topmodell kockázatok és mellékhatások

Ha sárgaházba nem is csuknának ezért, sőt a David Merlini által favorizált kényszerzubbonytól is megmenekednénk, azért nem árt az óvatosság


Ha Viasaték így folytatják, lassan úgy leszünk Topmodellel is, mint a Győzike-showval. Nem nézzük, nem nézzük, de azért mégis. Mert ha jól szerkesztett adásstruktúra nincs is, a reklám-, műsorpszichológia kifogástalanul működik. Ha az elénk vetülő filmkockák egyre kevésbé is szegeznek a képernyők elé – mondjuk, azalatt a szűk órácska alatt, míg Fruzsiék versengenek, uszke háromszor keressük fel a mosdót, kétszer ballagunk ki a konyhába némi rágcsálnivalóért, avagy a téli évszakra való tekintettel, csak egy forró, gőzölgő teáért – az esetlegesen izgalmasnak vélt, beharangozott jelenetekről a világért sem szeretnénk lemaradni. Alternatívaként, a harmadik szívmelengetőt már nem döntjük magunkba, avagy maximum a szünetben slattyogunk ki újra a hűvös, fűtetlen helyiségbe.



Az ide-oda szaladgálással nincs is semmi gond, átmozgatja elgémberedett tagjainkat, ráadásul az érszűkület és egyéb finomságok veszélyének sem tesszük ki magunkat, ha így járunk el. Persze annak a kockázata mindig fennáll, hogy éppenséggel nem egy füttyszavas káromkodás esik ki szenzoros látó-, hallómezőnkből, hanem példának okáért, Herczeg Zoltán kritikus, ámde őszinte szózatmorzsáit nem fogjuk fülön csípni. Mellékhatásai inkább az előzőnek vannak. Orvosaink, gyógyszerészeink is biztos meglepődéssel fogadnák, ha csakúgy Fruzsi-módra kiszakadna belőlünk valami istenesen cifra mondat, égszaggató halleluják helyett egy-egy szaporodásra buzdító, aprócska felszólítás, csak mert sokat kell vesztegelnünk a legtöbbször dédi mamákkal túlzsúfolt váróteremben. Ha sárgaházba nem is csuknának ezért, sőt a David Merlini által favorizált kényszerzubbonytól is megmenekednénk, azért nem árt az óvatosság. Az ilyesfajta kitöréseket, stílusficamokat egy életre megjegyzik az embernek, próbálkozzon csak legközelebb, bármivel, nem lesz újabb esély.

Csalódott vagyok. Újabban, mintha Anna is beállt volna a „rozogák” táborát erősíteni. Tán az alkoholtól kéne tartózkodnia, vagy az összezártság viseli meg idegeit, van rossz befolyással kedélyállapotára, mindenesetre belőle is egyre többször törnek ki ordenáré, finom modorú hölgyhöz, topmodellhez egyáltalában nem illő kifejezések. Magam ugyan nem szaladnék a világvégére lábai láttán, de ha továbbra is ezen az úton halad, elég lesz kinyitnia csacsogóját, én máris Pilisszentkereszten vagyok, vagy Máriapócson, ha úgy jobban tetszik.

A Győzike az más. Tőle nem várok egyebet. Megszoktam, ha el nem is fogadtam, olyan, amilyen. Igaz, esetemben valóban igaz, hogy nem, hogy nem, ha megfeszülnék se pislantanék bele showjába. Inkább szaladok ki ötször, de maradok, egyelőre kitartok Topmodelléknél. S bár nem én haldoklom, azért kívánnék valamit, utoljára, ha lehet. Vegyük már egy gondolatnyival komolyabban ezt az egészet, mert játék, persze szórakozás, móka, kacagás, de azért Párizs, ahogy Herczeg is figyelmeztetett rá, ha nem is szikrázó korona, diadémként, mint egy díjnyertes, vállszalagos, cicomás, puccos szépségkirálynő esetében, mindenesetre Demoklész kardjaként, ott lebeg a győztes lány feje felett.


Írta: MZ , Dátum: 2006-12-13






ALMAF