Nem találkoztunk mi már valahol?

Ha valóban úgy érezzük egy másik személlyel beszélgetve, hogy mi bizony már találkoztunk valahol.. De hol is?

Nem találkoztunk mi már valahol? Hányszor hallotta az ember lánya ezt az idétlen mondatot a buszra várva, egy szórakozóhelyen vagy egy szuper-hipermarket fogkrémes polca előtt álldigálva.

A válasz erre a kérdésre egyéniségünktől, hangulattól és a kérdező férfi szimpatikusságától függően elég széles skálán mozoghat, a durva NEM-től kezdve egészen a zavart mosolyú hebegésig bezárólag. Az azonban tény, ez a bugyuta kezdőmondat nem a legszerencsésebb belépő, legyen az érdeklődő bármennyire is jóképű.

De mi van akkor, ha egy nő fejében, méghozzá egy másik nővel kapcsolatban merül fel ez a kérdés - és nem olyan jellegű szándékot takar, mint mikor egy férfi kérdezi ugyanezt a kiszemelt prédától? Ha valóban úgy érezzük egy másik személlyel beszélgetve, hogy mi bizony már találkoztunk valahol…De hol is? S kiderül, igazából sehol sem. Hasonló érzésem támadt ugyanis, amikor Kátai-Pál Edinával interjúztam a Mammut egyik kávézójában. Bevallom, nem először kerített hatalmába az a fura meggyőződés, ismerem valahonnét a velem szemközt ülő, ám valójában teljesen idegen embert. Furcsa dolgok ezek. Már-már megdöbbentő, ahogy az is, hogy a diktafon leállítása után még több mint egy órát csevegtünk Edinával…csak úgy privát, s olyan dolgok is szóba kerültek, amelyek első beszélgetés alkalmával nem igazán szoktak – még nők között sem (vagy legalábbis nálam).

Ennek fényében pedig visszakanyarodnék kicsit a „Nem találkoztunk mi már valahol?” felkiáltásra, amelyet férfiak szoktak előszeretettel alkalmazni ismerkedés céljából, nem is sejtvén, hogy pozitív esélyeiket ezzel a próbálkozással minimum 20%-kal rontják… Arra nem is gondolunk ilyenkor, hogy talán valóban úgy érzi a másik fél, hogy találkozott már velünk, ahogyan nekem is volt már néha ilyen benyomásom, s valószínűleg mindenki másnak is. A különbség, hogy érdekes módon, a férfiak mindig csinos nőkkel kapcsolatban vélik felfedezni ezt az érzést, míg például én idősekkel, gyerekekkel, más nőkkel gyakrabban, míg korban hozzám illő, sármos, potenciális „áldozatokkal” kapcsolatban viszonylagosan nézve ritkán észlelem ezt - pedig kifejezetten intuitív alkat vagyok. Mindenesetre én továbbra sem szeretem, ha valaki a fent említett mondattal indítja az ismerkedést, még akkor sem, ha igazat mond, s valóban csodás megérzései csalják e szavakat a szájára.

• Ekhó