporsómban is ezt fogom csinálni. És nem is unom, sőt, minden nap újabb feladatoknak örülök. Néha elfáradok, de mástól is elfáradok. A munkámban még sosem fáradtam el annyira, mint mondjuk a házimunkában. Ez a fajta munka azért termel egy olyan hormont, amivel egészen jól lehet bírni.

MZ:  A versenyeknél maradva, melyek voltak azok, amikre áldozott?
SZ: Először volt egy párizsi, ott csak negyedik helyezett lettem, aztán volt egy olasz, ahol már második, meg egy görög. Ezek mind nemzetközi versenyek voltak.

MZ: Külföldön elért sikereit akceptálták itthon?
SZ: Nem, de nem is fontos. Ezen nem sokminden múlik a hazai szakmában. Maximum irigységet szül, de egyébként lényegtelen.

MZ: Ha a siker nem, mi az, ami a szakmában is számít?
SZ: Szerintem maga a tudás számít. A versenyre való felkészülések kialakítanak egyfajta profizmust. Az ember magától, megmérettetések nélkül nem kerülhet ennek birtokába, bármennyire szorgalmas, bármennyire éjfélig gyakorol. De ha kiutazik egy ilyen bajnokságra, akkor kialakul benne egy olyan tökéletes kivitelezésre való igény, ami másképp nem tud. Ezt különben sem szerezheti meg szakember a szakembertől. Hogy az ember abszolút úgy tudjon befejezni egy munkát, hogy abban ne legyen egyetlen púderszemnyi hiba sem. Ezeket nem mindenki veszi észre. Nagyon látszik a kollégák munkáin, hogy ki az, akinek rövidtávú siker lebeg a szeme előtt és ki az, aki életre szólóan gondolja.

MZ: A versenyeken nemcsak indult, zsűrizni is szokott. Szigorú bírának tartja önmagát?
SZ: Nagyon, én általában az vagyok. És még nem is eléggé. Nem szeretem, ha valaki nem elég szorgalmas. Mondjuk, versenyen már nem vagyok annyira szigorú, inkább előtte, a felkészülések folyamán. A versenyeken nem is nagyon tudok az lenni, mert ott már csak sorba kell tennem, ki hogy készült, vagy kinek sikerült abban a félórában megcsinálnia azt, amit akart. Ott már felesleges szigorúnak lenni. Ott inkább nagyon is elnéző vagyok. Meg én úgy gondolom, valamennyire akceptálnom kell azt, hogy nyomorogtak, gyakoroltak, készültek, izgultak előtte, az eredmény lett, amilyen lett. Akkor már nem kell szigorúnak lenni, csak előtte, vagy utána. Ott nem bántok senkit, sőt, ha rossz, akkor inkább hallgatok nagyokat, igaz, dicsérni sem nagyon szoktam.

Sipos Zita és Epres PanniMZ: Melyik az a verseny, amin egy kezdőnek mindenképp el kell indulnia?
SZ: Szinte mindegyiken indulnia kell, az elején legalábbis, hogy megszerezze a versenyzési rutint. Tök mindegy, hogy milyen verseny, hol rendezik, csak legyen egy kiírás, amire gyakorol, készül az illető. Nem az a lényeg, hogy hányan indultak meg hányadik lett, mert igaz, hogy utána „jaj, de jó”, de igazából nem az a fontos. Akik tőlem indulnak, persze általában nyernek is. Egy idő után meg lehet tanítani nekik egy olyan rutint, hogy már a zsigereikben érzik, mit kell csinálniuk. Van, aki rögtön az elején és van, aki később kezd el nyerni.

Utánpótlás-e az utánpótlás?

MZ: Mi a helyzet az utánpótlással? Tehetségesek a fiatalok?
SZ: Nagyon sok tanítványom van, de kevés köztük a tehetséges. Ami igazából nem baj, mert a kevésbé tehetségeseket is meg lehet tanítani kellő szorgalommal. Nem feltétlenül fontos a tehetség, csak nem árt ha van – Zita ott létem alatt először mosolyogja el magát -, akkor könnyebb.

MZ: Mikor érdemes elkezdeni a tanulást? Köthető valamilyen korhoz?
SZ: Igen, igen, annyiban köthető korhoz, hogy nem jó, ha valaki fiatalon jön, meg az sem, ha öregen. Most nagy divat, hogy harmincon túl, gyes után valaki nem tudja, hogy mi legyen, és ki akarja próbálni a sminkelést, na velük már nem olyan könnyű. A túl fiatalokkal se, mert ők szintén úgy gondolják, hogy ez milyen jó, de még nem tudnak semmit, nem tudják, milyen nehéz és rögös ez a pálya. Aki hozzám fordul, azzal úgy kezdem, hogy hetekig próbálom lebeszélni, és ha nagyon kitartó, csak akkor mondom neki végül azt, hogy maradjon.

