Anorexia nervosa

A kóros soványság, vagyis inkább a kóros nem étkezés - legjobb tudomásom szerint - valóban okoz szívzavarokat

Anyák napi témán gondolkoztam. És mert az anyáknak a lányaik (/fiaik) a legfontosabbak (jó esetben persze csak rögtön a társaik - férjük, élettársuk stb.jük után, merthogy a gyerek ugye csak 'vendég a háznál' :)), úgy döntöttem róluk írok.

Na persze nem csak úgy általában a lányokról, hanem ahogy egy divatmagazin főszerkesztőjéhez illik :) a modell lányokról.

Tovább is szűkítem a témát.

Nemrég olvastam egy hazai lapban, hogy éhenhalt egy modell. A cikk persze nem a manökenek súlyos alulfizetettségéről értekezett (mint ahogy nem is tehette volna, hiszen a reklámok arcai milliókat tudhatnak a bankszámláikon), hanem az anorexia nervosa nevű mumusról.

A szörnyű eset úgy esett, hogy egy - emlékeim szerint - spanyolországi bemutatón a kifutóról az öltöző felé szaladva összeesett egy modell, akiről a kórházban kiderült, hogy szívelégtelenség okozta a visszafordíthatatlant.

A kóros soványság, vagyis inkább a kóros nem étkezés - legjobb tudomásom szerint - valóban okoz szívzavarokat, de más is, a cikkből pedig nem derül ki egyértelműen, a túlzásba vitt fogyókúra, vagy esetleg öröklött szívgyengeség vezetett-e halálhoz.

A történet viszont nem egyedülálló: innen is onnan is érkeznek a hírek, hogy külföldi modellek táplálékmegtagadás okán vesztették életüket. És hogy - a hírek, vagy a társadalmi lobbi miatt, esetleg C - néhány országban, pl. Spanyolországban is, megtiltották a 34-es és 36-os méretű modellek kifutón való szerepeltetését.

Mielőtt bárki félreértene, itt szögezem le, hogy az anorexia nervosa szerintem is szörnyű és veszélyes betegség, ahogy a bulímia is az, mert a test nem játékszer, nem lehet a végletekig kizsákmányolni, egy ponton feladja.

Csakhogy.

Az oka - mondom ezt hobbi pszichológusként - nem annyira a mintakövetés, mint inkább a szeretetéhség, a valódi figyelem hiánya. Ha azon edződsz, hogy nem szeretnek és nem figyelnek rád, akkor te sem tudod, te sem fogod megszeretni magad. A külsőn pedig könnyebb változtatni, mint a belsőn, és már kapóra is jön a mintakövetés.

És akkor ezen a ponton meg is védeném a modelleket, az állítólagos anorexia-mintákat.

Hogy a nyúlánk, karcsú alakon jobban áll a ruha, azt ma már nem illik hangoztatni az egyre duzzadó molett többség lobbihadjáratat miatt, de attól még így van. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy egy duci nő nem lehet csinos, de nem akármiben. A modellnek viszont az a munkája, hogy minden ruhában jól nézzen ki, ezért lesznek a vékony nők a manökenenek, a molettekre pedig más szakmákban várnak sikerek.

De hogy Kate Moss vagy Naomi Campbell ijesztően csontsoványak volnának, azt szerintem csak az mondja, aki még nem látott anorexiást élőben. Én láttam. És amit láttam, annak semmi köze nem volt a légies karcsúsághoz. Annak a lánynak pedig sem ereje, sem kedve nem lett volna egy kifutón végigmenni, vagy sokórás fotózásokon pózolni. Legyengítette a betegsége. A kóros soványság.

Ezúton szeretnék tehát megnyugtatni minden aggódó anyukát, akinek a lánya a modell pályára áhítozik, hogy ha a szeme fénye egészséges lekületű lányzó, akkor nem válik anorexiássá a kifutó miatt. Gond csak akkor lehet, ha az alkata nem manökeni, és erőszakkal szeretné azzá tenni. De ilyenkor biztosan ott áll majd a gondoskodó mama, aki visszatereli csemetéjét a reális önértékelés irányába, és más pályakép felrajzolására buzdítja.

És szintén ezúton szeretnék megkérni minden anorexiával küzdő családot, hogy ne a külvilágot hibáztassa a lánya kóros soványságáért, hanem inkább tanítsa meg öt a szeretet és az ön-elfogadás művészetére.

• Via