Krizsán Győző, mesterfodrász

Intro

Krizsán Győzővel a róla elkeresztelt showhajón találkozom. A mesternek épp csak kézfogásra jut ideje, hellyel kínál, aztán már siet is vissza vendégéhez. Míg a csinos, barna hölgy frizuráját szárítja be, magam az ízlésesen berendezett hajószalon falait díszítő fotográfiákat csodálom. Persze nem bírom ki, lopva a tükörbe sandítok, a lapvas sisteregve siklik végig a bájos kliens frizuráján. Még néhány jól irányzott mozdulat és az elém szórt Szépítész újságoknak is búcsút inthetek, ideje felkászálódnom a kanapéról. Mese kivételesen nincs, a hajszobrász elkészült alkotásával.

Az interjúra a hajó felső szintjén kerül sor. Falépcsősoron kapaszkodunk fel az emeleti fedélzetre, ahol a kabinfülkékre emlékeztető ablakok előtt asztalok, székek garmada sorakozik. A szél zúgásán túl, az alattunk elterülő Duna morajlását is hallani, mit meg nem adott volna József Attila az élményért - gondolom! Míg Krizsán Győzővel múltat idézünk, a háttérben lázas műveletek folynak, a cél hajócsinosítás, minden áron. Festés-mázolás, redőnycsere zajlik éppen, a zajok csak addig zavaróak míg bele nem melegszünk a társalgásba. A futballtól a Supermodell of the Worldig minden szóba kerül, keresve sem lehet másra, csakis a mester szellőben lobogó, göndör hajzuhatagára, no és persze őszinte szavaira koncentrálni…

Nagy úr a muszáj!

MZ: Miért éppen a fodrászat?
Krizsán Győző: Már óvodás koromban megismerkedtem a hajmesterséggel. Édesanyám rendszeresen vitt hajat vágatni fodrászához, Nagy Győzőhöz. A mester mondta, hogy na druszám, ha megnősz, megtanítalak a szakmára. Mivel mindenképpen kellett választani valami szakmát, így ebben maradtunk. Tehát igazából nem az én választásom volt a fodrászat, a muszáj szülte. Akkoriban szégyelltem is ezt a dolgot, nem tartottam igazán férfias történetnek. Engem abszolút a sport érdekelt. Igazolt focista voltam és kapitánya voltam csapatomnak. A mester döntés elé állított, vagy a foci, vagy a szakma. Így történt.

MZ: Holt tanulta a szakmát?
KGY: Budapesten, végül is Nagy Győző mesterfodrásznál.

MZ: Tanárai között akadt olyan, aki segített az indulásban?
KGY: A mesteremet tartom így utólag annak a személynek, akinek a legtöbbet köszönhetek. Abban az időben jellemzően állami és szövetkezeti fodrászat volt. Nagyon kevés volt az úgynevezett maszek. Ő maszek volt, teljesen más beállítottsággal, identitással. Racionálisabb, és ugyanakkor, kreatívabb volt, mint egy állami fodrászműhelyben dolgozó. Talán azért is, mert neki a saját lábán kellett megállnia.

Ellenpropaganda

MZ: 1984-ben megnyitotta első szalonját Lila-Show-Haj Hajvágó Klub néven.
KGY: Pontosan így volt. Egy teljesen eltérő miliőt alakítottam ki a megszokott fodrászüzletekhez képest.

MZ: A rendszerváltás előtt mennyi szabadságot kapott egy fodrász, mennyire élhette ki a kreativitását?
KGY: A '80-as évekig kötött volt, mert jellemzően volt egy aktuális forma, és azt kellett legyártani mindenkinek. A '80-as évekkel jött el a váltás, ide érkeztünk be mi, szerencsésen. Azért beszélek többes számban, mert volt egy társam, Pokrivtsák István, akivel együtt tanulóskodtam, és ketten oldottuk meg a dolgainkat. Tulajdonképpen nem foglalkoztunk mi senkivel, semmivel. Jöttek a vendégek, mi pedig megpróbáltuk jó hangulatban az egyéniségükre szabni a frizurákat. Sok kollegának egyébként, idősebb kollegáknak főleg, nem tetszett, amit képviseltünk, tehát nyilván sokan voltak ellenünk. De mivel akadt vendégünk bőven, igazából nem tudtak „kárt” csinálni. Az egészhez hozzátartozik, hogy mi kezdtük el az úgynevezett avantgarde stílust idehaza, ami, azt gondolom, egy új korszakot nyitott meg akkoriban a hajszabadság felé.

MZ: Miért pont az avantgarde stílust választotta?
KGY: Igazából ez így nem igaz. Ez a stílus inkább színesíti az általános munkámat, amellett hogy ez tetszik a legjobban. De kiélhetem benne az alkotói ösztönömet.

