Körinterjú a Fashion World Offline 2007 döntőseivel esélyekről, elvárásokról, elégedettsé

A HazaiDivat.hu e-mail körinterjúban kérdezte meg a Fashion World Offline 2007 divattervezőverseny döntőseit

Ó, ió… Tokió?

A HazaiDivat.hu e-mail körinterjúban kérdezte meg a Fashion World Offline 2007 divattervezőverseny döntőseit a nemzetközi divattervezőversennyel kapcsolatos gondolataikról, elvárásaikról, a mezőny vélt vagy valós erősségéről, jelentkezésük miértjéről, előkészületeik állásáról. Az alábbiakban a szerkesztőségünkbe érkezett válaszokból készült összefoglalót tesszük közzé. A válaszok tükrében, a tisztánlátás érdekében, no meg a 'hallgattassék meg a másik fél is' szellemében hamarosan megkérdezzük a verseny szervezőit is.

Nevezés

A tokiói döntő és a pénzdíj csábítása mellett, a jelentkezéseket illetően a döntősök legerősebb érvének a bemutatkozási és kiugrási lehetőség bizonyult, melyet a Pálffy Szilvia nevével fémjelzett zsűri felől biztosítottnak látnak a nemzetközinek indult versenyen.

„Azért jelentkeztem a versenyre, mert remélem, hogy ezzel állásajánlatokat kapok. Szívesen dolgoznék egy erős, aktív csapatban.” – olvashattuk Pozsgai Krisztina vallomását.

"A divat a szenvedélyem. A versenyeket azért szeretem, mert boldoggá tesz, hogy alkothatok: a folyamatot, amint a rajzomból kész ruha lesz, ezeknek a bemutatóknak a hangulatát, azt, hogy sokat lehet tanulni, emellett érdekes emberekkel találkozhatok, akik hasonlóképp „kattantak”, mint én. A World Offline esetében nekem sokat jelentett a zsűri összetétele, valamint a nemzetközi döntőn való részvétel (és természetese a pénzdíj) lehetősége." - írta Lizenbold Éva.

Ketten hivatkoztak arra, hogy pályakezdőként is nevezhettek a rangos megmérettetésre: „A verseny anno kifejezette úgy volt meghirdetve, hogy kvázi amatőrök is jelentkezhetnek, s én mivel semmilyen divat-jellegű tanulmányokat nem folytattam eddig, úgy gondoltam, hogy alkalmas lehetnék éppen ebből kifolyólag, s éreztem hogy bennem is van annyi "spiritusz", mint egy szakmabeliben, csak legfeljebb ez nincs úgy kiművelve…” – írta többek közt Mázló Lajos.

Mezőny és rangsor

A mezőnyt a versenyzők egyöntetűen nagyon erősnek ítélik – derült ki a válaszokból, mindamellett bíznak magukban, remélik, hogy a dobogósok között végeznek. Csak néhány bizonytalanabb vagy babonából nem szívesen latolgató versenyző érezte úgy, korai volna még megítélni, mire elég a tehetsége.

„A többség munkáit nem ismerem, de akikét igen, azokról tudom, hogy nagyon erősek. Esélyeket nem szeretek latolgatni, ez amolyan babona nálam. Természetesen tele vagyok kétségekkel, ahogy gondolom a többiek is.” – így Bicsérdi Ágnes.

Tóth Tamara pedig, bár a mezőny erősségét illetően osztani látszik versenytársai véleményét, a látványos tervrajzokat szemlélve, a megítélhetőség problémáját vetette fel: „Nehéz úgy megítélni a mezőnyt, hogy személyesen egyik versenytársammal sem találkoztam, csupán a terveiket láttam, mivel a tervező volumenét nagyban sejteti a megjelenése és személyes kisugárzása. A rajzok azonban nagyon szépek, némelyik ijesztően profi, kíváncsi vagyok a kivitelezett darabokra.” – írta.

Előkészületek, szervezői segítség

A versenykiírásnak megfelelően a döntősöknek két ruhával kellett elkészülniük szeptember 30-ig a tervezett kilencből. A Fashion World Offline szervezői felkínálták a választási lehetőséget, hét ruha fejében ők adják az alapanyagot, vagy a pályázók válasszák ki és vásárolják meg azt saját költségen, ez esetben a későbbiekben minden eladásból származó jövedelem őket illeti.

Nyolc döntősből hat időben el is készült a két vagy több alkotással, ők nem kértek finanszírozási segítséget, csupán a felkínált szervezői konzultációkat említették a segítségnyújtás pozitívumaként.

