Baraka ékszerbemutató (november 3.)
Ha a ruhák világában igen, miért ne beszélhetnénk a kiegészítők esetében is couture-ről?
Baraka birodalma
Ha a ruhák világában igen, miért ne beszélhetnénk a kiegészítők esetében is couture-ről? De nevezhetnénk egyszerűen a luxus kivonatának is azt, amiről a Valente Milano gyűrűi, a Glashütte Germany órái mesélnek. A Baraka ékszerház főprofilja, hogy svájci, német és olasz, világhírű márkákat importálnak kishazánkba, most épp a Valente és a Glashütte van soron. Ezeket a ’drágaságokat’ promótálta a Baraka a budapesti Grand Hotel Royalban. Kocka István sok mindenre képes, hogy a fizetőképes, VIP közönséget magához csalogassa, ha a két ékszerbirodalom önmagában kevés volna, nosza, látványelemekben sem szegény show-t kerekít a szikrázó csecsebecsék, az egyedi kivitelezésű, kézzel készített óraremekek köré. Ha kell, átmegy David Cooperfieldbe, hogy a Glashütte „Take a journey through time” jelmondatának örve alatt vendégei is egy igazi időutazás részeseivé váljanak. Hála a terem adottságainak, a falitükröknek, a sejtelmes félhomálynak és a gyertyafénynek, az illúzió tökéletesre sikerült. Hát még a műsor! A 2006. november 3-án megtartott múltidéző ékszerbemutató keretében légtornász akrobaták, egyiptomi kéjhölgyek, profi versenytáncosok, modellek, ex-szépségkirálynők cikáztak előbb a színpadon, majd a terített asztalok körül...
Mindössze fél órával vagyunk túl a Héjja Trend Line 2006/07 őszi/téli haute couture kollekcióját felvonultató divatbemutatón, és máris egy másik világba csöppenünk. Az ülőfogadással egybekötött ékszerbemutatóra kizárólag meghívóval lehet bejutni, a feketeruhás hoszteszlányok csak az utolsó pillanatban könyörülnek, mikorra minden illusztris személy helyet foglalt az asztalánál, akkor nyerhetnek bebocsátást a sajtó emberei. Az ajtó bezárul mögöttünk, lassan kezdődni fog, aminek kezdődni kell.
Pálffy István öltönyben, nyakkendőben lép a nagyérdemű elé, ezúttal nem a megszokott híradós image-ét hozza, konferanciéként többet mosolyog, ha lehet mondani, kevésbé fegyelmezett, mint amikor a tévében látjuk. Igaza van, ide éppen ez a stílus illik. Elvégre Pálffy is játszik, Pálffy is be van avatva. Kulcsfigura. Ő indítja el a színpad közepén álló mágikus papírstoppert, még néhány gongütés, csiribú-csiribá s ha meg nem is áll az idő, legalábbis elkezd újra, előröl pörögni.
Az ajtó halkan csikorogva nyílik, fehér dresszes pár lép a terembe. Összefonódnak, elválnak, majd a színpad két oldalán futó, hófehér szalagokba kapaszkodva majdhogynem a csillárokig tornázzák fel maguk. Mászás közben fél lábbal, fél kézzel fogódzkodva csak, szinte elszakadnak mindentől, ami földi, a levegőben akrobatikáznak. Éteri tánc. Hajlékony testükkel, kecses mozdulatsoraikkal mindenkit lenyűgöznek, szem nincs, mely ne a magasba szegeződne. Ha Pálffy István az előbb a zsebórát, úgy ők most gyors lesiklásukkal a szalagokon, egy gigantikus bimm-bammot hoznak működésbe. Még néhány óraütés s mi máris az ókorban járunk.
Kleopátra frizurás modellek özönlik el a termet, a hajuk már nem is szőke, inkább hófehér, akár a szárban bővülő nadrág, az ujjatlan felső – egyébként Héjja János divattervező kreációi – amit viselnek. Az UV fény hatására szinte foszforeszkálnak a színpadon, tekerednek a csípők, igézően mozdulnak a karok, mintha táncukkal legalábbis a sakálfejű Anubiszt volnának hivatottak magukba bolondítani. Ha őt nem is, a férfi közönséget bizonyára elbájolták az egyiptomi szépségek. Mintha az erősebb nem képviselői jobban figyeltek volna a Valente fülönfüggőire, a milánói gyűrűk vibráló vörös, sárga, pink és narancsszínben játszó, csillogó zafírkövecskéire, a körben végigfutó gyémántsávra, avagy a 18 karátos aranyfoglalatra, mint a hölgyek...
A Glashütte blokkban azonban már rájuk is gondoltak a szervezők. Újsággal a kézben, szivarral a szájban, délceg férfi modellek sorjáztak, az ezúttal talán kávéházat szimbolizáló színpadon. Külön tapsot mégis csak a cipőpuceráj, az a színes bőrű kisfiú csiholt ki a hölgyekből, aki egy darab ronggyal száguldozva a cipők körül, épp csak imitálta a tisztítást. A magas minőségű mechanikus órák, melyek az idő folyamán szép lassacskán összeforrtak a szülőváros, Glashütte nevével, ismét a férfiakat csigázták fel jobban. Hát még ha tudják, hogy Glashütte-ék a II. világháborúban kronométereket gyártottak a pilótáknak!
Hogy melyik nem szereti jobban a történelmet, nem harcok fogják eldönteni, hál’ isten az asztaltársaságoknál sem törtek ki szócsaták. Úgy tűnt, mindannyian a latin táncok szerelmesei. Férfiak, nők egyaránt csodálattal lesték a színpadra érkező táncospárt. A forró ritmusok a Héjja divatbemutatón szereplő modelleket is becsalogatták a terembe, Epres Panniék fekete ruhákban, Valente ékszerekkel felcicomázva jártak fel s alá az asztalok körül. S hogy a színpaletta teljes legyen, akár egy megkésett dallam, a fekete mellé belépett a tűzpiros is: Rába Tímea és Horváth Éva ex-szépségkirálynők, valamint Pártos Csilla, ex-táncosnő míderben, pliszírozott nadrágban vonult a színpad felé.
Ha nincs előre meghatározott koreográfia, a latin zenének köszönhetően, őrült karnevál veszi kezdetét. Egy pillanatra az egész terem a vörös vérvadító, igéző árnyalatában, áramában úszott. Felocsúdni sem volt idő, a színpadon, a színpad előtt szabott rendben sorakoztak fel az időutazás felelősei, akrobaták, táncosok, modellek, szépségkirálynők. Fehér, fekete, piros az elmaradhatatlan taps ütemére szinte egyberingott, ahogy jelen, múlt, jövő is összetalálkozott az este. Hogy a modernség a múltba is visszalopta magát, talán szükségszerűen történt. Ahogy Glashütte-ék óranyelven megfogalmazzák, a múlt hagyományait jelenünkbe ágyazva kell keresgéljük korszakunk problémáira a jövő megoldásait. S ha „csak” egy háromnegyedes, kézzel gravírozott fémlapra gondolnak... Az ékszerbemutató tükrében, sejthetjük, mennyivel többről van szó. Lehet, odabent is történtek még csodák, nem tudjuk, a vacsora zárt ajtók mögött folytatódott.
Írta: MZ , Dátum: 2006-11-05
