Átváltoztatjuk Mercedes Szalon

Makány Márta designos farmerszereléseiben én is kifogástalanul éreztem volna magam, ha megadatik viselnem egy-egy remekbe „hurkolt”, barna kötött ruhácskát


Makány Márta 2007-es kollekciójának divatbemutatója volt életemben az első, amikor esetemben kivételesen nem forgott fenn az eltévedés veszélye. Egyszerűen fel sem merült, hogy rossz irányba induljak, vagy ne találjak oda mindjárt, az isten háta mögött lévő, ámbátor valóban ízlésesen berendezett, csupatükör falú Pappas Mercedes Szalonba.



Megkérdőjelezhetetlen bizonyosságom mögött, a jól szervezettség álarca rejtőzik persze, magyarán, megkértem apum, furikázzon el kocsival a helyszínre. És bár hosszas rábeszélésembe került, míg sikerült meggyőznöm, végül is igen, vállalta, hogy egye-fene, jobb dolga nem lévén alapon, elvisz. Kicsit ugyan előbben érkeztünk, mint azt az illendőség megkívánja - apum mindig parázik a dugóktól (máskülönben taxis, úgyhogy tudja, mitől retteg)- így most is ideje korán startoltunk. Persze forgalom az nem volt, túlozhatnék, szinte egyes egyedül repesztettünk a kétsávosokon. Ellenfél híján, mi lehettünk a négysávosok koronázatlan királyai, királynői.

Igaz, ez az alkalmi szerep-, rang-, címtévesztés, mindösszesen addig tarthatott ki, míg nem szembesültem az est valódi fénypontjaival. Makány Márta csillámszemű, valóban gyönyörűséges modelljeivel, akiknek szépségét, hogy mondjam, hogy ne, csak emelni tudták a divattervező pazarnál pazarabb, mesésnél mesésb ruhakölteményei. A bundás mennyasszonyok irigylésén túl, csipetnyi féltékenység gyúlt bennem mindenki iránt, aki csak a kifutón élt, riszált és mozgott. Makány Márta designos farmerszereléseiben én is kifogástalanul éreztem volna magam, ha megadatik viselnem egy-egy remekbe „hurkolt”, barna kötött ruhácskát biztos, ami biztos, nem megyek, pontosabban szólva, az est végeztével, nem haza megyek. Legalábbis belevetem magam az éjszakába, bulizni indulok, vagy mit tudom én, de, ha valóban úgy alakul, miként terveztem, ország-világnak muszáj lett volna megcsodálnia, egyszerre, milyen dögössé lettem.

Ábrándoztam csak. Hála a kifogástalanul összeválogatott zenéknek, nem volt nehéz beleringatnom magam efféle bársonyosan csiklandó álmokba. (Ha ilyen látványosra sikeredik egy divatbemutató, míg nézője vagyok az eseményeknek, számomra mindig megszűnik a külvilág, pontosabban fogalmazva, részemről maga a kifutó terebélyesedik az egyetlen, jól körülírható világképző ponttá.). Ilyentén, Makány Márta napfényes, hószitállós birodalmába csöppenve, királynőségem valóban oda lett, de mit is számított, számíthatott az, amikor kárpótoltak érte a látottak? Említésre sem érdemes.

Hazafelé apuval ismét mi lehettünk a sztráda kiválóságai, ősöm úgy taposta a gázt…, a távolság tovatűnt, azt hittem, a Pappas Szalon mindösszesen egy saroknyira terpeszkedik kicsiny, kissé lepusztult bérházunktól. Apu ugyanaz, én egy icipicit más emberré lettem, Makány Márta csillogó, arany topánkás modelljei, a divattervező fenomenális géniusza, mely a bemutatott kreációk által megcsillanhatott (szikrázóbban ragyogott, mint maguk a lábbelik), nemcsak önbelátásra, alázatra is neveltek.


Írta: MZ , Dátum: 2006-12-08






ALMAF