„Nem szeretném elkiabálni, de eddig egészen jól haladok a kivitelezéssel. Több darab elkészült már (még kiegészítők nélkül), viszont magamat ismerve az utolsó percig dolgozni fogok rajtuk. A szervezők segítségét eddig nem vettem igénybe, de ennek az oka az, hogy Debrecenben lakom és helyben meg tudom oldani a szakmai konzultációt, időt, energiát és pénzt spórolva ezzel. A szervezők nagyon segítőkészek egyébként, és a biztonság kedvéért rendszeresen tájékoztatnak a konzultációk időpontjáról. Mivel terveim vannak a kollekcióval, azt a lehetőséget választottam, hogy az alapanyagot magam finanszírozom, így az elkészült darabok tulajdonjoga is engem illet majd.” – válaszolta Linzenbold Éva.

"Készül a kollekcióm, amikor van egy kis időm csinálom, kellékeket ezt-azt, mert nem csak a ruhák vannak, az egész együtt alkot majd egységet. Idáig kb. 2 öltözet készült el. Nem kértem szervezői segítséget, próbálom magán úton, saját szponzorral megoldani, hogy a végén az elkészült ruháimat megtarthassam." - így Argay Nóra.

Vékony Veronika is halad, bár elégedetlen a tempóval. A késlekedést azonban a maga és nem a szervezők számlájára írja, az ő segítségnyújtásukkal elégedett: "Egy ruha elkészült már korábban, a többivel most foglalkozom. Kicsit lassabban megy a munka, mert jelenleg Kaposváron tanulok, de a szervezők segítségének köszönhetően, mégis megfelelő tempóban haladok."

Aki nem maga vásárolta az anyagot, annak problémái támadtak a kivitelezéssel is: „Nem, egy darab ruhám nem készült még el! Mint eddig már utaltam rá, segítséget keresek, ami a kisebbik baj csak. Nagyobb ennél, hogy mai napig (09.18) nem kaptam meg a megígért anyagomat a szervezőktől, s 09.30-ra várják az elkészült 2 darabot… A szervezőkről csak annyit, hogy úgy tűnik, ezekben a dolgokban teljesen magára hagyták a versenyzőket...” – panaszolta Mázló Lajos.

Elvárások

Ami a döntősők versennyel kapcsolatos elvárásait illeti, az élmezőnyben a hőn áhított, joggal érdemelt szakmai elismerés és esetleges későbbi állásajánlat végzett, a pénznyeremény utólag szinte eltörpült a döntősök munkába vetett lelkesültsége mellett.

Arra kérdésre, hogy ki mit vár a Fashion World Offline tervezőversenytől, Tóth Tamara így felelt: „Boldogságot. Tömören így tudnám megfogalmazni. Abban reménykedem, hogy fel tudom hívni magamra a figyelmet és könnyebben tudok elindulni a szakmában, mert nem tudom elképzelni, hogy más területen dolgozzam.”

Vékony Veronika elfogódottabb: "már azt is sikerként könyvelem el, hogy idáig eljutottam. A legfontosabb az, hogy visszajelzést kapjak arról, hogy jó munkát végzek."

Ami a kiírásban ígért, és elmaradni látszó tokiói döntőt illeti, mindössze ketten adtak hangot csalódottságuknak: „Bevallom őszintén, engem főként a tokiói döntő lelkesített, ezért kicsit csalódott vagyok. Akárki is nyeri meg, nagy szakmai lehetőség lett volna nemzetközi kifutón bemutatkozni.” – így Bicsérdi Ágnes.

Mázló Lajos csipetnyivel cikornyásabban fogalmazott: „Apropó Tokió. Nem tudom, lehet az én figyelmetlenségem, de az egész pályázat úgy volt meghirdetve, mint világverseny, s tulajdonképpen ez a magyarországi elődöntő, a mennyország tornáca... Nos, én keresgéltem a verseny után a neten, de semmi nyomát nem találtam annak, hogy a miénkkel párhuzamban más országokban is folynának ehhez kapcsolódóan nagyobb divatmegmérettetések, főleg úgy nem, hogy ezeknek aztán valami köze is lehetne Tokióhoz.” – írta.

Neveznél újra?

Dacára, hogy a látszat szerint a japán közigazgatási központ elérhetetlen messzeségbe került, a döntősök nem vesztették el kezdeti lelkesedésüket, ha most kellene nevezniük, mindannyian újra indulnának a versenyen.

