Divatra ható tényezők Ötvenes-hatvanas évek - Csipes Antal: Divattükör

Divatra ható tényezők Ötvenes-hatvanas évek - Csipes Antal: Divattükör

Az '50-es és '60-as évek

Még mindig a divat és a szépművészet kapcsolatáról...

Amerika. Cecil Beaton (1904-1980). A tervezőnő modelljeit Jackson Pollock (1912-1956) nofiguratív olajfestményei előtt fotóztatta. Így 'szólt bele' a festészet a divattba, a reklámiparba. Aztán az is 'visszaszólt', és Pollock festmények-inspirálta textielk kerültek piacra. Hát igen, ha egyszer valami működik, érdemes lehúzni róla annyi bőrt, amennyit hagy...

És eljött a pop-art ideje. A nevéből is világos ugye, hogy művelői szerették volna népszerűbbé (popular) tenni a magaskukltúrát, hisz végtére is azért van, hogy legyen, aki szívesen befogadja. És belépett az ajtón Andy Warhol (1928-1987), a legismertebb pop-artos, aki mint divatrajzoló kezdte pályáját az '50-es években olyan magazinoknál, mint a Harper's Bazaar, a Vogue és a Glamour. KIrakatokat is rendezett, amúgy warholosan, aztán meg fogta magát, és a '60-as években végiszitanyomatozta a kor sztárjait, pl. Marilyn Monroe-t, ugye.

A '60-as évek 'termékei' az olyan műfajok is, mint a performace vagy a testfestés, melyeket a divat késlekedés nélkül besorozat fegyvertárába, és melyet underground körökben szívesen használ ma is (Király Tamás, Mavrák Erik).

És terméke a pszichedelikus (kábítószeres állapotot tükröző) művészet is, amely úgy a zenében (Janis Joplin, The Doors, Jimi Hendrix, Pink Floyd), mint a szépművészetben az underground kultúra legfontosabb kifejező eszközévé vált. Diana Dew, tervezőnő 1966-ban készült világító alapanyagú miniruhája ezt a korszakot fogalamazta divattá. De a korszak 'jelvényei' voltak a bőrövek, a nyakláncok, a toll-fülbevalók, a szőttesek és a folk-ruhák is. Egy törzs vagyunk! - hirdették ruhájukkal a hippik. Ez a koraszk számomra igen vonzó, kár, hogy LSD-n alapult, és ikonjai mind túladagolásban végezték a 30. életévük előtt...

Szintén '60-as évekbeli stílus a frek, amely politikus öltözködéskultúra. Viselője kifigurázza a hatalmi szerveket: farmerzsebére rendőri, katonia rangjelzéseket varr, pisztolytáskájában marihuánát hord. Vagy pólóján viseli Marx arcképét, éppen azért, hogy iránta érzett szimpátiáját hirdesse.

És eljöttek a boldog '70-es évek, magukkal hozva a minimal-artot a szobrásztaban és a festészetben, de az új látásmód a divattervezőket sem hagyta hidegen, megszülettek a geometrikus formájú ruhák.

Ennek továbbfejlesztett változatat lett az op-art, mely a geometrikusságon túl még vibrál is és gyakran térhatású. Na, ezt aztán imádták atervezők, különösen Michale Kidner és Bridget Riley op-artos munkái által inspirálódtak a londoni tervezők. Egyesek odáig is elmerészkedtek, hogy Riley-mintás ruhákat készítettek, Riley tudta és beleegyzése nélkül... Hiába, akit egyszer elragadott a hév, azt egy 'kicsinyes' szerzői jogi törvény meg nem állítja!

A művészeti ághoz kötődő ruhák legismertebb tervezője az akkor még fiatal Yves Saint Laurant (YSL), aki 1956-ban egy Mondrian ruhát készített, felhasználva benne a geometrikus festmény arányait, színeit.

• Via