Interjú Náray Tamás, divattervezővel Haute Couture 2007 divatbemutatója után (január 11.)

Percekkel előbb még reneszánsz fátylak rejtekében bimbózó arák, elől, hátul merészen dekoltált, színesnél színesebb estélyikbe bújt mondén nőszemélyek vonultak a kifutón.


Isten hozott a napfényes Náray birodalomban!

Percekkel előbb még reneszánsz fátylak rejtekében bimbózó arák, elől, hátul merészen dekoltált, színesnél színesebb estélyikbe bújt mondén nőszemélyek vonultak a kifutón. Az Ybl Palota frissen elkészült báltermében rendezett Náray Tamás Haute Couture 2007 divatbemutató éppen csak véget ért, a divattervező pazar kreációját dicsérő taps még most is a fülekben zúg, de Náray Tamás már túl van az éljenzésen, gratulációkon, éppen nyilatkozik… 



Mint az ilyenkor rendjén való, előbb az aktuális tévétársaságokat zavarja le, a mikrofon és a kamera mindig előnyt élvez az írott sajtó képviselőivel szemben, persze nem zsörtölődünk, megszoktuk már. Szépen, csendben, kivárjuk a sorunk. A fess úriember fekete öltönyt, hozzáillő, fekete pantallót visel, miközben kérdéseinkre válaszol, szüntelenül mosolyog. Kiegyensúlyozott derű árad belőle, nemcsak hallgatni, elnézni is arany. Szerény, hiába van tisztában vele, milyen erőt képvisel a hazai divatpalettán, nem kérkedik vele. Őszintén vall érzéseiről, a Szombat Esti Láz csillogó táncosruháit idéző kollekciójának ihletforrásáról is.

MZ: Sokféle, színes világot varázsolt elénk! Volt valami koncepciója  a divatbemutatónak?
Náray Tamás: „Tényleg nagyon sokféle ruha és nagyon sokféle dolog volt ebben a divatbemutatóban, de hát azért mégis van valami, ami egy láncra fűzi ezt az egészet.” - kezdi. „Az összetartó erő pedig nem más, minthogy nagyon szeretem, vonzódom - és ezt talán nagyjából tudják is rólam - a keleti kultúrákhoz. Szívből kedvelem a varázslatos Indiát, a mesés Orientet, az Ezeregy éjszakát, és hát valójában sok minden dolog vonzó számomra, ami egy picit más, ami egzotikusabb a megszokottnál. Emiatt választottam a fuksziát, a marokkói narancsot, az ezüst türkizt, vagy akár a neonos palettáról is különböző színeket, ezért alkalmaztam  a túlzó díszítéseket, a csipkéket, a köveket, a flittereket is. Szerintem estélyi ruhákból van ilyen és olyan vonal is, én most azt képzeltem el, hogy ez egy igazán egzotikus vonal legyen.”

MZ: A színes virágokkal, óriás masnikkal merészen ékített költemények talán csak első látásra tűntek idegennek. Vibrálásuk, az az izgalommal elegy báj, mely a ruhákból s a ruhákat viselő csinos modellekből áradt, joggal vívta ki a nagyérdemű tetszését…
NT: „Én nem szoktam fukar kézzel bánni a kellékekkel, meg a díszítőanyagokkal.” – érvelt a még mindig mosolygós Náray. „Tudod, szoktam mondani, hogy ízlésről nem lehet vitatkozni. Tehát nekem a zöld tetszik, neked meg a piros, most melyik szebb szín, hát, ki tudja ezt eldönteni, nagy valószínűséggel senki. Én olyan kollekciókat tervezek, olyan kollekciókat tudok csinálni, ami olyan nőknek való, akik nem beleolvadni szeretnének a tömegbe, hanem abból kitűnni. Mert, aki úgy szeretne bálba menni, hogy ő ugyan elmegy, de senki ne vegye őt észre, annak azt tudom tanácsolni, hogy ne tőlem válasszon ruhát, mert ezekben a ruhákban ez garantáltan nem fog sikerülni.”.

MZ: Még mindig az érvek tengerén hajózunk, de már egy sóhajnyival távolabbi vizeken… Azt azért leszögezhetjük, hogy kitart a kihívó(bb) estélyik mellett?
NT: „Igazából valahogy a vevőink is formáltak engem, meg a kollekciókat, mert tőlem az ilyen típusú ruhákat várják el, ezeket szeretik. Elsősorban azok az emberek kedvelnek engem, akik ezt a fajta harsányságot, túldíszítettséget, a merev eleganciát kicsit háttérbe szorító frivolan dekoltált, mondén és kokottos estélyiruha-világot kedvelik. És megmondom őszintén, nekem is az tetszik, ha valaki feltűnik, jól áll rajta, amit visel, szép és emellett bátran meri is hordani ezeket a szokatlan dolgokat, nem hunyászkodik meg.”
(Kedves HazaiDivat.hu olvasók, hajrá! lehet próbálkozni, vajon ki jutna keresztül a bátorságpróbán!)

MZ: Magam nagyon nehezen tudnék dönteni, a divatbemutatón megcsodált, kézi készítésű estélyik közül, Önnél melyik vinné el a pálmát?
NT: „Több is volt." - kezdi sorolni favoritjait, némi töprengés után. "Például szubjektív okokból nagyon szerettem az Epres Panninak az utolsó ruháját, a lilaezüstöt, aztán az utolsó mennyasszonyi ruhát, ami egy ilyen jázminvirágos esküvői költemény volt, az egyébként is egy hihetetlen munka, és szívemhez nőtt még az a sárga-zöld ruha is például, amiben elképesztően erős, szinte nem is létező zöld színű bélés volt.” -  tehát nemcsak nekem, neki is több kedvence akadt.

MZ: Mire számítsunk legközelebb?
NT: „Lehet, hogy a következő alkalommal majd, félretéve a harsányságot, a csillogást, pont egy ilyen egyszerűbb vonalú fekete vállpántos kombinéruha következik, de hát egy tervezőnek sok mindent meg kell mutatnia magából. Meg hát éberen kell tartania az érdeklődést is, mert ha mindig ugyanazt csinálja, akkor egy idő múlva könnyen telítődhetnek vele az emberek!”.

Képek Náray Tamás Haute Couture 2007 divatbemutatójáról, Ybl Palota 2007-01-11

További képek a témában:
Képek Náray Tamás Haute Couture 2007 divatbemutatójának előkészületeiről, Ybl Palota 2007-01-11


Írta: MZ , Dátum: 2007-01-17






ALMAF