Életképek

Életképek. Érdekes szociológiai tanulmányt lehetne írni a bemutatók közönségéről.

Érdekes szociológiai tanulmányt lehetne írni a bemutatók közönségéről. Persze így van ez minden összejövetellel, rendezvénnyel, ahol sok-sok ember verődik össze. Ilyenkor megfigyelhetjük a különböző viselkedési formákat, s rájöhetünk típusokba, sőt kifejezetten kategóriákba sorolhatjuk a megjelenteket.

Leszögezném, ez természetesen nem rosszindulatú skatulyázás, élcelődés, egyszerű megfigyelésen alapuló szubjektív vélemény.

A Societá divatbemutatója előtt 15 perccel. Wiener Kaffeehaus, majdnem teltház. Itt-ott néhány üres szék árválkodik, de már nem sokáig, mert a kávéház előtt még jókora tömeg várakozik, hogy megnézze, milyen a 2008-as tavasz/nyár olasz módra. Nem csak nők ácsingóznak, férfiak és bizony családok is. Az egyiken valamiért megakad a szemem: papa, mama, két lány. Az egyikük magas, karcsú, szép arcú, úgy 18-20 lehet, a másik szintén bájos, 16 év körüli, kissé félszegen álldogál a mama mellett, aki árgus tekintetekkel székekre vadászik. Meg is lel kettőt, sajnos nem egymás mellett, hanem a kifutónak szánt ösvény két oldalán. Leülnek egymással szemközt, köztük a még mindig üres kifutó. A másik lány is a helyét keresi, a mama lelkesen navigálja, majd mikor azon csemetéje is letelepszik nyugodtan sóhajt néhányat. Úgy tűnik, idősebbik lánya miatt kevésbé idegeskedik, bezzeg a szemközt ülő másik… A barna hajú, szemű, divatos szoknyába, színes harisnyába, öltöztetett – de láthatóan az egészet utáló - teltkarcsú leányzó folyamatosan mocorog. Feszélyezetten rakosgatja a lábát, babrálja a kézfejét, ijedt szemekkel pillog körbe, ám a mama erélyes, parancsoló szavakkal véget vet a ficergésnek.

- Zárd össze a lábadat és ülj nyugodtan! - utasítja gyermekét, aki hatalmas sóhaj kíséretében engedelmeskedik.
Látom rajta, hogy feszeng, hogy legszívesebben felugrana, elrohanna, de nem teheti…helyette inkább matatni kezd a táskájában.
- Mit csinálsz? – sziszegi a mama.
- Mikor kezdődik már? – kérdez vissza a csemete elkínzottan.
- Psssssssssssssszt – jön az univerzális válasz.
A lány pedig szenved tovább, némán, mozdulatlanul…csak a szeme árulja el: Istenem, csak túl lennénk már rajta!

Hát, hölgyeim, ilyen is akad. S a tanulság? Nem mindenki rajong a divatbemutatókért, így - főképp kamaszodó – csemeténket kérdezzük meg, mielőtt programot szervezünk, és semmiképp ne rángassuk el olyan eseményre, amihez csak nekünk van kedvünk, de neki bizony szemernyi nincs.

• Ekhó