Nos

levettek lábamról a pincérek is. Az általuk nyakra-főre kínált, orrunk alá dugdosott „rózsaszínarany”, értsd pezsgő-eper kompozíció a Capote-tal fémjelzett nagy klasszikus


Nos, mit mondhatnék még a NOS-ról? Nagy Orsolya divattervező truvájait, ízlését és legutóbbi divatbemutatóját, melynek, nemcsak a maga nemében fenséges Festetics Palota adott otthont, sikerült már korábban is az egekig magasztalnom. Mentségemre hoznám fel, így van ez, valahányszor az embert lenyűgözik. Nagy Orsolya produkciójának esetében ez duplán, triplán is megtörtént.



A megszépítő idő távolából sem tudom eléggé dicsérni a helyszínválasztást, a maga hófehérségében is ragyogó palotakertnél alkalmasabb „díszletet” képzelni a kifutó köré még hozzáértőknek is nehéz lehet, az olyan laikusok meg, mint jómagam, jobb, ha nem is nagyon kísérleteznek ilyesmivel. Másodsorban első látásra beleszerettem a tervezőnő szépséges kislányába, a dús, barna loknikkal, fitos orcával megáldott „maszatpankába” (és remélem itt most, ezzel nem sértem meg) aki, nemcsak a kifutón bizonyította rátermettségét, a divatszínházba hajló bemutató előtt a buborékszékek közt szaladgálva adott ízelítőt korából fakadó elevenségéből. De egy-egy gyerekszáj mondatát is elcsíphette a többségében mégiscsak ismerősökből álló vendégsereg, idézni én sem idéznék, maradjon csak családban a fabula, szüzsé?, mindenesetre akkor, ott megmosolyogtatott.

(Reklámokon butult elmémmel már-már arra gyanakodtam, Nagy Orsolya szándékosan eresztette közénk, dehogy nem eleve kiszámított „piárfogásról” van szó, hamar bebizonyosodott. A tervezőnőtől távol áll minden fellengzőség és számítás, mini interjúnk során még sztárkuncsaftjait sem hajlandósult nevükön nevezni, lévén számára minden nő, minden vendég egyformán fontos. Manapság ritka az ilyesmi).

De levettek lábamról a pincérek is. Az általuk nyakra-főre kínált, orrunk alá dugdosott „rózsaszínarany”, értsd pezsgő-eper kompozíció (már megint) a Capote-tal fémjelzett nagy klasszikust, A reggeli Tiffanynál-t juttatta eszembe, no meg kedvenc táncos-, színésznőmet, Audrey Hepburnt. Hogy nem lőttem bakot, ismételten csak a stílusos választások egyikével találkoztam, a múltidéző divatbemutató bizonyította. Nemcsak Audrey Hepburn, Jackey Kennedy is életre kelt a széllel öntudatlan kooperáló, filmkockákat megszégyenítő színpadon.

Favoritjaimat, a babos ruhákat és a fináléban felvonult zöld csodákat szívembe zártam. Nemcsak Nagy Orsolyának, a felvonuló modelleknek, akik máskülönben megjelenésükkel ismét a sárga irigységig kergettek, űztek, lehet fokozni bátran…, is köszönöm a szép emléket.


Írta: MZ , Dátum: 2007-08-12






ALMAF