Piszák Anikó divatbemutató a Sziget 2006 divathelyszínén (augusztus 14.)
Mokány angyal lépett a Sziget kifutójára, szárnyaiból ítélve szitakötő anyától és denevér apától származott.
A tündék, az angyal és a fa
Mokány angyal lépett a Sziget kifutójára, szárnyaiból ítélve szitakötő anyától és denevér apától származott. Kecses mozdulatokkal előrelépdelt, és a színpad szélén pillangótáncba kezdett. Angyalszárnyait hátrafeszítve remegtette testét, hogy megidézze a nőies nőt, Piszák Anikó tervei alapján. És jöttek a fehér ruhás nők. Elegánsan, tisztán, lebegőn. Ruhájuk gyakran nem is ruha, csak lepel volt testükön. Finom szaténból, rugalmas pamutból, gyűrt selyemből készült finom lehellet. A nőiesség időnként macerás: egyes modellek zavartan húzgálták magukon a textilt, hogy elrejtsék legféltettebb bájaikat. Talán a méretre szabás segíthet ilyenkor...
A téglalap alapú szoknyák és leplek egyenetlen, hegyes alja olyan hatást keltett, mintha örök szellő lengte volna körül viselőjüket. És valóban. A ruhákban kecsessé és súlytalanná váló modellek erdőben sétáló tündékhez hasonlítottak, akiknek ruháját szűntelen fodrozza az erdő lehelete.
Az erőteljes anygal pedig a háttérből óvta az általa megidézett, törékeny lényeket. Szárnycsapkodásaival fénykört vont mögéjük, és elszántan kísérte lebegésüket.
Piszák Anikó nem tünde alkat. Földi lény ő, szilárdan állva a talajon. Hogy honnan ismeri mégis a tündék természetét? Talán mert ő a fa, aki sóváran és óvó tekintettel figyeli a körülötte élő súlytalan lények szüntelen cikázását.
Írta: Darnyik Szilvia , Dátum: 2006-08-15
