Divatbeszélgetés Koller Katával, a 2007-es Miss Hungary győztesével
Barna hosszú hajú, cicaszemű lány közeledik felém farmerben, kapucnis, szőrös pulcsiban, lapos talpú cipőben.
Tánc, korona, közgazdász diploma
Barna hosszú hajú, cicaszemű lány közeledik felém farmerben, kapucnis, szőrös pulcsiban, lapos talpú cipőben. A Mammut I. üvegliftjei előtt találkozom Koller Katával, a Miss Hungary 2007 győztesével. A tavalyi királynő már akkor kijelentette, nem pályázik további koronákra, több szépségversenyen való részvételt sem tervez. Mit is csinál helyette? Jelenleg táncol, táncol és táncol, méghozzá nem is rosszul, ezt bizonyítja, hogy a Horvátországban nem rég megrendezett tánc világbajnokságról Tapmancsosok névre keresztelt csapatával aranyérmet hozott haza. Mindemellett jó tudja, hogy ahogy a szépségből, úgy a táncból is csak egy ideig lehet megélni, így nyártól már más irányt vesz az élete, s kamatoztatva nemzetközi kapcsolatok szakon szerzett közgazdász diplomáját, belekóstol a menedzserek világába
Találka
Minden kislány álma, hogy ha felcseperedvén, királynő legyen. Ez az álom azonban legtöbbjük számára ábránd marad csupán, amely a gyermekkorral együtt a feledés homályába vész. Én mégis egy királynővel találkozom ezen a délelőttön – még ha nincs is a fején korona, ahogy gyermekkorunkban képzeltük -, hogy egy-egy tea mellett beszélgessünk szépségversenyről, táncról, tanulmányokról, mintha nem is először ülnénk egymással szemközt. Ezúttal egy teljesen üres kávézót sikerül kifognunk, amely talán csak azért kihalt, mert abban a pillanatban nyit, mikor odaérünk. Örülök, hogy nem kell majd túlharsognunk a többi vendéget, csak a hirtelen feldübörgő zene zavar meg kissé, így kénytelen vagyok megkérdezni a teákkal egyensúlyozó pincérlányt, le lehetne-e kapcsolni, amíg itt vagyunk. Sajnálom, de nem lehet. A zenének folyamatosan mennie kell – jön a válasz. Még szerencse, hogy a lehalkításra rá tudom venni, bár így is az agyamig hatol a ricsaj, ami a hangszórókból – igaz már kicsit csendesebben – árad. Katával beletörődő mosolyt váltunk, de mit tehetnénk, helyszínt váltani már késő, hisz előttünk gőzölög a két forró ital, így kissé emelt hanghordozásba, kezdünk a csevegésbe - ami ennek a kellemetlenségnek a dacára igazán jól sikerült.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…
HazaiDivat.hu: Te lettél a 2007-es Miss Hungary. Hogyan jött az ötlet, hogy jelentkezz a versenyre?
Koller Kata: Ez egy érdekes dolog, mivel soha nem foglalkoztattak a szépségversenyek. Tanultam, táncoltam, versenyeztem, de soha nem gondolkodtam hasonló megmérettetésen. Persze láttam én is a tévében ezeket a rendezvényeket, de eszembe sem jutott, hogy valaha én is ott fogok állni a színpadon. Hogy hogyan kerültem mégis oda? Készült rólam pár profi kép, amit egy fotós ismerősöm készített rólam, ezek közül néhány felkerült az iwiwre, ott talált rájuk a Miss Hungary versenyigazgatója, és megkérdezte, nem lenne-e kedvem indulni ezen a rendezvényen. Egyébként nem egyedi eset volt az enyém, sokan érkeztünk így a versenyre, hogy voltaképp megkerestek minket, és nem mi jelentkeztünk, ahogyan azt képzelné az ember.
HazaiDivat.hu: Milyen apropóból készültek ezek a profi fotók, ha nem akartál a szépségiparban dogozni?
KK: Igazából nem nagyon volt apropója. Szerettem volna magamról néhány valóban jó képet, elvégre csak egyszer fiatal az ember, s ha már lehetősége van rá, miért ne örökítse meg, hogyan is festett fénykorában.
HazaiDivat.hu: Mit válaszoltál a felkérésre?