„Ha most írnák ki a versenyt is indulnék! Szeretem az izgalmat, a készülődést a bemutató előtt!” – vallotta Pozsgai Kriszta. Hasonlóan lelkes Vékony Veronika is: „Igen, mindenképpen, mert nagy lehetőségnek tartom ezt a versenyt.”

Van, aki visszafogottabban örül: „Ha most döntenék, hogy indulnék-e a versenyen, azt mondanám, igen. Remélem, ezt a bemutatóig így is fogom gondolni, mert addig még rengeteg munka tornyosul előttem. Remélem a legjobbakat. – írja Pál Anikó Orsolya.

„Hát persze hogy jelentkeznék, már alig várom a következő lehetőséget, ahol megjelenhetek a ruháimmal, mert azért nincs olyan sok lehetőség, ha mondjuk nem vet fel a pénz, és nem vagy iparművész öltözéktervező… De azért akad, mint például ez a verseny is . . . még több ilyet, az alkotókedv megvan hozzá!” – Argay Nóra a lelkesültek táborához csatlakozott.

Reményeiben és a zsűriben bízva, végül Bicsérdi Ágnes is finomít véleményén: „Szerintem igen. Mert remélem, hogy a szervezők elég nagy nyilvánosságot fognak biztosítani a rendezvénynek, ami valamelyest kárpótol mindannyiunkat az elmaradt tokiói döntő miatt. És mert szakmai lehetőséget még így is látok benne, mint minden pályázatban. És azért, mert a tanárom ajánlotta!

Eredetiek

A 15 döntős közül 7 versenyzőtől érkezett válasz megkeresésünkre. Az alábbiakban körinterjúkérdéseinket, és az azokra adott vágatlan válaszokat olvashatjátok:

1.) Miért jelentkeztél a Fashion World Offline versenyre, mi volt a legvonzóbb a pályázati kiírásban? (a zsűrielnök személye/ pénzdíj/ amatőr is jeletkezhet/ tokiói döntő/ a szervezők segítenek a kivitelezésben/ stb.)

2.) Milyennek tartod a mezőnyt? Szerinted esélyes vagy bekerülni az első háromba?

3.) Hol tartasz az előkészületekben? (Készült-e már el öltözedet, ha igen, hány db, ha nem, miért nem?) A szervezők hogyan segítenek ebben?

4.) Mit vársz a versenytől? (szakmai elismerést, megerősítést/ pénznyereményt/ állásajánlatot/ ruhák készítésére való felkérést/ Tokiót/ stb...)

5.) Ha most dönthetnél, indulnál a versenyen? (Ha igen, miért, ha nem, miért nem?)

Argay Nóra válaszai:

1.) Talán ezen tényezők mindegyike, fontos volt mikor a pályázatra jelentkeztem. Leginkább persze azért, mert olyan szerencsésen összejött minden, egyből tudtam mi lesz az inspiráció mert nemrég sokat fogalkoztam ezzel a témával, és jött az a bizonyos "ihlet" is, ami ha nem jön, talán be sem adom a pályázatot, mert az utolsó pillanatban, 3 nappal a leadás előtt jött. És a jelek szerint a megfelelő kifejező eszközt is sikerült megtalálni. No persze egyenlőre még csak a papíron . . . :)

2.) Korai lenne még erről beszélni, hiszen egyikőnk sem ismeri a másik munkáját. Remélem, mindenki kihozza magából a maximumot, és hát persze hogy szeretnék bekerülni az első 3-ba, sőt . . . :)

3.) Készül a kollekcióm, amikor van egy kis időm csinálom, kellékeket ezt-azt, mert nem csak a ruhák vannak, az egész együtt alkot majd egységet. Idáig kb. 2 öltözet készült el. Nem kértem szervezői segítséget, próbálom magán úton, saját szponzorral megoldani, hogy a végén az elkészült ruháimat megtarthassam.

4.) Talán mindezeket együttesen várom, de leginkább az fontos, hogy nyilvánosság előtt bemutathatom a kollekciómat, mert szerintem aki ebben a szakmában szeretne érvényesülni, annak minden lehetőséget meg kell ragadnia ahhoz, hogy megmutathassa mit tud, és ha az tetszik az embereknek, az lenne a legnagyobb öröm!

5.) Hát persze hogy jelentkeznék, már alig várom a következő lehetőséget, ahol megjelenhetek a ruháimmal, mert azért nincs olyan sok lehetőség, ha mondjuk nem vet fel a pénz , és nem vagy iparművész öltözéktervező… De azért akad, mint például ez a verseny is . . . még több ilyet az alkotókedv megvan hozzá!

