Ezzel is számolni kell

Az Ybl Palotában tartott Náray ősz-előzetes bemutató

Mint írtam magában a tudósításban is, korán érkeztem az Ybl Palotában tartott Náray ősz-előzetes bemutatóra.

Egyrészt, mert a magánéletben is csak a legritkább esetekben késem el bárhonnét - beleértve a randevúkat is, ahonnét pedig a páros női tagjának illő késnie -, másrészt, mert jó korán el is indultam, hogy még a tömeg érkezése előtt mikrofonvégre kaphassam Tamást. S milyen jól tettem!

A technika ördöge - s később a pech - ugyanis jót kacagott rajtam, amikor elindulásom előtt ellenőriztem a diktafont, s azt kellett látnom épp csak pislákol benne az élet. Gyors elemkeresgélésbe kezdtem, de persze híre-hamva sem volt olyan minielemnek, ami a kütyümhöz kellett volna… Hát persze, miért is menne minden simán?! Semmi gond, időm, mint a tenger, belefér egy gyors vásárlás is valami útba ejtett kis közértben vagy nagyobb marketben. Hittem én, naivan! Mert a közlekedés természetesen éppen a legnagyobb dugót produkálta indulásom időpontjában, s mikor végre gyalogszerre váltottam, akkor sem akadt egyetlen olyan üzlet sem, ahol ezt a fajta elemet árulták volna. Volt ott minden: gombelem, ceruza, góliát meg ki tudja micsoda, csak az nem, ami nekem kellett volna! Enyhén kezdtem idegessé válni, mikor a harmadik helyre nyitottam be, de akkor…végre megleltem, mit kerestem. Megkaparintott zsákmányommal a pénztár felé igyekeztem…volna, ám rá kellett döbbennem, kilométeres sor tekergőzik az – írd és mondd! –egyetlen működő kassza előtt. Ettől valahogy elmúlt minden maradék jó kedvem! Még mindig nem voltam késésben, na de a pénztár előtti potom félórás ácsorgást azért nem kalkuláltam be, s egyébként sem kedvenc időtöltésem a sorban álldigálás. De mit volt mit tenni? Eljátszottam a gondolattal, hogy tán a sor elejére masírozhatnék, s ott bájos mosollyal és nagy sóhajok közepette bekéredzkedhetnék valaki elé. Míg azon töprengtem, elég pofátlan vagyok-e ehhez, csodával határos módon kinyitottak egy másik kasszát, s bár nem elsőként léptem oda, azért sikerült két főre redukálni az előttem állókat. Halleluja! Persze korán örültem, mert nem tudtam, hogy ha kiveszem a régi elemet és beteszem az újat, a ketyere hirtelen megőrül és pityegni meg villogni kezd, s ahelyett, hogy rendesen működne, mindenféle beállításokat követel majd. Így az utcán ácsorogva hosszú percekig bajlódtam a beállításával, míg végre valahára abbahagyta a sípolászást, s hajlandóvá vált arra, amire létrehozták, a hangfelvételre. S milyen jó, hogy olyan korán indultam – veregethettem meg a saját vállam elégedetten az Ybl Palota felé tartva.

• Ekhó