KK: Semmit, szépen félreraktam. Ahogy idén, a múlt évben is egy nagyon komoly versenyidőszakom volt éppen akkor, ráadásul tavaly még szakdolgozatot is írtam, államvizsgáztam, tehát kisebb gondom is nagyobb volt egy szépségversenynél. Az államvizsgám után azonban ismét elővettem a témát, méghozzá abból az apropóból, hogy betelt a postafiókom, és ahogy törölgettem a leveleket ismét előkerült ez a bizonyos üzenet. Újra elolvastam, sőt mivel belinkelték a Miss Hungary honlapját, így arra is ráklikkeltem. Elolvastam, mit írnak a korábbi versenyekről, megnézegettem a felkészítő táborról, az eddigi királynőkről a képeket, s közben az motozott a fejemben, egész jópofa dolog lehet, mi több, a fotókat mustrálva már-már esélyesnek éreztem magam arra, hogy bejussak a döntőbe. Végül is akkorra már lecsengett az összes olyan programom, ami eredetileg foglalkoztatott, s úgy gondoltam, ha másért nem is, legalább az újabb profi képekért érdemes nekivágnom. Ráadásul a döntős lányok már különfél ajándékokat is kapnak, és ki ne örülne annak, ha nyer valami jó kis utat, ilyen-olyan utalványokat…valamit, s ezért csak végig kell sétálni a zsűri előtt.
HazaiDivat.hu: Hogyan emlékszel vissza a felkészülés időszakára?
KK: A jelentkezéstől a döntőig való eljutás egy elég hosszú folyamatot foglalt magába. Én májusban kaptam a felkérést, július elején volt a válogatás illetve az elődöntő, szeptemberben a fotótábor, és novemberre írták ki magát a döntőt, amiből végül december 28-a lett.
HazaiDivat.hu: Fotótábor? Szóval nem aerobikkal, fogyókúrával egybekötött felkészítő tárborba küldtek a verseny előtt?
KK: Nem, szerencsére semmi ilyesmit nem kellett kiállnunk – nevet – bár először én is megijedtem, hogy diétával fognak sanyargatni, amit nem is szívesen csináltam volna végig, hiszen én sportolok, s amellett nem igazán ideális, ha az embert legyengítik egy ilyen fogyókúrával.
HazaiDivat.hu: Akkor miről is szólt ez a tábor?
KK: Ez egy olaszországi út volt, amelynek a lényege, hogy a versenyre minden lányról készüljenek úgynevezett katalógusfotók. Három fotós, három sminkes, három fodrász segédkezett a munkában, ami nem is bizonyult olyan egyszerű feladatnak, ugyanis minden lányt fotózni akartak minden egyes nap, ami azt jelentette, hogy 32 lányt per nap. Mindezt az említett három fotóssal, sminkessel, fodrásszal…gondolhatod. Első nap délután négyre lett kész a sminkem, annyian voltak beosztva előttem, a hajról és a többiről nem is beszélve, aztán az állandó várakozás…Mire az érdemi részre került a sor, már teljesen lefáradtam, ráadásul szó szerint sorba kellett állni a fotósnál... Futószalag, ez a megfelelő kifejezés arra, ami ott történt, sajnos. Persze a fotóknak a verseny szempontjából nem sok jelentőségük volt, hiszen ezek csak azért kellettek, hogy meg tudják mutatni, milyen lányok kerültek a döntőbe - amolyan portfolió. Ezen túl azért jól éreztem magam, zökkenők pedig mindig, mindenütt akadnak.
HazaiDivat.hu: Szövődtek maradandó barátságok a tábor vagy a verseny ideje alatt?
KK: Igen. Általában az idősebb lányokkal barátkoztunk össze. Idősebb alatt a húszas korosztályt értem, mivel elég sok tizenhét-tizennyolc körüli lány jutott a döntőbe. Húsz fölött csak egy páran voltunk, de annyira éreztük ezt a… hát, generációs különbséget – nevet. – A fiatalabbaknak valahogy sokkal fontosabbnak tűnt ez a verseny, mint nekünk. Persze ez abból is fakadhatott, hogy ők még tényleg nagyon akartak nyerni, nagyon akarták az elismerést, a sikert és ezért sokkal inkábba szívükre vettek minden apróságot. Mi, húsz felett már valahogy egész másképp álltunk a dologhoz, ezek a lányok azok, akikkel a mai napig is tartom a kapcsolatot, ha más nem, hát levélben.
HazaiDivat.hu: A győzelem után azonnal ki is jelentetted, hogy nem szeretnél különösebben forgolódni a szépségipar világában…
KK: Igen, ez így van, bár leginkább itt a versenyekre gondoltam. Tehát nem szeretnék feltűnni minden hazai szépségversenyen és Miss ez meg az lenni, de ha felkérnek például bemutatókra vagy fotózásra, azt nagyon szívesen vállalom.
