Kinek a pap, kinek a papné!

Legutóbbi riportalanyom, Bíró Eszter énekesnő ezt ügyesen így fogalmazta meg: „imádom megnézni a divatbemutatókat, főleg, hogyha valami különleges van


Isten bocsássa meg, amiért ismét ilyen rokonítós, párhuzam keresős kedvemben talál a kedves olvasó. Múlt alkalommal Nanushka divatbemutatóját és az Árkád trendismertető showprodukcióját voltam szíves egy füst alatt tárgyalni, most pedig Herczeg Zoltánnal és Bianca Koczannal bátorkodom hasonlóképp cselekedni.



No nem mintha oly sok hasonlóságot vélnék felfedezni a többek közt a Topmodell című sorozatból ismerhető tervező és a magyar származású német tehetség között, inkább bemutatóik performance jellegét vélem valahol mélyen közös vonásnak.

Még akkor is, ha Herczeg a zenét, nevesül a rock&roll-t választotta inspiráló forrásaként és magának a kőkemény rockbulit „imitáló” divatbemutatónak rendezőelveként, Koczan kisasszony pedig a munkaruha újratematizálásával ért el sikereket mind Németországban, mint idehaza a Kultiplex koncerttermében. Az elgondolást érzem hasonlónak, vállalva, hogy tévedek, jelesül: nem pusztán a ruhák látványával, de a köréje kerekített produkcióval is lehet, kell (?) sugallani, éreztetni, jó értelemben, sulykolni a mondanivalót.

Legutóbbi riportalanyom, Bíró Eszter énekesnő ezt ügyesen így fogalmazta meg: „imádom megnézni a divatbemutatókat, főleg, hogyha valami különleges van, nemcsak az, hogy jönnek, vonulnak előre a manökenek, mert az önmagában annyira nem tud lázba hozni…” (az interjú hamarosan a Híresek divatja blokkban lesz olvasható – ez volt a reklám helye).

Na jó, nem mondok egészen igazat, engem a profi modellek profi vonulása is lázba tud hozni, pláne egy Caludia Schiffer, vagy Gisele Bündchen volumenű szépségé, persze mondhattam volna Ebergényi Rékát, Cseh Annamáriát, vagy … - a sor szabadon folytatható. De valóban rengeteget tehet hozzá egy jól átgondolt, profin kivitelezett „műsor” a puszta ruhasorjához.

Bianca Koczan esetében a beszédes sötétségnek talán a fotósok nem örültek annyira, mint a nagyközönség, a magam részéről, rám mégis üdítően hatott a háttér sztori az egyébként talán nem is olyannyira új (van új a Nap alatt?) köpenyruhák és cicanadrágok özönében. Ahogy Herczeg bemutatóján is élvezni tudtam, lábam a ritmusra rázva, Endiék frenetikus ereszd el a hajam buliját, nem tévesztve szem elől egyetlen impozáns keresztmotívumot, vagy tréfás-komoly nyomatot sem a trikók esetében.

Kinek a pap, kinek a papné! – szokták volt mondani, a fáma csak arról nem szól, a legjobban az jár, aki mindkettőt szereti.


Írta: MZ , Dátum: 2007-10-23






ALMAF