A Stella XXII. Nemzetközi Divatfórum zárónapjának backstage-e (február 25.)

A remény hal meg utoljára - mondják a bölcsek és milyen igazuk van. Vasárnap délelőtt első utam ismét a Stella Divatfórum kulisszái mögötti birodalomba vezet.


„Most, így korán reggel?”

A remény hal meg utoljára - mondják a bölcsek és milyen igazuk van. Vasárnap délelőtt első utam ismét a Stella Divatfórum kulisszái mögötti birodalomba vezet. A helyzet nem sokban különbözik az előző napitól, a Budapest Kongresszusi Központ öltözőinek ajtaján még mindig hófehér cetlik fityegnek, mindössze Perényi Ádámék groupja távozott a folyosóról. Helyettük Mészáros Sándor, az Art Show Divatiskola művészeti vezetője rója az elvarázsolt „divatgangot”, a világításért felelős szakembereknek ad utasításokat, mi módon s főként, mikor kell fényárban úsztassák a nagyszínpadot. A modellek is csak lézengek ezidőtájt. Nagyon úgy fest, fiatal még az idő, az a reggel tíz óra, ahogy arra első riportalanyom is céloz…



Nem munka, hobby…

A csinos lány diktafonom láttán nehezen áll kötélnek. „Most, így korán reggel nyilatkozzam?” – mered rám kérdőn, de aztán csak-csak engedi rábeszélni magát a rövid kérdezz-felelekre.

„Lifestyle-os leszek és hajshow lesz, a hollandoknak a modellje leszek. Tegnap is ott voltam és ma is náluk fogok szerepelni” – állítja büszkén. Az előkészületekről mindössze annyit árul el, „tegnap reggel 9-től egészen 11-ig tartott és ma is reggel 9-kor kezdtük a próbát, de egészen délig el fog tartani, tehát ma egy órával hosszabb lesz minden.”

Hogy a kis csúszásnak, vajon mi oka lehet, nem tudom meg, azt viszont igen, hogy a barna lányzó haja „az ilyen nagyon tépett, ilyen kis borzolt”, a sminkje pedig jobbára „fekete”, nagy macskás szemeket festettek neki az illetékesek, akik a hétköznapi, utcai make-upok egyik erősebb vállfaját kívánták általa demonstrálni.

Hogy a szemlátomást cseppet még álmos modellnek múltja is van, magabiztosságából egyből sejtem. „A Stellának ugyanezen a rendezvényén szerepeltem féléve, utána volt még egy turné ugyanazzal a csapattal, azon is. Egyébként szeretek modellkedni, de csak mint hobbyt űzöm, nem munkaként tekintek rá.” – hadarja.

Még a nevét sem tudom meg, neki is, barátnőjének is sietnie kell, mint mondják, koreográfia próbák hada vár rájuk.

 

 

Fuccs

Mit tehetnék mást, tovább állok én is. Jobban mondva, tovább állnék, ha… Ha nem Krizsán Győző mesterfodrász öltözőjének bejárata előtt állnék. Mély lélegzetet veszek, mielőtt rátörném a mesterre az ajtót. Rátörném, ha… Nem volna kulcsra zárva. A kopogtatással sem jutok messzebb, válasz nincs, valószínűleg Krizsánék még nem érkeztek a helyszínre, legalábbis bent nincsenek. („Most így korán reggel?”).

Két választásom marad csupán. Messzi és távol két öltöző hívogat tárt kapukkal, az első, ahonnét előző nap finoman szólva kitessékeltek, a másik helyiséget egyelőre nem ismervén, arra veszem az irányt. A tíz-húsz négyzetméteres szobában lányok, lányok és ismét csak lányok, lányok hátán.

Kinek a sminkje, kinek a frizurája készül. A fodrász jól szituált, középkorú úr, őt szólítom meg először. Szólítanám, ha… Ha értene magyarul, vagy legalább az angolt törné valamicskét. De nem. Az „idegenek”, akikről első látásra nem feltételeztem volna, hogy azok, oroszul vagy szlovénül fogadják köszöntésemet, egyre megy, kínainak tetszik mindkettő. Még az univerzális kézmozdulatokkal sem megyünk semmire, bámészkodhatni bámészkodhatom ugyan, de a nyilatkozatoknak ismét csak fuss. Megint (t)rendetlenül hagyom el a „modellgyárat”.

 

 

Sok jó, kis helyen is!

Alkalmam már csak délután nyílik újra az öltözőmustrára, ezúttal Szabados Irénére nyitom rá az ajtót. A hajvirtuóz éppen modelljeitől búcsúzik, a rocker babyk még ajándékot is kapnak. Sampon, balzsam és minden földi jó rejtőzik a kis csomagban, amit távozáskor nyújt át nekik a mesterfodrász.

Máskülönben igazi kis gárda verődött itt össze, emberek, akik egyes-egyedül azért felelnek, hogy minden rendben menjen. A Más tervezőcsoport ruháit épp most akasztják vissza a fogasokra, a padlón táskák hevernek szana-szét, azokat kerülgetik. Ásványvizes palackok puffognak, szendvicsek sztaniolja zörög – van, akire épp most jött rá az ebédelhetnék.

 

Az előtérben Binder Géza építi szőke modelljének kontyát, a tincseket egyenként fonja meg, s aztán tűzi a csinos hölgy kobakjára. A mester annyira elmélyülten dolgozik, mondjuk inkább, alkot a hangzavarban, nincs szívünk megzavarni.

Odább a MAC sminkesei készülnek elő az Intercoiffure show-ra, rohamtempóban teszzük hozzá, tíz perc múlva, aki él és mozog, el kell hagyja a parányi öltözőt – kapjuk, kapják fentről az utasítást.

Szedelőzködünk. Ki jobbra, ki balra siet, nincs idő semmire. Lassan a reményét is feladom, hogy bárkit megszólítsak. A szépség mindennél nagyobb úr! (ezt miért nem tanítják az okosok?) – vonom le távozóban, két nap után a boldog-szomorú konzekvenciát…


Írta: MZ , Dátum: 2007-03-10






ALMAF