Mesterfodrász mester(i)frizura

Klasszabb, trendibb, kezelhetőbb frizurával, mint a „kezelés” után, sosem büszkélkedhettem


Kezdhetném így is: A hajlakktól ázó, zsírtól tucsogó, vagy épp fénytelen, letapadt frizuráknak örökre befellegzett. Az új csodafegyver nem egy újabb, sebtében piacra dobott szuperszonikus márkatermék, még csak nem is egy rozsdamentes acélpengéjű szerszámolló, his name is Győző. Krizsán Győző.



Hogy a mesterfodrász keze alatt csakis mesteri hajköltemények születhetnek, arról nem csupán a hajvirtuóz bárkáján tett látogatásom győzött meg, hanem egy jóval korábbi emlékem. Valamikor tinédzseréveim hajnalán kísértett meg az a „ha törik, ha szakad, márpedig én modell leszek” érzés, ami ellen küzdeni se én, se drágalátos családom nem igen küzdhetett. Nem elég, hogy nem múlhatott el karácsony a Cindy Crawford bámulatos képmásával ékített album, „Modell kalauz” vagy valami hasonló volt a címe, megvásárlása nélkül - a könyvben diétás praktikákon túl, az összes menő, külföldi ügynökség címe felsorakozott -, még egy nyári táborba is fenemód be kellett íratni engem.

A kéthetes gyorstalpaló persze sokra nem volt elég, tucatnyi bármikor büszkén mutogatható fénykép, más nem született, nem maradt a nyaralásból. Járáskészségem fejlesztendő muszáj volt még egy modelltanfolyamot is megnyernem, az Ifjúsági Magazin sarokszelvényeit beküldve, csodáknak csodájára Fortuna is mellém állt, félévig okítottak manökenségre. Papírízű definíciókon túl, néhány alkalommal leánytárasaimmal még kifutóra is merészkedhettünk. Egyet leszámítva nem sorolnám az igazán nagy volumenű produkciók sorába bemutatóinkat, de nekem az az egy is felért a csodával. Történt ugyanis, Krizsán Győző hajmodellje lettem.

Első lépésben az akkor még a Király utca sarkán működő szalont kellett felkeressem. A rigorózus mester a kötelező kéznyújtást követően csak rám nézett, majd azt az aprócska mondatot rivallta az éterbe: „Válassz!”. Másodpercek töredéke alatt dőlt el, maradok-e a jól bevált szőkénél, netán vörös vagy fekete hajszínnel örvendeztetem meg magam és drágalátós hozzátartozóimat. Kitartottam. Közel négy, öt órás procedúra vette kezdetét, mialatt addig jobbára szigorúan homogén szőkeségem varázslatos mellír csíkok által a Nap, a szivárvány tündökletes aranyszíneiben pompázott.

Klasszabb, trendibb, kezelhetőbb frizurával, mint a „kezelés” után, sosem büszkélkedhettem. A bemutatón, akár falatnyi fürdőruhában, akár méregdrága bundában, mégis kényelmetlenül éreztem magam. Lassan ideje lett volna bevallanom, legalább magamnak, mégsem modellnek születtem, de nem. Hajtottam még a lehetetlent, miközben dühös voltam már az egész világra, amiért dacára mindenki által csak irigyelt frizurámnak, egyedül nekem nem megy, de az isten szerelmére se, mosolyogni a színpadon. Szerintem akkor a mester is megorrolt rám. De meg bizony. Így vagy úgy, némileg mégiscsak levontam sikergyanús hajshowja értékéből…

Talán nem véletlen, ha ezt követően a mostani riportra készülve is inamba szállt a bátorságom. Mi lesz, ha fény derül a korábbi incidensre? Ha lelepleződik régi vétségem? – téptem magam. Kár volt izgulnom. Krizsán Győző, biztos vagyok benne, magában már megbocsátott ügyetlenségemért. Máskülönben nem válaszol meg majd duplán is (ezúttal kivételesen nem én, a diktafon ördöge okozta a galibát) múltat bolygató kérdéseimre.

Az avantgarde szellemében alkotó „Gedeon bácsi” megtette. Ha lenne kedvenc mesterfodrászom, biztos ő lenne az, de mivel nincsen, a munkám miatt se szeretnék kivételezni senkivel, így aztán csak majdnem kedvenc mesterfodrászommá nőtte ki magát az interjú során. Nem azért, mert olyannyira szórakoztató showman, mint amilyennek ihletett produkciói mutatják, hanem csak őszintesége folytán, mellyel volt kegyes megtisztelni.

Minden jó, ha vége hajó! – írtam már egyszer, de végszónak, akárhogy is kutatok, most sem lelek találóbbat. Aki nem hiszi, Krizsán Győző keze alatt csak mesteri frizura születhet, irány a Dunán ringatózó fodrászbirodalom, járjon utána! – tanácsolhatnám persze ezt is, de mivel történetemet sem mesének szántam, valljuk be, nem volna túlontúl szabatos.


Írta: MZ , Dátum: 2007-04-27






ALMAF