MZ: És ha valaki marad?
SZ: Aki kozmetikus iskolába jár, azok két évet járnak, de most már vannak csak sminkes tanítványaim is. Most már nem csak a kozmetikus hallgatókat tanítom. Nagy lett az igény a sminkoktatásra, ha jönnek, jöjjenek. Ők nem két évig járnak, hanem elvégeznek egy tíz alkalmas kurzust és ha nagyon érdekli őket, akkor még tízet. Azalatt az idő alatt már tényleg nagyon sok mindenre meg tudok tanítani valakit. Ha nagyon érdekli a sminkelés, akkor elindul versenyen is, és jön, hogy segítsek neki felkészülni. Nem tudom, végül is hogy maradnak meg a pályán a tanítványaim, de valahogy mindig sikerül nekik. Én nem is tudom, hogy van-e valaki, aki végül lemorzsolódott volna. Most, hogy így erről beszélek... az mondjuk nekem sem esne jól. Én inkább szeretem elmondani az elején, hogy ezt a dolgot nagyon meg kell fontolni.

MZ: Milyen alapadottságokkal kell rendelkezzék egy leendő sminkes?
SZ: Egy egész kevés tehetség mellett a gyakorlás az, ami nagyon fontos. Én megtanítom, megmutatom, és ha ügyes, akkor baromi gyorsan tud haladni, dolgozni és pénzt keresni. Aki kicsit tud rajzolni, az könnyebben tanul meg satírozni is, de ennél sokkal fontosabbnak tartom a pályán a jó modort, a kommunikációs és az alkalmazkodási készséget, a kapcsolattartást az ügyfelekkel. Ez kell ahhoz, hogy valakiből sikeres sminkes legyen.

Tehetséges lányO.K. a pályán…

MZ: Titkos Bernadett is a tanítványa volt…
SZ: Berni különleges lány volt – erősít meg Zita nevetve, csillogó szemekkel. Nem lehet hozzá hasonlítani másokat. Pedig ez egy jó évfolyam, jó korosztály volt, a '76-ban születettek... Onnét tudom ilyen jól, mert a gyerekem is annyi. Berni különleges tehetség. Tulajdonképpen haragszom is rá, mert még annál is többnek kellene lennie, mint aki most. És több is. Csak nem volt elég kitartása a díszlet-, jelmeztervező szakra való felkészülésre, így maradt a sminkelésnél, ami egy könnyebb műfaj. Holott lelkileg és érzelmileg nem való neki ez a pálya. Csak a kézügyessége miatt, meg a belső kis világa miatt. De a dolognak az a része, amikor már végül is a művészetéből kellene, hogy megéljen, az már neki nehéz.

De Berni nagyon-nagyon tehetséges és ügyes. Nem is nagyon érdekelte más, a kozmetikát nem végezte el, rossz tanuló volt, évekig nem jutott sehová, abba is hagyta. Csak a sminkkel foglalkozik, az való neki, hiába próbálta az anyukája erőltetni a kozmetikát. Egyébként Bernivel adtam fel az elveimet – a beismerés újra mosolyt csal Zita arcára. Nagy fordulópont volt. Addig azt gondoltam, hogy akiket tanítok, azoknak itt kell lenniük két évig, azalatt megtanulják mellettem a kozmetikus szakmát és aztán rájuk ragad a sminkelés is. És aztán Berni volt az, aki miatt megváltoztattam a szabályokat. Ma már úgy gondolom, egyáltalán nem biztos, hogy minden sminkesnek kozmetikusnak kell lennie - ebben neki volt igaza.

MZ: Apropó a lánya, Sipos Flóra szintén sminkel.
SZ: Nem, nem igazán sminkes, igaz, megtanulta mellettem a szakmát, és ha kell, segít is nekem a bemutatókon sminkelni, ha el tud szabadulni a saját munkájától. De ő jelen pillanatban egy kozmetikai cég menedzsere és trénere. Franciaországban tanulja a  módszert, itthon pedig tanítja. És emellett még sok mással is foglalkozik - ahogy egyébként mindig is tette -, például szakcikkeket fordít, meg kommunikációt is tanult és ennek is hasznát veszi végül. A gyes alatt valószínűleg sikerül még egy diplomát szereznie, de mindenképp a kozmetika környékén fog mozogni.