Bicsérdi Ágnes válaszai:

1.) Egy nagyon kedves volt tanárom hívott fel, hogy hallottam-e erről a pályázatról és ajánlotta, hogy induljak rajta. Egyértelműen a tokiói döntő lehetősége volt számomra a legvonzóbb a kiírásban.

2.) A többség munkáit nem ismerem, de akikét igen, azokról tudom, hogy nagyon erősek. Esélyeket nem szeretek latolgatni, ez amolyan babona nálam. Természetesen tele vagyok kétségekkel, ahogy gondolom a többiek is.

3.) Még nem készült el öltözék, egyelőre a modellezésnél, makettezésnél tartok. Lehetett választani, hogy a szervezők adják az alapanyagot (cserébe 7 ruháért a 9-ből), vagy mi válasszuk ki és vesszük meg saját költségen, ebben az esetben megtarthatjuk a ruhákat, ha pedig eladásra kerülnek, a miénk lesz a befolyt összeg, nem a szervezőké. Én ez utóbbit választottam, mert magam fogom az anyagot is applikálni, tehát a ráfordított idő és energia értéke jóval több lesz, mint maga az alapanyag ára. Másrészt szeretem, ha szabadkezet kapok egy munkánál és nem adott alapanyag választékból kell dolgoznom. Úgy tudom, többen is ezt a lehetőséget választották rajtam kívül. A másik segítség, amit felajánlottak, hogy konzultálhatunk egy szabász szakemberrel. Eddig kétszer volt rá lehetőségünk.

4.) Bevallom őszintén, engem főként a tokiói döntő lelkesített, ezért kicsit csalódott vagyok. Akárki is nyeri meg, nagy szakmai lehetőség lett volna nemzetközi kifutón bemutatkozni.

5.) Szerintem igen. Mert remélem, hogy a szervezők elég nagy nyilvánosságot fognak biztosítani a rendezvénynek, ami valamelyest kárpótol mindannyiunkat az elmaradt tokiói döntő miatt. És mert szakmai lehetőséget még így is látok benne, mint minden pályázatban. És azért, mert a tanárom ajánlotta:)

Lizenbold Éva válaszai:

1.) A divat a szenvedélyem. A versenyeket azért szeretem, mert boldoggá tesz, hogy alkothatok: a folyamatot, amint a rajzomból kész ruha lesz, ezeknek a bemutatóknak a hangulatát, azt, hogy sokat lehet tanulni, emellett érdekes emberekkel találkozhatok, akik hasonlóképp „kattantak”, mint én. A World Offline esetében nekem sokat jelentett a zsűri összetétele, valamint a nemzetközi döntőn való részvéte (és természetesen a pénzdíj lehetősége).

2.) Erősnek tartom a mezőnyt, a rajzok alapján több döntős nagyon tehetséges. Szerintem a kész ruháik sem fognak csalódást okozni. Ennek ellenére mindenképp esélyesnek tartom magam.

3.) Nem szeretném elkiabálni, de eddig egészen jól haladok a kivitelezéssel. Több darab elkészült már (még kiegészítők nélkül), viszont magamat ismerve az utolsó percig dolgozni fogok rajtuk. A szervezők segítségét eddig nem vettem igénybe, de ennek az oka az, hogy Debrecenben lakom és helyben meg tudom oldani a szakmai konzultációt, időt, energiát és pénzt spórolva ezzel. A szervezők nagyon segítőkészek egyébként, és a biztonság kedvéért rendszeresen tájékoztatnak a konzultációk időpontjáról. Mivel terveim vannak a kollekcióval, azt a lehetőséget választottam, hogy az alapanyagot magam finanszírozom, így az elkészült darabok tulajdonjoga is engem illet majd.

4.) Nagyjából ezeket.
5.) Igen, most is indulnék, mert már most elmondhatom, hogy eddig is sok tapasztalatot szereztem, és vannak szép ruháim. Emellett remélhetőleg részese lehetek egy jó kis bemutatónak novemberben...

