Coco Chanel

 Coco Chanel neve fogalom a divat világában. Alighanem ő volt a divat világtörténelmének első s talán mindmáig legnagyobb diktátora. A sikk netovábbjának számító szegélydíszes kosztümjeit és "kis fekete ruháit" ma is nők milliói hordják. Chanel forradalmat csinált a maga szakmájában, nem csoda hát, hogy nem mindennapi, sikerekben és kudarcokban egyaránt bővelkedő élete sokakat megihletett, köztük a francia Henry Gidelt is. Az egyházi árvaházban, jótékonyságból felnevelt Gabrielle Chanel igazi self-made lady volt. Hamar megunta, hogy egy gazdag aranyifjú kitartottja legyen, és Párizsba ment, hogy maga keresse meg a kenyerét. Az első években kalaposként dolgozott, csak az I. világháború alatt kezdett ruhákkal foglalkozni, de akkor rögtön fenekestül felforgatta a divatszakmát: felszabadította a nőt a fullasztó fűzők, a szűk bukj-el-szoknyák, a malomkeréknyi kalapok uralma alól. A divat puritánja lett, a szabásvonalakat saját fiús, vékony alakjához igazította, bő, levegős, lezser ruhákat tervezett. Innen ívelt fel a fantasztikus karrier: hatvan alkalmazottól háromezerig, a milliós bevételekig, a pazar villákig és kastélyokig, a híres Chanel parfümökig és bizsukig, a szenzációszámba menő divatbemutatókig, amelyekre a tengerentúlról is tódult a publikum, hiszen Chanel - francia létére - sokak számára az amerikai álmot testesítette meg. Coco azonban nemcsak zseniális divattervező, hanem bámulatos üzletasszony is volt: megalkuvást nem ismerő, végtelenül konok, szarkasztikus és egocentrikus egyénisége éppúgy fogalommá vált, mint stílusa. A szerelemben nem volt olyan szerencséje, mint a munkájában. Igaz, soha nem akart férjhez menni, s szeretői között akadt angol királyi herceg és német diplomata, híres költő és még híresebb filmrendező. Reneszánsz egyéniségéhez hozzátartozott, hogy iskolázatlan és kezdetben műveletlen fiatal nő létére mecénásként pártfogolta kora művészeit: Sztravinszkijt éveken át családostul eltartotta, Gyagilevet ő temettette el, Cocteau lakbérét és gyógykezeléseit saját zsebéből fizette. A két világháború között házába, pontosabban palotájába bejáratos volt a francia kultúra színe-virága, és őmaga nem egy korszakosnak tekintett színházi produkcióhoz tervezett jelmezeket. Gidel monográfiájának talán legnagyobb erénye, hogy izgalmas karrier-regényként és az egész XX. század történetét felölelő hiteles kordokumentumként is olvasható.

• Könyv