Bú Györgyi, selyemfestővel és Örményi Smagina Natalja, divattervezővel beszélgettünk
Bú Györgyi, selyemfestő egyedi motívumokkal ékített textileit Örményi Smagina Natalja, divattervező önti formába, így lesz a közös alkotásokból álomszép alkalmi ruha.
„Az alkotás egyszerre legyen lendületes és spontán!”
Bú Györgyi, selyemfestő egyedi motívumokkal ékített textileit Örményi Smagina Natalja, divattervező önti formába, így lesz a közös alkotásokból álomszép alkalmi ruha. Csak három éve ismerkedtek meg, de már mindent tudnak egymásról, és amikor együtt dolgoznak, olyan légkört teremtenek maguk körül, amely tökéletes munkát eredményez. A titokról, hogy hogyan működhet együtt tökéletes összhangban két alkotó szellem, mindketten őszintén vallanak. És a technikai praktitikákról is elárulnak ezt-azt.
EBK: Hogyan jött az ötlet, hogy együtt dolgozzanak?
Bú Györgyi: A távlati terveim miatt szükségem lett volna egy profi varrónőre, de egyben egy profi modellezőre és szabászra is. Mivel ezeket a kézzel festett anyagokat kifejezetten könnyű elrontani, ezért nagyon megörültem, amikor bemutattak minket egymásnak Natasával. Nagyon fontos volt, hogy neki is tetszett a felvetett ötletem, ugyanis korábban bármilyen varrónőnek említettem, hogy selyemmel kellene dolgoznia, rögtön elzárkózott tőle, illetve aki hozzá mert nyúlni az rendre el is rontotta. Ugyanakkor - úgy gondolom, - hogy a kölcsönös szimpátia is közrejátszott... amikor megláttam, egyfajta pozitív kisugárzást éreztem felőle áradni.
Később láttam, hogy nemcsak egy szabászról van szó, hanem Natasa nagyfokú kreativitással is rendelkezik, ami szintén nagyon tetszett. Számára fontos volt, hogy az általa tervezett ruhákat jól kiegészítették a festett sálaim, és látott bennük fantáziát. Ebben a világban nagyon fontos, hogy egyedit tudjuk teremteni, mert túl nagy a választék. Csak így tudunk valami kiemelkedőt nyújtani a vásárlók számára. Sokan rengeteg termékkel állnak elő, de - úgy érzem - a legtöbb egy kaptafára készül: azonos módon, azonos megjelenésben.
Egy jó ruhatervezőre, szakemberre volt szükségem, akivel sikerül összehoznunk a jól megtervezett ruhákat az én művészies stílusommal, így biztosítva az egyediséget.
Örményi Smagina Natalja: Magyarországon hiány van az olyan divattervezőkből, akik egyszerre értenek a tervezéshez, a modellezéshez, a szabáshoz és a varráshoz. Mivel én foglalkozom mindegyikkel, hiszen egy ruhagyárban dolgoztam gyártásvezetőként, ezért többet tudok nyújtani Györgyi számára.
BGy: De nem csak én járok ebben a cipőben, ugyanis kolléganőimtől, iparművészektől hallom, hogy akik megterveznek egy ruhát, nagyon nehezen találnak olyan varrónőt, akik az elvárásuknak megfelelően dolgoznak. Már eleve félnek újabb munkatársat keresni, mert az elrontott darabok nagyon sokba kerülnek.
A legnagyobb problémám az volt, hogy amikor megálmodtam egy ruhát, elképzeltem, megterveztem, hiába adtam oda valakinek, teljesen mást kaptam vissza, mint amit szerettem volna. De Natasában egy kiegészítő partnert találtam, aki tudja számomra nyújtani azt, amiben én gyengébb vagyok. Azok a dolgok, amikhez a szakmai képzettségemből adódóan jobban értek, csak akkor teljesedhetnek ki, ha egy hasonlóan jó szakember kiegészíti azzal, amiben különösebben nem vagyok járatos.
ÖSN: Hozzá kell tennem, hogy mi jobban megértjük egymás szándékát, így jobban együtt tudunk dolgozni.
EBK: Natasa, miben változtak a kollekciói Györgyivel kötött ismeretsége után?
ÖSN: A korábban tervezett ruhákkal szemben három évvel ezelőtt az alkalmi viselettel kezdtem foglalkozni. Úgy gondoltam, hogy érdekesebb, fantáziadúsabb alkotások születnek, ha Györgyi festett sáljaival, stóláival kiegészítjük az általam megálmodott ruhákat, például egy egyszínű blúzt.
EBK: Ez hogyan mutatkozott meg a ruhatervezésben?
ÖSN: A ruhafestéket sokféleképpen fel lehet használni. Egy-egy vonalat ki lehet emelni, de ha szükséges, a színekkel el is lehet rejteni az egyébként szembetűnő varrásokat. Előfordul, hogy az anyagra felrajzolt szabásmintát megmutatom Györgyinek, aki utána megfesti azt. De ennek az ellenkezőjére is volt már példa. Ebben az esetben Györgyi - egy kifeszített szöveten, mintha vászonnal dolgozna - festőként szabadon engedi fantáziáját, majd miután elkészült vele, tervezek belőle egy ruhát.
EBK: Honnan merítik az ihletet?