Mázló Lajos válaszai:

1.) A verseny anno kifejezette úgy volt meghirdetve, hogy kvázi amatőrök is jelentkezhetnek, s én mivel semmilyen divat-jellegű tanulmányokat nem folytattam eddig, úgy gondoltam, hogy alkalmas lehetnék éppen ebből kifolyólag, s éreztem hogy bennem is van annyi "spiritusz", mint egy szakmabeliben, csak legfeljebb ez nincs úgy kiművelve. A zsűri eddig igazolt is. Pálffy Szilvia, a zsűri elnöke kifejezetten jól eső szavakkal illetett az első konzultáció alkalmával, amikor megismerhettem. Továbbá nem titkoltam az sose, hogy nincs semmilyen előképzettségem a textiliparban. A HazaiDivat.hu fórumán meg is kérdezték tőlem, hogy akkor minek vállaltam be egy ilyen megmérettetést, ha tudtam, hogy nem értek a dolgok további szakmai részéhez. Éppen ezért kezdtem így az önéletrajzomat, a pályázati lapomon is, gondolva, ha a zsűri ezt feltétlen akadálynak érzi, akkor majd kizár, de ha nem, akkor majd megkaphatom a szervezéstől a számomra fontos segítséget.

2.) A mezőny nagyon erős, sok a végzett iparművészetis, de mindenkinek van legalább 2-3 éves tapasztalata a divatszakmában, ellenben velem. Így még szép hogy erősnek érzem a mezőnyt. De csak a jók közt érdem jobbnak lenni. Az első három nyilván a technikai kivitelezésen fog múlni és most éppen ezért rohangálok éjjel-nappal, hogy ehhez találjak segítséget. Ha ez sikerülne, akkor se tudok mit mondani a dobogóról, csak annyit, hogy ezek az én ruháim, s én hiszek bennük! Nyílván lehet, van olyan is köztünk, aki teljesen profi, nincs szüksége se szakmai konzultációra, se anyagokra, se semmire, hanem haladhat a saját kis ütemterve szerint, mert nincs megkötve a keze, mint például nekem. Ezek a személyek esélyes befutók. Illetve még nem tudok semmit a végső zsűrizés mibenlétéről, formaiságairól, a zsűritagokról, de van amitől előre félek: a részlehajlástól, s a lobbizásoktól...

3.) Nem, egy darab ruhám nem készült még el! Mint eddig már utaltam rá, segítséget keresek, ami a kisebbik baj csak. Nagyobb ennél, hogy mai napig (09.18) nem kaptam meg a megígért anyagomat a szervezőktől, s 09.30-ra várják az elkészült 2 darabot… A szervezőkről csak annyit, hogy úgy tűnik, ezekben a dolgokban teljesen magára hagyták a versenyzőket...

4.) Eleinte érdekelt a pénznyeremény, de mára ez kvázi lényegtelenné vált számomra. Egy érdekel, hogy el tudjam készíteni a ruháimat, s el tudjak velük bűvölni mindenkit. Megmutatni egy kicsi darabot magamból, a gondolataimból, amik textileken keresztül ölthetnének testet. Mindezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a szakma egy kicsit befogadjon magába, megfelelőnek találjon arra, hogy mellém álljon, s hogy még további esélyt adjon arra, hogy további dolgokat is megmutathassak, amik milliószámra zsongnak a fejemben. Apropó, Tokió. Nem tudom, lehet, az én figyelmetlenségem, de az egész pályázat úgy volt meghirdetve, mint világverseny, s tulajdonképpen ez a magyarországi elődöntő, a mennyország tornáca... Nos, én keresgéltem a verseny után a neten, de semmi nyomát nem találtam annak, hogy a miénkkel párhuzamban más országokban is folynának ehhez kapcsolódóan nagyobb divat meg mérettetések, főleg úgy nem, hogy ezeknek aztán valami köze is lehetne Tokióhoz.

5.) Persze, hogy indulnék! De hogy minek, azt nem tudom... Mert az eddigi tapasztalataim alapján ennek így semmi értelme. De indulnék, mert imádom megméretetni magam, s tudom, hogy bennem van mindaz, amit eddig a körülmények nemhogy segítettek volna a felszínre törni, hanem inkább elnyomták...

Pál Anikó Orsolya válaszai:

1.) A legvonzóbb számomra a kiírásban természetesen a pénznyeremény volt, de emellett kihívásnak is éreztem, hogy a közzétett feladatok egyikét hogyan tudom majd megoldani. Nem utolsó sorban pedig olyan reményekkel fogtam neki a munkának, hogy egy ilyen jellegű rendezvény során talán lesz lehetőségem a kiugrásra is.