HazaiDivat.hu: A szépségverseny után megkerestek ilyesmivel?
KK: Direkt módon nem. Azok a munkák, amelyek a verseny kapcsán találtak meg, nem közvetlenül a királynőségemhez kapcsolhatók, hanem mondjuk ahhoz, hogy a táborban megismertem egy fotóst, aki később rám gondolt egy munka során, de nem azért mert én nyertem, hanem mert hozzám illőnek érezte a feladatot.
HazaiDivat.hu: Hogyan fogadta a környezeted a tényt, hogy jelentkeztél a versenyre?
KK: Nagyon nehezen, főleg a szűk család, akik igazán ismernek és jól tudták, hogy engem nem csábít ez a világ. Nem igazán értették, mit akarok ott, hiszen egész eddigi életemben sportos voltam, szerettem az extrém dolgokat, és ez a kifutón való billegés, édes mosolygás valahogy nem illett számunkra a rólam alkotott képbe. Persze ez is csak sztereotípia, ami a jelentkező lányokról mindenkinek az eszébe jut… de valahogy akkor is nehezen tudtak azonosítani ezzel az egésszel. Éppen ezért, amíg nem tudtam biztosan, hogy bejutottam a döntőbe, nem is szóltam senkinek a dologról.
HazaiDivat.hu: Azért biztosan drukkoltak, amikor már ott áltál a színpadon…
KK: Persze, bár amikor kiderült, hogy döntős vagyok, akkor még nem tudták, hogy örüljenek-e vagy sem. De természetesen a végén már ott szorított mindenki értem, sőt már-már szorongtak: Te jó ég, mi lesz, ha megnyerem! Te jó ég, mi lesz, ha nem nyerem meg! Jobban izgultak és stresszeltek, mint én. A táncos fellépéseim előtt nem izgultak ennyit…
Tánc az élet
HazaiDivat.hu: Ha már szóba került, hogyan lettél táncos?
KK: Mindig is sportos alkat voltam, amolyan örökmozgó, de a főiskola elejére úgy alakultak a dolgok, hogy abbahagytam mindent. A táncra egy fura kerülőúton találtam rá, méghozzá az egyik tanárom segítségével, aki grafológiát tanított nekünk. Amikor befejeztük ezt a kurzust a főiskolán, a tanárunk felajánlotta, hogy aki akar, az otthagyhatja nála a kézírását, ő pedig szívesen kielemzi. Természetesen én is szerettem volna tudni, mit olvas ki a betűimből, így leadtam az írásom. Amikor kielemezte, egészen megdöbbentem, olyan igaz dolgokat mondott rólam. Beszéltünk arról is, hogy szeretek mozogni, szeretem a zenét, jó a ritmusérzékem, de már egy ideje nem sportolok, pedig nagyon hiányzik a mozgás. Igazából ő kérdezett rá, miért nem táncolok, hiszen ez az, amihez úgy látja, minden adottságom meglenne. Arra gondoltam, igaza van, s nem sokára ki is szemeltem magamnak az Oktogon Tánc Centrumot. Innét kerültem át később a mostani csapatomhoz.
HazaiDivat.hu: Milyen stílust képvisel a Tapmancsosok formáció, amelyben te is táncolsz?
KK: Nincs egy szóval összefoglalható neve, elég kevert stílusban mozgunk. Ötvözzük a klasszikus és modern táncokat. Használunk emeléseket, akrobatikát, táncolunk funky, old school és new style hip-hop, street jazz stílusban. Mostanában a kortárs vonalon is próbálkozunk… Lényegében ez a modern színpadi tánc.
HazaiDivat.hu: Mióta tart ez a szerelem?
KK: Úgy három éve, töretlenül, de elképzelhető, hogy már nem sokáig, legalábbis nem ezzel az intenzitással. Júniustól ugyanis menedzserként fogok dolgozni, elvégre ezért szereztem a diplomámat. Ettől azért még nem hagyok fel teljesen a tánccal, de a versenyek többé már nem fognak beleférni az időbeosztásomba. Szomorú is vagyok emiatt, mert nagyon sokat jelentett nekem…de azért hobbinak ezután is megmarad. Illetve, ha kapok felkéréseket, azokat azért szívesen elvállalom.
Divatsarok
HazaiDivat.hu: A Pastell Studio bemutatóján találkoztunk, eszerint számon tartod a divateseményeket? Követed a divatot?