ÖSN: Általában megrendelésre készítjük a ruhákat. Ilyen esetekben az határozza meg a szabásmintát - és természetesen a színt is -, hogy milyen alkalomra szeretné a vevő felvenni. Előfordul azonban, hogy spontán fogok hozzá egy-egy ruhához, ilyenkor a korábban visszamaradt, illetve fel nem használt anyag adja meg az irányvonalat. Például egy korábban vásárolt, speciális szövethez csak később kapok kedvet, így akkor kerül elő, és lesz belőle hordható darab.
EBK: Tudna olyan divattervezőt említeni, akinek a munkásságára példaként tekint?
ÖSN: Talán Armani és Valentino. Igen, már merítettem ötletet az elegáns termékeiből.
EBK: Hogyan zajlik a közös munka?
BGy: Ez nagyon változatos. Annak ellenére, hogy együtt dolgozunk, nem tudok elszakadni a tervezéstől. Természetesen ezt Natasa is tudja. A szárnyaló fantáziámnak köszönhetően muszáj terveznem, de nagyon nyitott vagyok arra, hogy ő is beleszóljon a munkámba. A tervezés sokszor együtt történik, de utána Natasa, mint szabász-szakértő a tervet felviszi az anyagra. Ezután a szabásvonalakat figyelembe véve megfestem, majd Natasa a szakmai tudását beleadva befejezi a munkát.
A másik eshetőség, amikor kifeszítem a selymet mint egy vásznat, és festek rá egy képet. Ha a látvány annyira megtetszik, hogy megítélésem szerint akár egy ruhára is ráillik, akkor sokszor felkapom, és a tükörben próbálgatom azon gondolkozva, hogy mit lehetne belőle kihozni. Ahhoz viszont még nagyobb szakértelem kell, hogy Natasa ebből ruhadarabot készítsen. Azonban ilyen esetben a művészi szabadság nem korlátozódik: a ruhák, lehet, hogy nem különlegesebbek, de egyedibbek, "Bú Györgyisebbek" lesznek... ilyenkor jobban Én vagyok. Annak nagyon örülök, ha ezt észreveszik a kirakatban.
Ha egyedi megrendelést kapok, akkor inkább több időt kérek a ruha elkészítéséhez, hogy az utóbb mondottak szerint alkothassam meg.
EBK: Nem fáj a szívük, amikor túladnak egy-egy ruhakölteményen?
BGy: Nemhogy nem sajnálom a vevőtől, hanem nagyon örülök neki. Fantasztikus érzéssel tölt el, amikor azt látom, hogy valakit díszít egy általam készített sál vagy egy kis top. Szerintem másképpen nem is lenne értelme az egésznek. Ha nem lenne visszajelzés másoktól, akkor - némi túlzással - abba is lehetne hagyni az alkotást. Persze nem ilyen egyszerű, hiszen ez egy elhivatottság. Sőt, valószínűleg "eleve elrendelt", hogy ruhafestéssel foglalkozom.
Ugyanakkor a dokumentálás nagyon fontos, ennek a legkézenfekvőbb módja a fényképezés. Így utólag vissza tudjuk nézni saját alkotásainkat, tehát magunkat. Ezáltal sokkal pontosabb képet kapunk a korábbi énünkről, ugyanis azt az érzést, amit alkotás közben érez az ember, később lehetetlen felidézni. Egy beszélgetés alkalmával megkérdezték tőlem, hogy "Te nem tudod, mit festesz?". Hát hol vagyok én olyankor, amikor festek? Egy teljesen más állapotban.
EBK: Mennyibe kerülnek a ruhák?
ÖSN: Az ár természetesen sokmindentől függ. Egy kisestélyi 80 ezer forintot taksál, de ha kézzel festett, akkor általában eléri a 100 ezer forintot is.
EBK: Mit érdemes tudni a selyemfestés technikájáról?
BGy: Erről annyit árulnék el, hogy miután elkészültem a festéssel, lefixálom a speciális selyemfestéket egy vasalóval. Ezáltal a hernyóselyem-anyag strapabíróvá válik, bármikor mosható, vasalható. Vigyázni kell, mert a kereskedelemben rengeteg olyan szövet van, amit selyemként árulnak, de nagyon nagy arányban tartalmaz műanyagot. Ami számomra bevált, és amit a ruhákhoz is használunk, az legalább 80 %-os selyem. Ezenkívül még dolgozunk pongéval, szaténnel és muszlinnal. Jelenleg minden esetben selyemfestéket alkalmazok.
EBK: Mit várnak a jövőtől, hogyan tovább?
BGy: Egy még szorosabb együttműködést tudok elképzelni, még célirányosabban, amihez nagyobb befektetésre van sajnos szükség. Megfordult már a fejemben, hogy a későbbiekben egy menedzser áll majd mögöttünk. Több kiállításra is szükségünk van, ennek másképp nincs értelme, színesíteni szeretnénk az eseményeket, divatbemutatóban is gondolkozunk. 2004-ben volt egy a Francia Intézetben, ezt szeretném megismételni, de magasabb színvonalon.
Emellett az én speciális jövőm saját utakon is jár. És nemcsak a képekre gondolok, amikor ezt mondom, mert a ruhatervezésben is vannak személyes ötleteim.
Írta: EBK , Dátum: 2007-05-06