MZ: Majd külföldön képezte tovább magát…
KGY: Angliában és Olaszországban látogattam fodrászati szemináriumokat, látványprodukciókat, de a legmaradandóbb élményeimet Amerikában szereztem, hiszen ott találkoztam Trevor Sorbieval, aki a hajmesterek mestere, a frizurák Dalija.

MZ: Sosem merült fel Önben, hogy külföldön maradjon?
KGY: Kaptam konkrét ajánlatot Chicagóba, de családi okból kihagytam.

Krizsán bárkája

MZ: 2001-ben megalkotta az Európában is egyedülálló show-hajóját. Honnan jött a „fodrászat a vízen” ötlete?
KGY: Valami sajátos dolgot szerettem volna létrehozni, olyat, amit szeretek és szerethet a környezetem is. A hajó, amellett, hogy valóban egyedi kezdeményezés a szabadság szimbólumaként is felfogható. Olyan, mint egy nyugalmas sziget, itt a természet és a víz, ami az életnek is alapvető lételeme. Ráadásul a hajószalon centrumérzékeny, de mégis távol van az állandó nyüzsgéstől. Gyönyörű a panoráma, a városra, a Gellért-hegyre. Itt nemcsak élményfrizurát lehet kapni, de a rendezvényeinken bulizni is lehet.

MZ: Ki a célközönség?
KGY: Nemre, korra, fajra, politikai nézetre való tekintet nélkül bárki lehet, aki elfogad, szeret, és olyan helyre, hajra vágyik, amit én tudok.

MZ: A kliensei frizurájába belecsempészi a Krizsán stílust vagy a mindenkori trendekhez igazodik egy frizura elkészítésekor?
KGY: Krizsán stílus? Fontos, hogy mindenkinek, aki fölvállal valamit, legyen „arca”. Amit teszel, az egyenes arányban kell, hogy legyen veled, és ezt kapja meg az az ember is, aki hozzád megy. Ha valaki ezt jól csinálja, érzékeny a napi változásokra és a múltjához híven, de a jövőt figyelve cselekszik, akkor annak, amit tesz, megvan az értelme.

Sztárfrizurák nem (csak) sztárvendégeknek…

MZ: Friderikusz és Kamarás Iván is az igényesebbek közül kerül ki, rajtuk kívül vannak még sztárkuncsaftjai?
KGY: Régebben valóban többen voltak. Talán azért, mert manapság nem teszek különbséget az emberek - sztárok és nem sztárok - között. Nem tudom, nem akarom a „kiváltságosok” számára azt a fajta külön törődést és odafigyelést biztosítani, amit ők igényelnének, ezért szép lassan el is maradoznak. Másrészről úgy gondolom, hogy akár egy bolti eladó, egy hétköznapi mesterséget űző valaki is lehet sztár abban, amit csinál, anélkül, hogy folyton-folyvást a médiában szerepelne.

MZ: Rengeteg szépségversenyen működött közre, készítette a lányok frizuráját. Melyik volt az első felkérése, hogy emlékszik vissza rá?
KGY: A Supermodel of the World vagy talán a Miss Hungary volt az első, nem is emlékszem pontosan. Rengeteg ilyen típusú eseményen készítettem a hölgyek frizuráját. Általánosságban elmondható, hogy a versenyeken nincs igazán idő a lányokra. Miközben én a frizurájukat készíteném, ők a koreográfiát tanulják, telefonon beszélnek, vagy épp sminkbe, ruhapróbára kell menniük. Aztán, ha a végére mégis csak elkészülnek, a húsz lány a hajaknak és a ruháknak köszönhetően nagyjából ugyanúgy néz ki, tehát fel van adva a lecke a zsűrinek és a közönségnek egyaránt. Először csak a lányok haját készítettem, aztán később magam is bekerültem a zsűribe. Idővel annyi tapasztalatot gyűjtöttem, hogy most már saját versenyt is szervezek.

MZ: Ez a Pearl of Danube…
KGY: Igen. A Pearl of Danube Szépség és Szépítő verseny. Abban különbözik a többi versenytől, hogy itt nemcsak a lányok, de a szakmabeliek, sminkesek, fodrászok is versenyeznek egymással. A csapatmunkára helyeztem a hangsúlyt, vagyis két lányra két szakember jut, egy fodrász és egy sminkes, így garantált a színes, egyéni megjelenés. Míg az egyik modellnek a frizurája készül, addig a másiknak az arcát készítik. Három kategória van: az első egy nappali-divat, itt a lányok natúr hajjal, nappali sminkkel, ruhában a trendekhez igazodva jelennek meg; a második az érzéki látomás, ahol a kontyoké és a fehérneműs bemutatkozásé a főszerep; a harmadik a future kategória, ahol a sminkesek és a fodrászok is maximálisan kiélhetik a kreativitásukat. Megválasztjuk a legjobb csapatot és persze egyenként is díjazzuk a legszebb lányt, a legjobb fodrászt és sminkest. Ez egy nyílt versenysorozat, és itt fog zajlani a hajón. Az idei verseny május végén indul és egész nyáron tart majd, a finálé pedig szeptemberben lesz. Mindemellett - ahogy a verseny neve is mutatja - a Dunára szeretném felhívni a figyelmet. Idén szeretném megrendezni a nemzetközi döntőt is.