Topmodell-kozmetika

Zsidró TamásMZ: Kozmetika... még a rendszerváltás előtt Zsidró Tamás is ebben az épületben működött. Hogy kell elképzeljük az akkori szalont, miben különbözött a maitól?
SZ: Zsidró Tamás nemcsak, hogy ebben az épületben, de ebben a szalonban dolgozott, merthogy az akkor közös volt. Itt állt középen egy mozgatható válaszfal, amit elhúztunk, ha épp kellett. A szalon egyik része fodrászatként működött, a másik pedig kozmetika volt. Kint ültek az emberek és vártak. Borzasztó nagy volt a forgalom, nagy volt a zaj. Tamásnak rengeteg vendége akadt, haverjai, nők, férfiak vegyesen, irtózatos tömeg. Dübörögtek a hajszárítók, a fodrászok kiabáltak, és mindemellett még a zene is hangosan dübörgött, mert a hajszárítóktól hallani kellett... Konkrétan most már nem is tudom, hogy bírtam ki. Jó volt ez a hely abból a szempontból, hogy pezsgő élet folyt, de mint kozmetika… Nekem végtére is hiányzik, csak a vendégeknek nem. Kozmetikának így jó, ahogy most van. A sminket még talán el tudnám képzelni a fodrászattal együtt, de a kozmetikát már nem. Természetesen jóban voltunk Tamással nagyon, és hát mai napig jóban is vagyunk, a tévés jégrevűben is együtt dolgozunk.

Sipos Zita a Topmodell zsűrijében MZ: Ha már ismét szóba került a Sztárok a jégen, mi a helyzet a Topmodellel?
SZ: Oh, hát azt nagyon bírtam. Tudom, a Topmodell nem egy bizsergetően mély kulturális élményt nyújtó műsor, de nem is annak készült. Jól telt az a pár hét forgatás, és a lányok is nagyon ügyesek voltak. Jó volt újra Bernivel dolgozni, jó sminkeket csinálhattunk, abszolút szabad kezet kaptunk végre. Árpa Attila nem az a fajta megrendelő, aki mindenbe belebeszél, ő arra gondolt, csináljuk, ahogy nekünk jó. Végül is elégedett volt velünk, tetszett neki mindig, amiket csináltunk. Szép fotók születtek. Kellemes augusztus volt. Nekem csak annyi bajom akadt, de ez mondjuk abszolút tévés szemmel, hogy a forgatások, tehát az a hat hét sokkal kellemesebben telt, mint amit ezek a rövid, negyvenperces műsorok vissza tudtak adni. Annál, amit láttunk sokkal klasszabb volt a Topmodell. De nyilván ők tudják, hogy a vágásoknak köszönhetően miért olyen lett, amilyen, én nem. Hosszantartó viták zajlottak a zsűriben, hosszantartó fotózásokon vettünk részt, reggeltől estig együtt voltunk. Élveztem nagyon, mindenki jófej volt, fotósok, modellek, stylist. Klassz volt az egész.

MZ: Nemcsak (top)modelleket, közembereket is sminkel. Ebben mi a kihívás?
SZ: Hát azt nagyon szeretem. Az nagyon jó. Rengeteg mennyasszonyt csinálok, meg báli sminkeket, amiben az a kihívás, hogy mindenkit nagyon-nagyon megszépítsek. Ha egész kicsit nyúlok az emberhez, akkor is kihozom az arcából a létező legszebbet. Lehet, hogy ezáltal túl nagyot változtatok és lehet, hogy ennek nem is mindig örülnek a vőlegények, de megpróbálom azért úgy csinálni, hogy a smink az illető saját személyiségét vagy arcát ne változtassa meg nagyon, csak a létező legjobbat emelje ki: a szép szempillát, a szájat esetleg. És egy egész kis javítással is már őrült nagy dolgokat tudok látványban elérni. Inkább ennek a híve vagyok, mint a plasztikának.

Londonig meg se állítsátok Terézanyut!

MZ: Melyik volt a legemlékezetesebb munkája, amire örömmel gondol vissza?
SZ: Az Állítsátok meg Terézanyut című film. Bergendy Péter rendezőbarátom csinálta, akivel tizenöt éve dolgozom. És nagyon jó volt még Norman Gáborral is. Ő koreográfusként működött idehaza, mielőtt elment volna Amerikába, ahol reklámfilmekkel foglalkozik. Vele nagyon sok sikeres divatbemutatót csináltunk, alternatív bemutatókat, például az Offline Divatszínházat. Akkor Náray Tamással volt még rengeteg szép divatbemutatóm. És persze a fotózások. Na azokat nem mindig szeretem. Jó az is persze, de azért azokat eléggé unom. Amiről azt hiszem, hogy a csúcs lehet, az az Alternatív Hajshow (Alternative Hair Show - a szerk.) volt 2000-ben. Hajas Lacival csináltunk a Royal Albert Hallban, Londonban, ami nagyon nagy sikernek számított. A szakmai közönség is szép számban képviselte magát, nagyobb tapsot kaptunk, mint Edwin Marton. Ebben már háromszor, nem is csak egyszer volt részem.