KK: Nem érzem magam elvakult divatkövetőnek, inkább csak kiragadok belőle bizonyos dolgokat: elemeket, amelyek megtetszenek, amik jó állnak, illetve amiben jól érzem magam. Tehát bizonyos szempontból követem a divatot, de például sosem hordtam magas talpú cipőt vagy nem bújtam tetőtől talpig rózsaszínbe, csak mert az számított trendinek. Nem szeretem a most látható, nagyon szűk nadrágokat sem, amik teljesen rátapadnak a lábra, bevágnak a térdhajlatba…számomra fontos a kényelem is, és ezek a nadrágok cseppet sem kényelmesek.
HazaiDivat.hu: Ha elmész vásárolni, mi az a ruhadarab, amit nem tudsz megállni, hogy ne vegyél?
KK: Nagyon szeretem a szép fehérneműket, meg a bájos babacipőket. Nem igazán szeretem a magas sarkúakat, így igazán örülök, ennek a lapos talpú irányvonalnak…főleg leárazáskor, amikor a tizenötezres cipőt megkaphatom négyért.
HazaiDivat.hu: Favorit márkák, boltok?
KK: Akadnak olyan üzletek, amelyekbe rendszeresen visszajárok, mert valahogy az én ízlésemnek megfelelő ruhákat árulnak, és mindig találok náluk ezt-azt. Ilyen üzlet például a New Yorker és a C&A is, de alapvetően elmondhatom, hogy elég kaotikusak a vásárlási szokásaim.
HazaiDivat.hu: Hogy állsz a magyar és külföldi tervezőkkel?
KK: Meghívott vendégként több divatbemutatón is jelen voltam az utóbbi időben, mint a Pastell, amit te is említettél, vagy a Náray bemutatók. Ezeken a rendezvényeken valóban gyönyörű ruhákat láttam, de sajnos az én mindennapjaimba nem igazán lehet beilleszteni őket. Egyszerűen nem tudnám hova felvenni ezeket a modelleket vagy maximum egyszer-egyszer, ahhoz viszont túl drágák, hogy ott lógjanak a szekrényemben és gyönyörködhessek bennük. Nem rég láttam egy Dolce&Gabbana menyasszonyi ruhát, de nincs az az esküvő, ami rávenne arra, hogy ennyi pénzt kifizessek, és így vagyok a többi ruhával is. Akkor inkább varratok egy hasonlót töredék árért…
HazaiDivat.hu: Varratod vagy varrod? Akadtak olyan hírek, miszerint egy saját kezűleg készített ruhát viseltél a Miss Hungary estélyis blokkjában…
KK: Jó, hogy ez szóba került, mert így legalább eloszlathatok egy tévhitet, ugyanis nem én készítettem azt a bizonyos ruhát. Ez a hír egy félreértett interjúból származik, és sajnos nem igaz. Nekem csak a tervezésben és az anyagok kiválasztásában volt részem, a több nem az én érdemem.
HazaiDivat.hu: Ékszerek?
KK: Bizsumániás vagyok! Annak ellenére, hogy ékszerüzletünk van, én a bizsukat kedvelem. A szüleim folyton fel is róják nekem, hogy miért nem tőlünk választok magamnak igazi ékszereket… de az az igazság, hogy nem akarok drága fülbevalókat vagy nyakláncokat hordani az utcán. Erre a célra tökéletesek a fűzött nyakláncok, amik remekül feldobják akár a szolidabb ruhadarabokat is. Egy új nyaklánc vagy fülbevaló és máris más az összhatása a megszokott daraboknak, így ha újdonságra vágyunk nem kell feltétlenül lecserélni a ruhatárat, csak szerezzünk be néhány kiegészítőt. Erre egyébként én is csak nem rég jöttem rá. Előtte nem is hordtam semmilyen ékszert.
HazaiDivat.hu: Sminkeled magad a hétköznapokban?
KK: Nem jellemző. Színpadon mindig gyönyörű, sőt néha extrém sminkeket csinálnak nekünk a tánc miatt, a fotózásokhoz szintén, így kifejezetten örülök, ha a bőröm végre szabadon lélegezhet. Meg a sok edzés miatt napjában ötször izzadnám le az egészet, annak meg semmi értelme. Néha előfordul, hogy nem mosom le rendesen a szemfestéket egy-egy fellépés után, olyankor abban mászkálok, persze némi finomítás után, mert a színpadi smink azért veszélyes lenne az utcán. Tudom, hogy ez nem túl jó dolog, de…
HazaiDivat.hu: Kedvenc fodrász?
