menyasszony-álmok

Az immáron tizennegyedik alkalommal megrendezésre került Esküvő kiállítás és vásár ezen kulisszatitkokba is beavatta a járatlanokat


Ha nem is minden, majd minden kislány arról álmodik, az alkalmi hercegnőség után egyszer bizony belőle is fehér fátylas, hosszú uszályos, elragadó menyasszony lesz. Aki után csak hajszálnyival kevésbé elragadó rózsaszínruhás koszorúslányok siserahada tipeg, tartani a tartanivalót, az esküvői költemény abroncsos alsórészét.



Hervadhatatlan esküvői csokor bimbózik kezében, amivel – persze csak ha a méregdrága, két hétig tartó ceremónia után fájó szívvel, szolidan a háta mögé hajítja -, ezrek meg ezrek tipródását okozza majd. Minden lány és asszony az ő virágaiért fog közelharcot vívni, abban a hiszemben, a következő szerencsés ő lesz, akinek bekötik a fejét. Nagyjából idáig az álom.

A lagzi, a nászéjszaka, a mézeshetek utáni szürke hétköznapokba nem szívesen gondol bele. Hiába látta százak meg százak házasságát tönkremenni, az övé más lesz – nem tudja, csak bizton érzi, szeretne hinni benne. Ő kivétel, tudja a titkát a boldogságnak, s azt, meg van győződve róla, hét lakat alatt őrzi. De még ha nem így van, ha egyszer véletlen ők is hibáznak, a férjét sem hagyja ki a számításból, legalább azt elmondhatja magáról, volt egy nap életében, esküvője napja, melyen tagadhatatlanul ő számíthatott a földkerekség legelragadóbb, legmámorosabb menyecskéjének. Bele sem gondol, hányan küzdöttek ezért…

Az immáron tizennegyedik alkalommal megrendezésre került Esküvő kiállítás és vásár ezen kulisszatitkokba is beavatta a járatlanokat. Az álmodozó hercegnőkből csodálkozó, néhanap hisztis arák varázsolódtak, a tizedik ruhapróba után bizony, tisztelet a kivételnek, mindenki kissé nyűgösebbé vált. Hiába bizonygatta Héjja úr, hogy az elbűvölő habcsók ruhácska alját minden gond nélkül fel lehet hajtani, hogy egy-két fodor minden nehézség nélkül legombolható,- cipzárazható az alkalmi költeményről, a leendő menyasszony nehezen nyugodott meg. Csak ha minden, tetőtől-talpig klappolt, állíthatta nyugodt szívvel, jottányit sem engedett hajdani elképzeléseiből.

Hogy a dolog mennyire pénztárcafüggő, arról szintén a kiállításon nyerhettünk tanúbizonyságot. Ha bukszánk tömött, bizony sokkal egyszerűbb helyzetben vagyunk, a tervezők kínálta holmik között bizonyosan találunk kedvünkre valót. Ha nem, némi ötletességgel, furfangos kiegészítővel az olcsóbb darabokat is egyedivé tudjuk varázsolni – legalábbis a bennem szunnyadó kishercegnő emellett kardoskodott. A kínált diadémokat ugyan nem merte, akarta kobakjára tűzni, nehogy azt higgyék az eladók ő is…, nem mondta ki magában sem, hogy mennyasszony. Igaz, amikor az Oldtimerekhez ért, annyira megfeledkezett magáról, nem átallott a négykerekű autócsodák szélvédőjéhez hajolni, csak hogy megtekintse, mennyivel repeszthetnek ezek a felspécizett járgányok. Annyira elbámészkodott, hogy rajtakapták. Prospektusok nélkül meg sem úszta. Aztán minden jót kívántak neki, ahhoz, ahhoz a bizonyos nagy naphoz. Azt hitték tényleg házasodni fog. Egyszer bizonyára tényleg megteszi, de addig…

Addig még alszik jó néhányat és talán, hála az Esküvő kiállítás és vásárnak, elképzelésein is változtat kicsit. Mondjuk úgy, a már-már mesébe illő valósághoz szabja, alakítja őket.


Írta: MZ , Dátum: 2007-02-10






ALMAF