Hajas LászlóMZ: Lesz még negyedszer is?
SZ: Ez attól függ, hogy Hajas Lacit hívják-e. Ő azért benne van a világon a top 20-ban. Londonban évről-évre megrendezik ezt a fashion hajshow-t, ami tulajdonképpen egy tanfolyam a fodrászoknak, akik különböző kurzusokon vesznek részt, és az esemény zárórendezvénye ez az alternatív hajshow. A belépőjegyekből befolyt összeg egy gyermek leukémia alapítvány javára megy. Máskülönben a világ legjobb fodrászai tartanak ott háromperces bemutatókat, amire Hajas Lacit már háromszor hívták meg. Náray Tamás csinálja a ruhát és a koreográfiát én pedig a sminket. Nagyon jó, nagyon színvonalas bemutató szokott lenni.

MZ: Ma vagy régen volt több színvonalas bemutató?
SZ: Kevés a divatbemutató már, régen sok volt. Most már olyan költségei vannak, amit a tervezők nem igen tudnak vállalni, a szponzorok meg nem nagyon költenek divatbemutatóra. Nem térülnek vissza a költségek, tényleg csak nagyon ritkán, nagyon kevés tervező engedheti meg magának, hogy ily módon mutassa be kollekcióit. Úgy ab ovo az egész magyar divatélet nehézkesen működik. Azt hiszem, ennek elsősorban anyagi okai vannak, nem a tervezők tehetségével van baj.

Az utca embere

MZ: Mi a helyzet az utca emberével, igényesebbek lettek, többen járnak kozmetikushoz, sminkeltetni?
SZ: Sokkal többen. Ma egyre általánosabb, hogy valaki egy esküvőt nem csinál meg sminkes nélkül, Operabálba szintén el nem menne smink nélkül. Úgy látom, még mindig a csúcsokat döngetik a gyárak az eladásban, még mindig egyre jobban fejlődő, abszolút felfelé ívelő iparág a kozmetikumok eladása. Bírják a nők ezt nagyon. Nagyon sokat sminkelek, rengeteget.

MZ: Van kedvenc márkája, termékcsaládja, ami mellett kitart?
SZ: Nincs, de a legigényesebb, legfinomabb, legjobb állagú termékeket szeretem. Alapozóból az egyik márka, szemhéjfestékből a másik, tusból a harmadik van a sminktáskámban. Öt-hatféle márkát használok, ezeket keverem. Nem szeretem, amikor valaki összeállít egy termékkollekciót, és akkor megmondja, hogy tessék ezt használni. Az nagyon eladás-centrikus. Én magam szeretem összeállítani a holmimat, egyik színt a másikhoz illeszteni, összeválogatni az anyagokat.

Vissza a jövőbe!

Epres PanniMZ: A jövőre nézve, milyen tervei vannak? Mi az, amit még mindenképp szeretne megvalósítani?
SZ: Szeretnék még filmet, nagyon jót. Nem sokat, azt soha nem tudtam volna megtenni, hogy elhagyjam a kozmetikát és csak a sminkeléssel és a filmezéssel foglalkozzam. Valami nagyon jópofa filmet szeretnék, ahol legalább olyan szép nők vannak, mint Dobó Kata, vagy Hámori Gabi. Amikor nagyon szép a főszereplő, akkor van értelme, hogy én dolgozom a filmben. A szép embereket egyébként is nagyon szeretem, ezért is kedvelek modellekkel dolgozni. Sokukat erkölcsi értelemben is támogattam. Epres Pannit is én fedeztem fel, na jó, ha nem teszem meg én, felfedezte volna helyettem más. Egyszerűen én ültem ott akkor a Look of the Year zsűrijében… De visszatérve a filmekre, amikor két öreg bácsika beszélget a padon, azt is jó lehet forgatni, de nekem azért a szépség fontos. A terveim között szerepel még, hogy szeretnék oktatófilmeket gyártani.

MZ: Csak a szép embereket, a csúnyákat nem kihívás szebbé varázsolni?
SZ: Nem. Ez a foglalkozásom. Ez nem kihívás, ez a dolgom. Ez nekem nem probléma.

MZ: És a másik álom, az oktatófilm ügyében történtek már lépések?
SZ: Nem (kacag). Az elképzeléseim megvannak már, megcsináltam a forgatókönyveket is, már tudom, mik szerepelnek majd benne, most már csak pénz kell hozzá. Ez még probléma, de majd megoldjuk – vágja rá Zita töretlen magabiztossággal, mintegy búcsúzóul.


Írta: , Dátum: 2007-04-12






ALMAF