Hulladékruhák extrém divatbemutatója a Miss Éden 2006 európai döntőjén

Még mindig a Miss Éden szépségversenyen vagyunk, de ez most egy kicsikét mégis más


Nem mind szemét, ami nem fénylik

Miss Éden 2006Még mindig a Miss Éden szépségversenyen vagyunk, de ez most egy kicsikét mégis más. A királynőjelöltek csak rövid pihenőre vonulnak a kulisszák mögé, ki kell fújják maguk a mindent eldöntő koronázás előtt. Suhognak a finom estélyik, ahogy apró léptekkel, szinte szaladva, elhagyják a kifutót. A zsűri lassan a tombolát húzná. De előtte még hátra van a java, a Rivercast Modellügynökség pártfogoltjainak futurisztikus „űrshowja”. Feltupírozott kontyok, éles, vad tekintetek és persze az elmaradhatatlanul pazar kollekció, extravagáns és egyedibbnél egyedibb ruhakölteményekkel, melyet a jövő leendő S. Hegyi Luciái, Zoób Katijai álmodtak meg talán a következő évezred energiatakarékos leányainak.



A Pesti Divat és a Fővárosi Közterületfenttartók Egyesülete (FKF) figyelemreméltó kezdeményezést indított el pályázatával: a versenyre fiatal, ruhaipari és divatiskolákban tanuló tervezőpalánták nevezhettek, kizárólag hulladékanyagokból kreált, fantáziadús ruháikkal. Négy iskola növendékei jutottak a legötletesebbek közé s csillogtathatták meg tudásukat, tehetségüket a Miss Éden 2006 szépségverseny keretén belül rendezett extrém divatbemutatón.

A kaposvári Zichy Mihály Szakközépiskola tanoncai minden egyes alkotásukhoz csupán egyféle alapanyagot használtak fel, lett légyen az a papír, vagy éppen a dobozos üdítő nyitófüle, káprázatos csodák születtek kezeik alatt. A Jelky András Szakiskola a celofánt, a nejlont és a parafát részesítette előnyben, míg a váci Király Iskola elsősorban a hordhatóságra helyezve a hangsúlyt, inkább a textilalapú és hulladékkal kombinált remekek terén jeleskedett. Rotschild Klára Iskolájából mindössze egyetlen alkotás érkezett, bár a filmszalagból készült kompozíció így is a divatbemutató fénypontjának számíthatott.

A divatbemutató nyitánya, a kortársbalettre emlékeztető, táncos-piruettes koreográfia - a modellek el sem jöttek a kifutó elejéig, kecses mozdulatokkal a végén köröztek kart-karba öltve - valami hihetetlen bájt, hallatlan eleganciát kölcsönzött, az amúgy előkelőnek semmi esetre sem nevezhető alapanyagokból készült ruháknak. Igaz, már maga a gondos kivitelezés lágyított a hulladékok durvaságán, a felhasznált anyagok különös ötvözete, a disszonáns alkotórészeknek nem csak örökké vibráló feszültségét, de a kreációkban testet öltött harmóniáját is kiemelte. A fehér textília törött karácsonyfadísz darabokkal ékítve sem a pusztulás, hanem a fémes csillogás hírnöke volt. Ahogy az egymásra sorjázott gyűjtőkartonok együttese, az összefont, felcsavart műanyagszívószálak szőttesei is mind-mind a jövő sajátosan utópisztikus eleganciájával kérkedtek.

A ruhák mintha változáson estek volna keresztül! Csakis az extrémitás jegyében rendezett divatshow alatt lehettek még vadabbakká, még egyediebbekké, mint amilyenek korábban voltak. A sajtótájékoztatót követően aligha cserélhették ki őket. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy zene és fények milyen fontos elemei egy divatbemutatónak. A celluloidruha önálló életre kelt a hirtelen elsötétülő kifutón, az éles Prodigy taktusok még a legvérmesebbeket is mellbe vágták, szöges ellentétben álltak a nyitószám éteri finomságával. A felülről megvilágítatlan térbe ritkásan, neonszínű fények villództak be, kiemelve a nyurga modellek tekintetét, ahogy a szemük köré festett, addig nehezen érvényesülő, narancsos-sárga motívumokat is. A lányok akárha a következő nemzedék öntapadós szemüvegeit viselték volna, télen-nyáron felfegyverkezve nemcsak a nap-, de a bolygón túli sugarak ellen is...

Ha nem is a női testet oly annyiszor újraálmodó Jean Paul Gaultier felhőkarcolómagas, zsiráfnyakú múzsái lépdeltek előttünk a kifutón, a látványos smink, az újrahasznosítás által nyert pazar ruhaköltemények, az őrületig tupírozott kontyok visszahoztak valamit a neves divattervező nem ritkán megmutatkozó extravaganciájából. Ördögszelídítésnek mindössze a krepp-papírból, szalvétából összeragasztgatott, masnis mennyasszonyiruha következhetett, Olnik Noémi alkotását kitörő taps fogadta.

Hurrákban, vagy épp csöndes megdöbbenésben előtte sem volt hiány. Ha a hangulatot valamivel még tetézni lehetett, az a finálé volt. A divatbemutató csúcsaként modell és tervező együtt vonultak végig a kifutón. Kelemen Katalin, Kocsis Ágnes, hogy csak néhányukat nevesítsük, boldogan fogadta az éljenzést, az ovációt. Arcukra volt írva, mennyire jól esik nekik az elismerés. Ezért valóban megérte dolgozniuk, nem hiába csattogott a szabászolló.


Írta: MZ , Dátum: 2006-11-01






ALMAF