Beszélgetés Túróczi Réka modellel Náray Tamás 200607 Téli szalonbemutatója után (november

Félreértés ne essék, ezúttal nem a neves szerző, Umberto Eco regényéről vitatkozunk majd, sőt vitatkozni egyáltalán nem fogunk, épp ellenkezőleg.


A rózsa neve...

Túróczi RékaFélreértés ne essék, ezúttal nem a neves szerző, Umberto Eco regényéről vitatkozunk majd, sőt vitatkozni egyáltalán nem fogunk, épp ellenkezőleg. A szóban forgó rózsa pedig nem a virágok királynőjét takarja, hanem Náray hervadhatatlan Rózsájáról beszélünk majd, helyesebben magával a rózsaszállal, Túróczi Rékával, aki talán, van benne annyi, nem sértődik meg az összehasonlításon. A tüzes-latinos szépség, enyhén hullámos, fenékig érő loboncával vitathatatlanul a kifutók bájos gyöngyszeme. Alkatilag karcsú, már-már törékeny, talán néhány centivel többet elfogadna, már ami a magasságát illeti persze, máskülönben nincs vele semmi baj. Nemcsak én, a divattervező sem találhat lényében semmi kivetnivalót, ezért aztán cseppet sem lepődhetünk meg azon, hogy Réka évről-évre aktív részese, kihagyhatatlan szereplője a Náray divatbemutatóknak.



Nem tudom, honnan hozza magával, de hihetetlen természetesség, kellem és derű árad belőle, ahogy Náray 2006/07 téli divatbemutatójának végeztével előbújik a színfalak mögül. Az előbb még a kifutón lépdelt, most ugyanazzal a kecses járással igyekszik a parketten előrefelé, a mosolya is a régi, nem változott semmi, csak a ruhája. Mintás, barnás-lilás blúzt visel, testhez álló fekete nadrágot, barna térdcsizmával. Jól áll neki, nőies és kihangsúlyozza hibátlan alakját. Túróczi Réka, ha menetközben nem állítom meg, minden feltűnés nélkül kisétál a teremből, talán csak távoztával vesszük észre, mintha valaki hiányoznék.

Az imént még egy mindenki által csodált modell volt, akin mese nincs, megakadtak a tekintetek, most pedig a szó pozitív értelmében, hétköznapian bájos, ragyogó tünemény áll velem szemben. Még le sem csengett a divatbemutató, még ki sem hűltek a székek, amikor Rékával a közönség soraiba huppanunk le beszélgetni. Igazán kíváncsi lennék rá, mit érez most, ebben a visszás szituációban (mintha maga is a nézősereg népes táborába tartozna), de mert látom rajta, nem az a lány, akinek ne volna minden helyzet és póz, lett légyen bármilyen fonák is, teljesen magától értetődő, inkább másról faggatom.

Kérdéseimre elárulja, pontosan 8 éve dolgozik együtt Nárayval, 1998-ban az Év Arca versenyen figyelt fel rá az akkor koreográfusként és zsűritagként egyaránt működő divattervező. Az egész dolog egy egyéves szerződéssel indult – meséli a fekete szépség – aztán a munkák során úgy összecsiszolódtunk Tamással, hogy végül bennmaradhattam a csapatban. Tamás a modelljeit egyébként is személyiség alapján választja – teszi hozzá – rendkívül fontos számára a szimpátia. Ha barátságról nem is, kölcsönös tiszteletről mindenképp beszélhetünk tervező és modellje esetében, ami át is hat Réka minden egyes szaván.

A mosolygós lányt tapasztalatából fakadóan ostromlom tovább, nekiszegezve a kérdést, milyen különleges igényei vannak a szóban forgó divattervezőnek, amik másoknak esetleg nincsenek. Ő mindközül Náray fegyelmezettségét, precizitását emeli ki, amit - tegyük hozzá - a tervező modelljeitől is mindig megkövetel, légyen szó akár a pontosságról, akár a koreográfiáról, a kifutón minden egyes lépésnek, fordulatnak a helyén kell lennie.

De az öltözőben dohányozni sem szabad, a színpad mögött tilos röhögcsélni, ahogy inni is csak keveset lehet fellépés előtt. Merev, de ugyanakkor kézenfekvő szabályoknak tűnnek, Réka nem is lázadozik ellenük. Bár időnként nagyon kell figyelnem – árulja el -, hogy minden tökéletesen sikerüljön, a végeredmény szempontjából, ami mindig profi – ismeri el – Náray-val a legjobb dolgozni. (Bár a cipellők esetében előfordul, hogy néhány számmal méretesebb kerül a modellek lábára - ahogy azt Aipli Ági is megjegyzi blogjában, s ahogy az jelen esetben Rékával is megtörtént -, a lányok nem jönnek zavarba. Részükről az is a profizmushoz tartozik, hogy mi, nézők, ebből a kis kényelmetlenségből semmit ne vegyünk észre. Ha nem mondják, halkan, csendesen, én nem is sejtek meg semmit.) "Tamás a ruhákat ránk szabja, varrja, igazítja, a koreográfia mindig letisztult, a zene is kifogástalanul komponált, szervezett, rendszerezett." - mondja Réka. Csupán csendben teszem hozzá, egységben az erő. S hogy mennyire így van, abban Réka is csak megerősíteni tud.

A kétnapos szalonbemutatóra való felkészülés sem okozott valódi nehézséget, nincs különösebb próba – vallotta be a mosolygós modell. Tegyük hozzá, nincs, hisz jelen esetben egy jól összeszokott csapatról beszélhetünk. Állandó stáb készíti a frizurákat, a sminkeket. "Beülünk a fodrászhoz és történeteket mesélünk, végig családias hangulat uralkodik." – magyarázza Réka csillogó szemekkel, már-már megirigylem.

Hogy az idei téli kollekcióból, mint kedvenceit, személy szerint is a spanyolos-tüllös csodát emelte ki, valamint az ’50-es éveket idéző, kis bordó bársonyruhát, tökéletesen megértem. Ez a stílus – teszi hozzá Réka – egyébként is kedvez az alacsonyabb, törékenyebb, nőiesebb nőknek. Hogy mennyire igaza van, láttuk a divatbemutatón is. Nem ismétlem még egyszer, Réka külön tapsot kapott a közönségtől, amikor a fent nevezett varázsos darabokban lejtett végig a kifutón előttünk. A meseszépet nem kell, nem lehet ragozni...

Aki személyesen is kíváncsi rá, Rékát legközelebb Andrej Baranik, szlovák divattervező bemutatkozó divatbemutatóján láthatja viszont november 24-én a Szépművésztei Múzeumban, de természetesen, ahogy az egy hervadhatatlan rózsához illik, ott lesz a december 18-án megrendezésre kerülő, Náray Tamás haute couture kollekcióját felvonultató divateseményen is.

Mielőtt dolgára szaladt volna, még egyszer kezet rázott velem, erős, magabiztos, de ugyanakkor nőies kézfogása volt. A mosoly az arcán egyetlen pillanatra sem vesztett üdeségéből. Búcsúzóul, mi mást is kívánhattam volna neki, mint töretlen sikereket, ahogy most stílusosan azt, virágozzék, minden virág!


Írta: MZ , Dátum: 2006-11-13






ALMAF