2.) A mezőnyt eddig még nem volt alkalmam megismerni, mert a többiek terveit még nem láttam. Egyébként megöl a kíváncsiság. A szeptember végén rendezett prezentáción remélem, lesz rá lehetőségem, hogy bepillantást nyerjek társaim munkájába.

3.) Az előkészületek állhatnának jobban is, de mivel van egy főállásom, és a megrendeléseknek is eleget kellett tennem, így elég nehezen fog menni, mert egyre jobban besűrűsödnek az események. Egyébként pedig kb. 2 öltözékkel készültem el. Igyekeztem azokat a modelleket előre venni az elkészítés sorában, melyek több kézimunkát igényelnek, így remélhetőleg a többi 7 modellel gyorsabban elkészülök majd...., de bármi megtörténhet. Remélem, majd bírom az iramot és mindent időben és igényesen el tudok készíteni. A szervezők konzultációs időpontok megadásával segítik a munkát, ha valakinek menet közben szabászati problémái lennének.

4.) Hogy mit várok a versenytől? Ami a kérdésben szerepelt azt mindet, de ha egy is valóra válik ezek közül, annak nagyon örülnék. Tehát szakmai elismerést, megerősítést, pénznyereményt egy saját stúdió beindításához, ruhák készítésére való felkérést. Nagyon szeretném, ha az öltözékterevezés és kivitelezés kerülne első helyre a szakmai életemben.

5.) Ha most döntenék, hogy indulnék e a versenyen, azt mondanám, igen. Remélem, ezt a bemutatóig így is fogom gondolni, mert addig még rengeteg munka tornyosul előttem. Remélem a legjobbakat.

Tóth Tamara válaszai:

1.) A legerősebb érv, ami miatt jelentkeztem, az volt, hogy pályakezdőként (bár én már pályakezdőnek se igazán hívhatom magam) minden lehetőséget meg kell ragadni a bemutatkozásra. Nem feltétlenül az a fontos, hogy az ember meg is nyerje a megmérettetést, de jó, ha meg tudja mutatni magát a közönségnek. Nem feltétlenül az első helyezett kapja a legnagyobb elismerést, ha tudsz valami izgalmasat mutatni, sokan fognak rád emlékezni, még akkor is, ha sereghajtóként végeztél. Ha be tudod bizonyítani, hogy tehetséges és talpraesett vagy, senkit nem érdekel hányadik helyen végeztél, szerintem:)

2.) Nehéz úgy megítélni a mezőnyt, hogy személyesen egyik versenytársammal sem találkoztam, csupán a terveket láttam, mivel a tervező volumenét nagyban sejteti a megjelenése és a személyes kisugárzása. A rajzok azonban nagyon szépek, némelyik ijesztően profi, kíváncsi vagyok a kivitelezett darabokra.

3.) 2 ruhám már elkészült a kilencből, a többi még kidolgozás alatt áll, és elég sok kiegészítőm van, ami megint rengeteg pluszmunka, de ez az egész hajtás mind megéri, ha majd kimennek a kifutóra a ruháim. Annál csodálatosabb érzés nincsen a világon, minden ember életébe kellene az az öt percnyi eufória, amit én élek át, amikor a kollekciómat egyben látom a shown.

4.) Boldogságot. Tömören, így tudnám megfogalmazni. Abban reménykedem, hogy fel tudom magamra hívni a figyelmet és könnyebben tudok elindulni a szakmában, mert nem tudom elképzelni, hogy más területen dolgozzam.

5.) Soha nem másítom meg a döntéseim, úgyhogy igen, indulnék. Vannak buktatók és nehézségek, de ez az életem.

Vékony Veronika válaszai:

1.) Főként azért, mert amatőr is jelentkezhetett a versenyre, és szakértők segítenek az első saját kollekcióm megvalósításában.

2.) Erősnek tartom a mezőnyt, tehetségesnek a többi versenyzőt, de bízom a saját képességeimben, ezért remélem, bejutok a legjobb három közé.

3.) Egy ruha elkészült már korábban, a többivel most foglalkozom. Kicsit lassabban megy a munka, mert jelenleg Kaposváron tanulok, de a szervezők segítségének köszönhetően, mégis megfelelő tempóban haladok.

4.) Természetesen örülnék a nyeremények bármelyikének, de már azt is sikerként könyvelem el, hogy idáig eljutottam. A legfontosabb az, hogy visszajelzést kapjak arról, hogy jó munkát végzek.

5.) Igen, mindenképpen, mert nagy lehetőségnek tartom ezt a versenyt.

Írta: MZ , Dátum: 2007-10-09