Fashion Craft Art a Budapest Galériában (november 19.)

28 tervező, 180 öltözék ruhások, kötősök, bőrösök műhelyéből. 2007. november 19-én a magyar iparművészek színe-java gyűlt össze a Budapest Galériában


Divat és művészet kéz a kézben

28 tervező, 180 öltözék ruhások, kötősök, bőrösök műhelyéből. 2007. november 19-én a magyar iparművészek színe-java gyűlt össze a Budapest Galériában, ahová rendhagyó módon, most nem a festmények vonzották be a jelenlévőket, hanem a már-már művészi szintre emelt ruha remekek, a Fashion Craft Art nevű divatmegmozduláson, Tankó Judit, tervező szervezésében. Feltörekvő, ifjú tehetségek és már hírnévre szert tett tervezők modelljei egyaránt felvonultak ezen az estén, a galéria közepén leterített, ideiglenesen kifutóvá avanzsált vörös szőnyegen. Művészi divat vagy divatos művészet? Ki tudja, a lényeg úgysem más, mint az alkotás élménye, az esztétikum és a funkcionalitás mesteri ötvözése.



Fashion Craft Art

Zártkörű rendezvény. Ez a tábla állta útját a hívatlan vendégeknek a helyszínül szolgáló intézmény ajtajában. Odakint, a Budapest Galéria hatalmas üvegablakai mögött még javában tombolt az esti csúcsforgalom, a hazafelé igyekvő emberek vérét felforralta a dugó miatt fejükbe toluló adrenalin, s bár idebent senkire nem tülköltek a száguldozók, azért már itt is érezhetően forrósodott a hangulat, este hat óra felé. Igaz, a bemutató nem szólt mindenkinek, viszont aki meghívó birtokában jelen lehetett ezen az eseményen, az bizony meggyőződhetett arról, hogy a magyar divatvilág színpadán főszerepet játszó 3-4 tervező mellett akadnak még bőven, akikre érdemes odafigyelnünk. Kis hazánk ugyanis telis-tele van tehetséges iparművészekkel, akik csak a lehetőséget várják, hogy megmutathassák, mire is képesek.

A lehetőségekről és magáról a Fashion Craft Artról Tankó Judittal beszélgettünk, aki nem csupán a rendezvény szervezőjeként jelent meg az est folyamán, hanem aktív tervezőként és számos elismerés – köztük a Munkácsy-díj és az Aranygyűszű pályázat díja - méltó tulajdonosaként is.

Ekhó: Hogyan fogant meg a Fashion Craft Art ötlete?
Tankó Judit: Mivel nem csak az est szervezője vagyok, hanem iparművész, tervező is, így kiválóan belelátok a magyar, illetve a külföldi divatvilágba, s ha itthon jól körülnézünk, azt kell észrevenni, hogy nagyon sok tehetséges, de mégis a nagyközönség számára szinte ismeretlen név van a szakmában, akik pedig többre lennének hivatottak. Ezen szeretnénk változtatni ezzel az összefogással.

E: Említette a külföldi divatvilágot…
TJ: Igen. Francia divatcégek külső munkatársaként is dolgoztam már: Ted Lapidus és Pierre Cardin tervezője voltam odakint. Ezen kívül olyan nagy cégek arculattervezésén is dolgoztam, mint a MALÉV, a Postabank, de például az olimpia résztvevőinek is készítettem már formaruhákat. Szerettem külföldön dolgozni, itthon azonban rá kellett ébrednem, hogy a magyar divatot néhány, a sajtó által felkapott név jelenti csupán, pedig jóval többen vagyunk a szakmában! Ebből is adódik, hogy a végzett iparművészeknek lehetőségük sincs az érvényesülésre, legfeljebb ha önálló szalont nyitnak, ami viszont azért nehéz boldogulási forma, mert sajnos a magyarok öltözködését a multik határozzák meg. Ezért gondoltam, hogy mi, iparművészek, fogjunk végre össze, és mutassuk meg, hogy nem csak a külföldi márkák léteznek, a magyar tervezők ruhái is szépek, hordhatók, divatosak – sokszor még divatosabbak is, mint amit a multik kínálnak…

E: Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy iparművészekről beszél. Miért?
TJ: Nem szeretem a divatdiktátor és hasonló kifejezéseket. Külföldön sem hallottam soha, hogy például Pierre Cardin így nevezte volna magát. Az igazán nagyok mindig végtelenül szerények, és emellett végtelenül elhivatott emberek, akik nagyon magas szinten művelik ezt a művészetet…mert ez már művészet. Nálunk - a magyar divatvilágot tekintve - sajnos csak néhány nevet ismer a nagyközönség, pedig Magyarországon 50-60 olyan képzett tervező dolgozik, akik külföldi mércével mérve is színvonalas munkát végeznek.