KK: Most a Perényihez járok, bár az én hajam a fodrászok rémálma. Egyszerűen nem lehet vele mit kezdeni, így nem is nagyon erőltetem. Néha levágatok a végéből egy keveset, de semmi extra. Azt hiszem, egyetlen fodrász sem felejt el, aki csak egyszer is próbált valami frizurát varázsolni a fejemre. A fotótáborban és a versenyen is szörnyen megszenvedtek velem a fodrászok. Például próbálták göndöríteni a hajamat, ami úgy festett, hogy bekunkorították az egyik oldalon, de mire a másik oldalhoz értek, addigra az elkészült rész már kirúgta magát. Ha fel akarták tűzni a hajam, kicsúszott a csat, ha összefogták, szétmászott az egész és így tovább. Kezelhetetlen a frizurám, legjobb ha simán kiengedem és kész.
HazaiDivat.hu: Nem akartak valami igazi divatos frizurát vágni neked, mert a fodrászok általában nem kedvelik a simán lógó hajat, s szeretnek minél trendibb csajt csinálni a versenyek győzteseiből.
KK: Nem igazán. A versenyen kifejezetten kérték, hogy minél természetesebb maradjon a hajunk, utána pedig, amikor elmentem vágatni, megmondtam, hogy csak a végéből csípjenek le egy kicsit. Viszont amit valóban nagyon élvezek az az, hogy ha elmész a Perényihez, ott nem annyiból áll a fodrászolás, hogy megmossuk és levágjuk, hanem egy komplett programon veszel részt pakolással, ami kiszívja a méreganyagokat a hajból, különféle olajos masszázzsal, bemosással meg tudom is én mivel.
HazaiDivat.hu: Szépségápolási tipp?
KK: Mindenki igyon sok folyadékot! Nekem is azt kéne tennem, de nem teszem. És ne szedjük túl a szemöldökünket! Nagyon sok olyan lányt láttam a versenyen, meg úgy általában is, akik túlszedik a szemöldöküket. Szerintem ez azért van, mert túl sokat vizslatják magukat a tükörben, és ha nem találnak más hibát, hát szednek még kicsit a szemöldökükből. Én ezért kerülöm a tükröt – neveti – nem kell folyton vizsgálgatni magunkat!
HazaiDivat.hu: Valamilyen szépségápolási termék, amit használsz és ajánlanál is mindenkinek?
KK: A Carmex ajakbalzsam. Erre a profi sminkesek hívták fel a figyelmemet, mert ez a legdurvábban kicserepesedett ajkakat is rendbe hozza semmi perc alatt. Egyébként nem szeretem a különféle kenceficéket, nem is hiszek bennük. Ami krémek közül nekem nagyon bevált, az egyedül egy gyógyszertári készítmény volt, egy egyszerű E-vitaminos krém, amit ott kevertek ki. Igaz, ezt is csak akkor használom, amikor érzem, hogy a sminkelés vagy egyéb dolgok miatt már feltétlenül szükséges a bőrömnek.
HazaiDivat.hu: Az étkezésre odafigyelsz, akár mint szépségkirálynő, akár mint táncos? Elvégre mindkettőnek fontos, hogy jó formában legyen.
KK: Kéne, de valójában nagyon rendszertelenül étkezem, és mindenféle konyhát szeretek: indiai, török, kínai, a tengeri herkentyűket is és persze a hazai ízeket. Viszont korábban sokkal édesszájúbb voltam, most inkább a gyümölcsöket favorizálom.
HazaiDivat.hu: Mi a véleményed a plasztikai sebészetről?
KK: Borzasztónak találom! Sosem feküdnék kés alá hiúságból, inkább futnék napi 10km-t, ha elégedetlen lennék magammal. Láttam már ilyen műtétet, és konkrétan rosszul vagyok a látványtól, a tudattól, hogy mit művelnek ott…rettegnék egy ilyen műtéttől. És csak úgy mellékesen: szerintem minden műtéti beavatkozás borzasztóan megviseli a szervezetet - még a „normál” kategóriába tartozóak is, amelyek elvileg a javunkat szolgálják -, ezek a plasztikai műtétek pedig egyáltalán nem érnek annyit, hogy kockáztassam miattuk az egészségemet.
Fotók:
Fotók Koller Katáról, a Miss Hungary 2007 győzteséről
Írta: Ekhó , Dátum: 2008-06-14