Hét Fehérke és a tajték…

MZ: Fodrászbemutatói nem csak a látványra, de általában valamilyen mesére is épülnek. Miért ilyen fontos a háttértörténet?
KGY: Nem szeretem, ha a műsornak nincs mondanivalója, átgondolatlan, unalmas. A mese, a látvány, az üzenet tényleg fontos számomra. Az utolsó két történetben a Hét Fehérkét, és most legutóbb a víz témáját dolgoztam fel, a Víz Illata címen. Én a konkrét történetekre szeretek építeni.

MZ: Mi inspirálja?
KGY: Nem tudom megmondani, mi inspirál pontosan, vagy hogy mivel fogok legközelebb előállni. Az inspiráció lehet bármi, egyszercsak jön magától, és végül összeáll a kép.

MZ: A szépségversenyeken túl, divatbemutatókon is besegített. Zoób Kati és S. Hegyi Lucia modelljei is az ön keze alatt szépültek…
KGY: Szeretem az effajta munkát, mert ilyenkor általában bátrabb dolgokat is lehet művelni. A tervezők nyilván a ruhákhoz illő stílust szeretnék viszontlátni a frizurákban, de azért kikérik az én véleményemet is, így marad benne egy kis szabadság. Úgy dolgozni, hogy megmondják mit tegyek, még a szalonban sem szeretek. Velük viszont mindig jól megoldottuk azokat az emberi és szakmai kérdéseket, hogy ki kit hova sorol, mert végig közös munka folyt. Meg aztán fejlődés szempontjából is jók az ilyen munkák, és nagy megtiszteltetés is, hogy neves divattervezők engem választottak a bemutatóikhoz.

MZ: Melyik volt a kedvenc divatbemutatója?
KGY: Talán a legnagyobb kedvencem az Offline Divatszínház volt. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az első éveket csinálhattam, na ott aztán végképp elborult, elvetemült hajakat lehetett készíteni. Még csak meg sem kérdeztek, mi a tervem a modellek hajával, annyit mondtak csak, hogy építsek a ruhákhoz valami őrületet, ilyen is volt. Egy szakembernek nagyon fontos, hogy részt vegyen ilyen eseményeken, ezért viszem magammal a tanítványaimat is, ha tehetem.

Ki mondta, hogy az Operaháznak csak fantomra telik?

MZ: Nemcsak az Offline Divatszínház, az Operabál fodrásza is volt…
KGY: Igen, ott is a kezdeti években dolgoztam a csapatommal. Hát, az nagyon kemény feladat. Arról szól, hogy van kereken nyolcvan elsőbálozó pár, és 5-6 óra alatt a lányoknak klasszikus kontyokat, a fiúknak elegáns frizurákat kell készíteni. Nagyon fejlesztő dolog, és egyúttal szép feladat is. Ma már jobbára szakosodnak a fodrászok: van, aki csak elborult hajat tud kreálni, van, aki csak szép, konzervatív hajakat tud fésülni, valaki csak festeni tud, valaki csak vágni. Régebben azért más volt a helyzet, mindent meg kellett tanulni, mindenhez jól kellett hozzányúlni. Nyilván egyszerűbb persze, ha csak egy-egy dolgot kell jól csinálnod, mintha sok-sok stílusban kéne ugyanolyan kitűnően alkotnod, de én azért azt gondolom, hogy a dísz marcellt, meg a klasszikus nagy kontyot, legyen az rokokó, vagy éppen empire stílusú, meg kell tanulni ma is.

MZ: A nagyközönség az Organics szakmai reklámarcaként ismerhette meg…
KGY: Hát, erre azért nem vagyok olyan büszke. Nem volt túl szakmai dolog. Végeredményben egy olyan kozmetikumhoz kellett adni az arcomat, ami közönségcikk, és ami nem olyan hatékony, mint egy professzionális termék, miközben azt kellett róla mondanom, hogy a legjobb, hogy próbáld ki, mert ez nagyon hatékony. Ezért egy kicsit fals volt a dolog, arra viszont jó volt, hogy bevitte az ember arcát a köztudatba. 