E: Közülük hányan jelennek meg a mai este?
TJ: Pontosan nem is tudom…úgy húsz környékén. Ruhások, kötősök, bőrösök, s ami még fontos, hogy az ismertebb nevek mellett, a fiatalok is lehetőséget kapnak hírnevük öregbítésére. Ami ma este felvonul itt, nagyon sokszínű lesz, mégis teljesen egységesnek tűnik majd… ami egybetartja ezt a bemutatót az pedig nem más, mint a magas minőség és az esztétikum. Minden darab, amit látni fogunk egyedi modell, ugyanakkor megrendelhető, megvásárolható és hordható is egyben. Amióta az ember él, azóta öltözködik, ez egy alapvető igényünk, s ez az igény több mint, amire ráfoghatjuk: divat. Úgy érzem, hogy mi, iparművészek az alkotásainkkal együtt az emberi kultúra fontos részei vagyunk, s ez már nem csak divat…

Divat-művészet

Egy kisregény is kitelne, ha sorba venném és bemutatnám a tervezőket s a felvonuló majd 200 ruhát, amelyeket ezen a ritka eseményen láthattunk. Így bocsássák meg mind az iparművészek, mind az olvasók, hogy név nélkül – senkit nem szeretnék kifelejteni! – szemezgetek csupán a felhozatalból, a teljesség igénye nélkül, de a repertoár minél szélesebb bemutatására törekedve. Ahogy riportalanyom is mondta, valóban minden megjelent a kifutón, ami egy kifutón megjelenhetett. Kötött ruhák, bőrtáskák, szőrmék, estélyik: komplett felsőruházati bemutató a kisnadrágtól a nagykabátig.

Tél lévén meleg bundák és vastag, kötött kabátok, bokát verdeső kardigánok, poncsók és stólák vonultak fel elsőként a kifutóként szolgáló vörös szőnyegen, föld színekben, feketében, piros/fekete kombinációban; egyes daraboknál széles övekkel hangsúlyozva a derékrészt, vagy szőrmével szegélyezve a hajtókát. A kabátok alatt szoknyákat, kosztümöket viseltek a lányok, aszimmetrikus aljúakat, térdig érőket, bokát verdesőket kötött anyagból, aranyfényben tündöklőt vagy klasszikus feketét. A szoknyákhoz kosztümkabátkák dukáltak, a lezserebb fazonokhoz pedig meleg pulóverek, kardigánok. Szemet gyönyörködtető volt az a pokhálófinom, kötött, tojásszín egyberuha, amely láttán nem az utcai viselet jutott eszembe, sokkal inkább a már számosszor emlegetett művészi kifejezés. Több iparművész alkotásain felfedezhettük a szőrmét, mint kiegészítő anyagot.

Érdekesnek tűnt - és bizonyára kényelmes is - az a nadrág, overall, amelynek ülepe nem is a térdet, hanem a bokát verdeste…szorítani mindenestre biztos nem szorította viselőjét. Ha a hideg ellenére mégis miniszoknyához támad kedvünk, húzzunk hozzá nyugodtan térdzoknit vagy kötött combharisnyát, amely nem csak a zimankótól véd meg minket, de igencsak divatos ebben az idényben. A népművészeti ihletésű ruhák sem hiányoztak a repertoárból: hatalmas rózsákkal hímzett boleró, kötényre emlékeztető szoknyamegoldások, középkori hangulatú hosszú ruhák libbentek elénk sorban. Gyönyörű finom, hálószerű kendők, stólák takarták a lányok vállát, amelyek bármely alapruhatárat különlegessé varázsolhatnak. A szabás nélküli felső részek viseletének csak a fantázia szabhatott határt mind formailag, mind stílusban.

A bemutatót a szebbnél is szebb alkalmi ruhák és estélyik zárták, amelyek közt találhattunk habos harangszoknyás királylány toalettet gyöngyös, csipkés fűzővel, érdekes tépett hatású modellt és rafinált, elöl a combtőt is alig takaró, hátul uszályos szoknyát is. Tüll, selyem, taft, muszlin, élénk és pasztell színek, alakot hangsúlyozó szűk szabások, meztelen hátak, vállak vagy épp szárnyszerű, érdekes, igazán művészi ujjmegoldások, netán barokk tobzódás mind-mind elénk tárult. Hölgyeim, vegyék és vigyék a magyar iparművészek ruharemekeit, mert higgyék el, érdemes!
 

Fotók:

Fashion Craft Art a Budapest Galériában, 2007-11-19


Írta: Ekhó , Dátum: 2007-11-23






ALMAF