Haj(b)aj

Haj(b)aj | HazaiDivat.hu - A magyar divat online otthona

A nagymamák szerint, a haj a nők ékessége. Persze az ő idejükben még a hosszú tincsek számítottak divatosnak, azaz nem is létezett igazán trend ezen a téren, hiszen minden lány és asszony kötelezően növesztette hajkoronáját.

Frizuradivatról azért minden korban beszélhetünk: akkoriban a lányok két fonatban, copfban esetleg kiengedve, míg az asszonyok szigorúan kontyba fésülve viselték hajzuhatagukat. (Mellesleg azon is elgondolkodtam már, vajon az elmúlt időkben miképp lehetett minden nőnek gyönyörű, egészsége, dús haja – pedig hol voltak akkor még a balzsamok, pakolások, selyemproteines samponok, és csodával határos eredménnyel kecsegtető társaik…)

Manapság évről évre változik, hogy mi számít divatosnak. Tavaly még a vállig érő lépcsőzetes, de idén már az extrarövid vagy az új bubi… Nem állítom én, hogy a változatosság nem gyönyörködtet, s nem újul meg minden nő, ha frizurát vált. Nem! Néha valóban ki kell lépni a megszokottból, s fel kell frissíteni a külsőnket, de számomra mégiscsak gyorsnak tűnik a hajdivat-diktátorok által képviselt tempó. Mindig is csodáltam azokat, akik folyamatosan mernek/mertek újítani, s nem ragaszkodnak a régi, megszokott sémákhoz. Én azonban nehezen cserélem le a már megszokott, jól bevált dolgokat, főleg, ha az gyökeres változást hoz – példának okáért, a külsőm terén. Mert mi van akkor, ha nem áll jól, ha a fodrásznál még remekül mutat, de otthon, az első hajmosás után már cseppet sem emlékeztet arra a hajkölteményre, amellyel kisétáltunk a szalon ajtaján – ugyanis sokunk nem kifejezetten fodrásztehetség.

De ha ezeken a dilemmákon túljutunk, akkor is számos kérdés akad még. Például, hogy rövid vagy hosszú frizurát szeretnénk-e? Mint említettem, idén a rövid a trend, de aki egészen eddig lapockáig érő hajjal büszkélkedhetett, az bizony nehezen válik meg tőle. S különben is, a rövid hajjal annyi gond van – persze a közhiedelemben pont az ellenkezője él. Könnyen elaludhatja az ember, s akkor egyik oldala befelé, míg a másik idétlen módon kifelé kunkorodik, ilyenkor nem lehet összekötni, hanem azonnal meg kel mosni, különben borzasztóan és igénytelenül fogunk kinézni, arról nem is szólva, hogy sportolásnál is a szemünkbe hullik folyton (kivéve, ha valóban extrarövid). Nem lehet belőle frizurákat fésülni, így nem élhetjük ki rajta kreatív hajlamainkat, s ez azért szomorú, mert egy-egy frizurával az adott hangulatunkat is közvetíthetjük a külvilág felé (kiengedem=ma laza vagyok, lófarkat fésülök=pajkos vagyok, befonom=tessék békén hagyni, begöndörítem, feltűzöm, pántot teszek bele stb. mind-mind személyes vallomás magamról/magunkról. S bár nem állítom, hogy a rövid hajjal nem lehet játszani, lehetőségei mégis sokkal korlátozottabbak. Ez nem azt jelenti, hogy bárkit szeretnék lebeszélni bármiről is, hiszen egy-két avatott mozdulat a fodrász részéről, némi „póthaj”, s máris fésülgethetjük újonnan meghosszabbított tincseinket.

Summa summarum, a Stella hajbemutatóit szemlélve nekem is eszembe jutott, tán’ változtatnom kéne… méghozzá gyökeresen. Vakmerő elhatározásom másnapra azonban merészre csökkent, s mire beültem a fodrász székébe, egészen lanyha ötletté zsugorodott. Nos, mi legyen? – kérdezte „Gedeon bácsim”, s én kissé tanácstalanul néztem vissza rá a tükörből. Bevallottam, változtatni szerettem volna, gyökeresen, de már nem érzem magam olyan bátornak, így megegyeztünk egy kis trendesítésbe…ennyi még belefér.

• Ekhó