Egyedül, de nem magányosan…

MZ: Jól tudom, hogy nem tagja egyik fodrásztársaságnak sem?
KGY: Igen. Igazából talán csak azért nem, mert nem akarok beállni a sorba. Meg, ha, tegyük fel XY társaságnak a tagja lennék, akkor felmerülne, mért épp ennek, miért nem a másiknak vagyok tagja, vagy a harmadiknak, és így tovább. Biztos, mindenki jól csinálja amit csinál, biztos mindenki hibázik is, a pakliban mindkettő benne van, nincs értelme bárhová is tartozni. Egyébként látogatom a rendezvényeiket.

MZ: Outsiderként talán nehezebb…
KGY: Úgy élem az életem, úgy próbálok berendezkedni, hogy a vállalt történeteim működjenek. Az évek alatt sok kapcsolat, barátság szövődött, így tulajdonképpen kialakult egy társaság körülöttem. Ha valahova tartozol, akkor a másik, vagy a harmadik csoport már nem úgy kezel, nem úgy fogad, mint egyébként. Ha nem velem vagy, akkor ellenem - ebben is erősek vagyunk mi magyarok, sajnos. Így persze lehet, hogy mindenki ellenem van – nevet. Folyamatosan vannak terveim, így igazából tartozni valahova már nem jut időm, energiám. Ha az ember bekerül egy közösségbe, ott azért tevékenykednie is kell, mert beállni valahova, csak hogy elszívd a lehetőségeket, az szerintem nem működik.

Önfejű nemzedék

MZ: Fodrászképzéssel is foglalkozik. Milyennek látja az utánpótlást?
KGY: Nehéz ügy. Kemény, mert úgy érzem, hogy amennyire a mai fiatalok önállóan és nagyon határozott elképzeléssel élik meg a fiatalságukat - felnőttként gondolkodnak, viselkednek -, annyira önfejűek is. Ha csak a felnőttséget nézzük, akkor azt gondolhatnánk, hogy fogékonyabbak, könnyebb az oktatásuk, könnyebben megértik, végrehajtják a feladatokat, gyorsabban fejlődnek, de mivel bennük van az önfejűség, meg egy csomó rosszul értelmezett dolog, ezért ez nem így van. A tanítványokkal személyre szabottan kell foglalkozni, és megtalálni velük a közös hangot, mert, ha az egyiknek tetszik a tanítási módszer, a másiknak már csak azért se fog. Széthúzások, a rivalizálások, szélsőségek, végletek. Elfakult az alázat, a tisztelet fogalma. Így nagyon nehéz. Persze ugyanakkor nagyon sok színes tehetség van is, mint mindenkor. 

MZ: Kedvenc hajmodellje?
KGY: Nincs. Mindig az adottak a főszereplők. Akik éppen vannak, azoknak kell alkotni. Azt gondolom, hogy mindenkivel meg lehet találni a hangot és minden hajból, minden formából ki lehet hozni azt a valamit.

MZ: Krizsán Győző frizuráját ki készíti?
KGY: Ki készíti? – a kérdés ismét mosolyt csal Krizsán Győző arcára. Nálam tanuló fiatalok csinálják. De hát így voltaképpen nagyon nincs az én hajammal kapcsolatban olyan vágyam, hogy trendi legyen. Nekem így ahogy van, dús és egyszerű. Jobban is érzem magam így, hogy ilyen természetesebb, egyszerűbb a dolog. Igazából sokszor járt az eszemben, hogy valami jó kis, dögös, úgymond útmutató frizurám legyen, ami a vendégeimnek vagy a környezetemnek is mutatja az utat. Ha akarom, természetesen komoly látvány lehet, tehát színpadra nagyon jó, nagyon látványos tud lenni, a fonástól kezdve a simítástól a kreppelésig bármit művelhetek vele, nagyon figyelemkeltő dolog is kisülhet belőle csak meg kell munkálni. Hétköznapokon általában a természetesség híve vagyok, csak megmosom és akkor ilyen természetes hullámok jönnek bele.

A szakma legjava…

MZ: Végezetül elárulná, kit tart szaktekintélynek?
KGY: Aki meri csinálni azt, amit tud, és azt jól közvetíti nekünk.

MZ: Nevesítené őket?
KGY: Tárnoki László, Gellei András, Szabó Imre, hogy csak pár nevet említsek. Külföldön Trevor Sorbie az, akit már említettem és aki toronymagasan a legjobb nálam. És Antoni Moscolo munkásságát is nagyra tartom.

Fotók Krizsán Győző mesterfodrászról

Fotók Krizsán Győző hajshowjáról - Krizsán Show-hajó, 2007-03-28

Fotók Kri-San & Tru-Masters Hajszínház bemutatójáról, XXII. Stella Nemzetközi Divatfórum - Budapest Kongresszusi Központ, 2007-02-25

Fotók Krizsán Győző haj-showjáról - Stella Nemzetközi Divatfórum - 2005 tavasz